Dojcsák Dániel
Warhammer: Mark of Chaos
Kiadó: Black Hole Games
Fejlesztő: Deep Silver
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy, 1024 MB RAM, Nvidia 7600+,
Hasonló játékok: LOTR: Battle for Middle Earth, Warcraft III
Kategória: fantasy RTS
Úgy tűnik, fantasy hónapot tartunk. Ezen a hétvégén pedig ismét egy Warhammer darab kerül a nagyító alá, mégpedig a klasszikusabb fajtából. A Mark of Chaos úgy tárja a játékos elé a Warhammer világát, ahogy maximum a fejekben létezett egy regény olvasása közben. Lenyűgöző látványvilág, kellemes történettel párosítva.
A Dawn of War-hoz képest viszont nem nevezném igazán szűk értelemben vett RTS-nek, legalábbis, amit szeretünk ez alatt a fogalom alatt érteni, az itt nem valósul meg teljesen. Ahogyan a Dark Messiah is egy szerepjáték volt FPS-bőrbe ültetve, úgy a Mark of Chaos is inkább az, csak itt a valós idejű stratégia eszköztárával operálva. Úgy tűnik, a klasszikus szerepjátékmegvalósításban a kiadók kevesebb fantáziát látnak az MMORPG-k elterjedése óta, de lehet, hogy a második világháborús téma lett lerohasztva már túlzottan minden műfajban és ismét eljött az orkok és elfek ideje.
A Warhammer világában a káosz seregei igyekszenek elpusztítani az ember/elf/törpe..stb civilizációt, ami jó ideig akadálytalanul ment is nekik. Akik olvastak regényeket a témában, de legalább az intrót megnézték, tudják, hogy a birodalomnak sikerült visszavágni és egészen északra szorítani a pokoli oldal rémeit, persze ezért drágán meg kellett fizetniük. Minden egyes felszabadított területért hősöknek kellett életüket adni és ennek így is kell folytatódni, kérdés, van-e elegendő nemes lélek a birodalomban.
A háborúba az elfek is beszállnak, jó szokásuk szerint a háttérből szemlélődnek egészen addig, amíg jónak nem látják beavatkozni. Persze a káosz seregek sem maradnak kispajtások nélkül, hozzájuk Skryre népe, a skaven faj csatlakozik, akik nemes egyszerűséggel nagyra nőtt patkányok. Szerencsére feltűnik a játékban az előholtak kisebb csapata is, illetve orkok ellen is kell hadakozni. Ők azok, akik 40.000 év alatt a legkevesebbet változtak, sőt igazából semmit, csak itt még nincs gépfegyverük.
A kampányok igazából történeteket mesélnek el 4-4 fejezetre bontva. A birodalom küldetései természetesen arról szólnak, hogyan lehet egyre északabbra tolni a frontvonalakat, illetve kis kitérővel Stefan von Kessel-t megszemélyesítve az elfeket kell kisegíteni a bajból, akiket a szépséges Aurelion vezet a csatákban. A káosz oldalon Thorgar parancsait követve kutathatjuk az ősi titkokat, miközben elfek és emberek tömkelegét mészároljuk le. Mivel a Warhammerben két káosz isten van, így nekünk is választani kell, hogy melyiket szolgáljuk a nehéz időkben, ami némileg módosíthatja a játékmenetet.
A játszható fajok viszonylag változatosak, bár nem túlzottan rugaszkodik el a klasszikus középkori vonalaktól, de ha minden igaz, akkor a Warhammer világában és az azt leíró könyvekben már minden megjelent, újdonság nem sok lesz. A birodalom seregei lőporhasználók, így a távoli harcba muskétásokat és ágyúkat küldenek, illetve elég erős páncélzatú kardforgató gyalogságuk van karddal vagy lándzsával felszerelve. Ez utóbbiak a lovasság ellen hatékonyak, akik egyébként sem túl erősek, ugyan gyorsak, de majdnem olyan könnyen halnak, mint bármely gyalogos.
Az Elfek serege szinte azonos felépítésű, csak nem puskapor, hanem a hozzájuk illő íjász felszereléssel támadnak távolra. Nyilaik halálosak és gyorsak, viszont abban a pillanatban, hogy közel ér hozzájuk valaki, végük van, ugyanis közelharcban nagyon gyengék. A nagyobb méretű szörnyek úgy aprítják őket, mint ahogy egy gyakorlott séf a fokhagymát. A túloldalon játszható fajok szerencsére nem ugyanezt mutatják pepitában, még akkor sem, ha alapegységekben megegyezik a seregük. A káosz közelharcosai szívós és erős játékosok, sokáig bírják a cséplést, bár a baltahajigálóik nem olyan hatékonyak, mint egy elf íjász osztag.
Egyedül a káosznak van repülő csapategysége, a hárpiák, akikkel a meglepetést okozni akaró közelharcos egységeket pillanatok alatt szét lehet szedni, de tökéletesek ostromok alatt a bástyákon álló ágyúk semlegesítésére is. Legnagyobb gyengeségük, hogy könnyen le lehet őket nyillal vagy golyóval vadászni. A káosz többi seregére is jellemző, hogy erősek, nagyot ütnek és/vagy jól bírják a gyűrődést. Ellentétben a kis patkányokkal, akik úgy hullanak mint a legyek - ebben hasonlítanak az elfekhez -, viszont nagyon sokan tudnak lenni. Az alap klánpatkány közelharcos egységek harmadik (legfejlettebb) szinten 60-an vannak, míg a birodalmiaknál ez a szám fele annyi. A 60 hosszúfarkú viszont hamar eltűnik egy becsapódó tüzérségi találat vagy egy áthaladó lovascsörte nyomán. A többi egységük viszont kárpótol.
A lovasságot helyettesítő óriásparkányok irtózatos mészárlást tudnak végezni az ellenségben, a lövész osztaguk pedig nagyon távolra pontosan lő, amivel könnyen meg lehet ritkítani az ellenfelet, mire közelharcra kerülne a sor. Vicces kis faj egyébként, egyrészt a szinkronhangjuk miatt, másrészt a szövegeikben sokszor megismételnek szavakat. Azt hittem eddig, hogy az ork laza dumát nem tudja ütni semmi, de ezek a lények felveszik a versenyt. Nem tettem még említést az óriás egységekről. Minden fajnak van legalább egy komolyabb méretekkel rendelkező egysége, ami nem csapatokban, hanem szólóban mozog, de képes elintézni egy fél gyalogezredet. A káoszéknál egy Wyrmkin nevű fura kinézetű lény szórja sugarait messziről ellenfeleire, de a többiek is elő tudnak csalogatni trollokat és óriásokat. Csapataink vezetését természetesen hősökre kell bízni és ahogyan a DoW-ban, itt is hozzá lehet csapni a squadokhoz őket, ahol bónuszokat adhatnak nekik.
Hősből egyszerre három lehet a csatában, bár nem minden népnél lesz ennyi kéznél. Általában egy varázsló és egy harcos típusú hős kerül be. A varázslóknak úgy éreztem kevesebb hasznát lehet venni, mint a közvetlen harcba állított társaiknak. Folyamatosan lépnek szintet, a kampány végére kb. 35. Szintig jutnak el, ami azt jelenti, hogy csatánként legalább 1-2 szintet lépnek átlagosan. Ez viszont szinte semmilyen feladatot nem ró ránk, nem kell pontokat osztogatni, mindössze az áhított képességeket kell kiválasztani egy megszokott fa struktúrából.
Tárgyakból viszont RTS-hez képest elég sokfélét aggathatunk a hősökre. Tárgyakat átadni, rendszerezni harcok előtt/után táborozás közben érdemes. Ilyenkor számba lehet venni kinél mi van, és a viselhető, illetve kézbe adható tárgyakat annak a hősnek adni, aki szerintünk a legnagyobb hasznát veszi. Csata közben is lehet rendezkedni egy-egy hős tárgyai között, ha mondjuk felvettünk valami jobb cuccot, de nem éri meg.
A hősök mellett fejlődnek a seregek is, igaz mindössze három szintre osztva. Az új szintek nem változtatnak túlzottan az attribútumaikon, a sebzés esélyét növelik főként. Az egységek életerő és sebzés pontjai gyakorlatilag 1-3 között mozognak, a differenciálást az adja, hogy egy csapatban mennyi egység lehet és azok milyen gyorsan támadnak, mekkora eséllyel találnak be. Elég furának tartom a szisztémát, de biztosan jó okuk volt a fejlesztőknek arra, hogy így csinálják. Az egységeket magunk is tudjuk pénzért fejleszteni amennyiben egy településre érünk.
Sajnos minden egység ugyanazt a fejlesztést veheti igénybe, mégpedig: fegyver - +chance to hit, páncél - + armor, ostrom felszerelés - létra, esetleg puskaporos hordó, továbbá morál növelő bónuszokat kaphatnak és felfejleszthetnek egy csapattagot extra erősre. Ez szintén elég bénának tűnik számomra, mert nem éreztem a játék közben a kombinációk lehetőségét. Ugyan a pályák gyönyörűek és változatosak, legalábbis kinézetre, de majdnem a legelejétől egy jól bevált sereggel hajtottam végig a küldetéseken, kényesen ügyelve arra, hogy a felfejlesztett csapatokból legalább egy szem legényke maradjon a harc végére, mert akkor csak pénz kérdése az újratoborzás.
A taktika mindkét oldalon az volt, hogy 1-2 komolyabb páncélzatú védő gyalogság mögé 2-3 távolra támadó egységet, 1 lovas csapatot, illetve a fajnak megfelelő használható speciális egységet tettem be a csapatba. A patkányok morálromboló locsolóegere például nem volt hasznomra, sem a káosz fentebb említett óriásszörnye, vagy a Bloodletters nevű egységek sem, ellenben a hárpiák és a patkányok közül a sniperek igen hasznosnak bizonyultak. Multiplayer játékhoz elég körülményesen lehet hozzákezdeni, de aki erre a stílusra van ráfonódva, annak mindenképp megéri szórakozni vele kicsit. A kampány végigjátszása után viszont véleményem szerint nem tartogat túl sok további örömet a játék, tehát a DoW:DC-vel szemben ez a játék nem tartozik a végtelenszer végigjátszható példányok közé, főleg, hogy Skirmish módot sem kapunk benne. Kár. Grafika:
A Medieval II: Total Warhoz illik hasonlítani. A két programot egy napon szemléltem meg először és őszintén szólva a Warhammer jobban tetszett. Ugyan nem végtelen tereket kapunk, mint a Total War-ban és az egységeket sem lehet annyira közelről megvizsgálni, de sokkal részletesebb, sokkal változatosabb terpeket kapunk, szebb spéci effektekkel és izgalmas scriptelt és FMV-betétekkel. Az intró külön dicséretet érdemel, ez volt számomra az elmúlt legalább fél év legjobb intrója.
Játszhatóság:
Szomorú, hogy a kampánymódon kívül kevés szórakozást ígér a játék, ráadásul az egységek variálhatósága viszonylag kicsi, talán multiplayerben lehet jelentősége a trükközésnek, de a fejlesztések gyengesége, illetve a sokszor ismétlődő típusú küldetések kissé unalmassá teszik. Egyébként a stratégiai része teljesen rendben van, sőt tényleg oda kell figyelni arra, hová tesszük csapatainkat, ki lő először és mikor vetjük be a vésztartalékokat, az oldalról befutó felmentő seregeket. Remélem egy kiegészítő formájában még találkozunk a játékkal, mert van benne kraft, csak ki kéne hozni belőle.
Kezelőfelület:
Ha már a Medieval II-höz hasonlítottam, akkor el kell mondani, hogy irányításban is lekörözte nálam a túlkomplikált kamerakezelésű társát. Nem értem teljesen, hogy miért nem lehet egérrel forgatni a kamerát, de ezt leszámítva teljesen felhasználóbarát a játék. A csapatok menedzselése, az ikonok és az extra tárgyak (hősöknél) aktiválása mind a pörgős, akciódús játékmenetet hivatott szolgálni.
AI, Nehézség:
Könnyű fokozaton könnyű, normalon csak tapasztalt pilótáknak, nehéz fokozatot pedig csak az állítson, aki vért akar pisilni. A komoly kihívás a játékban, hogy nem bázist építünk és seregeket pottyantunk le a földre, hanem egy meglévő sereggel haladunk előre, gyakorlatilag az RTS-ekben annyira nem szeretett kommandós akciókra hasonlít minden küldetés. Egy harcban nem lehet túl sok veszteségünk, mert az azt követő valószínűleg keményebb csatákba szinte üresen érkezünk akkor majd. Pénz eleinte kevés van, ha sikerül összerámolni egy olyan csapatot, ami már ütőképes és nem hullik el a fele minden alkalommal, akkor összegyűlhet több pénz is. A fejlesztés és az új egység közti dilemma is érdekes lehet, mert egy fegyver és egy páncél fejlesztés árából vehetünk egy új csapatot, de mivel a slotok száma is korlátozott, ezért egy idő után mégis érdemes fejlesztésbe nyúlni. A gépi intelligencia közepesnek mondható, de kielégítő. Amint meglát, támad belátása szerint, ha lesebződött akkor menekül, ha mindegy már, akkor mégis visszafordul.
Hangok és zene:
A szinkronhangok és az egység szövegelések igazi fantasy hangulatot teremtenek, bevallom én sokszor izgultam átvezető képsorok közben, hogy vajh mi fog történni, ami az eseményeken túl a megfelelő előadásmódon is múlik. A zenék igazán darkosak, sokszor idegesítő tud már lenni, mert annyira sok percnyi zene azért nem áll rendelkezésre. Ami van, az viszont jó minőségű szimfonikus zene, pontosan megfelelő nagy háborúk vívásához.
Összegzés:
Örülök, hogy egy igazán kellemes történet részese lehettem a Warhammer világában, de nem örülök, hogy egy nagyon jól sikerült motort és hangulatot mégsem tudtak teljesen kidomborítani a fejlesztők. Egyrészt a kampány végén csak nézek magam elé és kis gondolkodás után uninstallálom, pedig ez azon játékok egyike volt, amit a cikk megírása után is szívesen indítottam el, csak már nem nagyon volt mit csinálni. Nagyon ambivalens érzés fog el, hiszen a kampány önmagában is unalmassá tud válni, ha leszámítjuk a történetet persze. Igazából jó játék lenne, ha nem kellene klikkelgetni és ebben a formában kapnánk egy filmet vagy egy regényt.Kapcsolódó letöltések:
