Dark Messiah of Might and Magic
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Arkane Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,6 GHz, 512 MB RAM, 7 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3,2 GHz-es Intel Pentium IV, 2048 MB RAM, Nvidia 7900GT+
Hasonló játékok: Thief, Prey
Kategória: RPG-FPS
Igazán gonosz történet, vérfürdő, szexuálisan túlfűtött dialógusok és lélegzetelállító helyszínek várják a játékosokat a Dark Messiah Might and Magic világában, ami az FPS-világ sci-fi és világháborús kliséit felrúgva, a sugárfegyvereket kardra és íjra cseréli, a zombik helyett élőhalottak, a pokolfajzatok helyett pedig orkok és küklopszok hadát állítja ki.
A Might and Magic világa viszonylag távol áll az FPS-felülettől, ebben az esetben viszont a Half Life 2 motornak köszönhetően egy kellemes meglepetésben lehet része a hibrid műfaj felé nyitott játékosoknak. Meg merem kockáztatni, hogy abban az esetben, ha egy szerepjátéknál nem a csapatmunkát, hanem a szupertehetséges, világmegváltó hős történetét akarják kidomborítani, akkor ez a nézet még előnyös is lehet. A Half Life 2 kissé felturbózott motorja nemcsak gyönyörű helyszínek felvonultatására és aprólékos részletességgel kidolgozott karakterek megjelenítésére alkalmas, hanem sikerült belecsempészni egy korrekt harcrendszert, ami mellé a nem túl bonyolult, de különböző karakterfejlődési ágakat biztosító RPG-rendszer is társult.
A főhős, Sareth, már ifjú kora óta készül küldetésére mestere, Phenrig mellett arra, hogy ha felcseperedik, akkor egyszer eljön az idő, mikor el kell hagynia otthonát és Ashan világában mindenféle gonosz és kevésbé gonosz lényekkel megküzdve meg kell mentenie a világot. A nap el is érkezik és úgy tűnik, hogy egy egyszerű feladat vár Sarethre, mégpedig egy kristályt kell elvinnie Free City mágusának, Menelagnak, aki az Árnyak koponyájának keresésével tölti hétköznapjait.
A küldetés mégis komolyabbnak tűnik, hiszen Phenrig nem hagyja kis tanoncát egyedül nekilódulni a kalandnak, hanem egy igen cinikus démonlányt csempész testébe, aki egyfajta skizofrén belső hangként kíséri végig egész útján. Néha féltékeny, néha segítőkész, néha hisztis, de szinte kivétel nélkül rosszindulatú, habár ez jól áll neki. Utunk során jó ideig kísér majd minket Leanna, Menelag tanítványa, persze a történet nagy része szólóban állít feladatok elé. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy az egységnyi időre eső halálesetek száma fő és mellékszereplőket is beleértve megközelíti Jack Bauer környezetének számait, viszont ez nem válik unalmassá és ne képzelje senki azt, hogy a Sötét Messiás utáni hajszában a kardforgatás kevésbé lesz izgalmas, mint a tárcserélgetés.
A kalandok elején egy igazi graduáció előtt álló növendékként vágunk neki az útnak, így több variáció is nyitott a továbbfejlődésre. A sikeres küldetések után képesség pontokkal ajándékoz meg minket a játék, amit saját belátás szerint lehet három ágon (harc, mágia, egyéb) elkölteni. Tiszta kaszt ebben a játékban nem létezik, egyrészt nem lenne életképes, másrészt ahhoz túl sok pont áll rendelkezésre.
Ennek ellenére a következő variációk mégis elkülöníthetőek: harcos, vadász, mágus, tolvaj. A harcos természetesen a szemtől-szembe küzdelem híve, sok életereje van, gyógyul, érdemes a kezébe pajzsot és rövidkardot adni, ezekkel kis terminátort faragunk belőle. Vadász: az íjak mestere, gyorsan és pontosan céloz. Tolvaj: a szokásos lopakodás, hátulról agyon szúrás és kizsebelés, ajtók/zárak feltörése tartozik a repertoárjába, fegyvere pedig a tőr-pár. Gyorsan öl, a sötétben bújkálva pedig mindig biztos, hogy ő kezdeményezi a harcot. A napfényes részeket kevésbé kedveli, de a játék nem is kecsegtet sok ilyennel.
Mágus: ezt választva ki kell zárni a harcos képességek fejlesztését, mert a hatékony működéshez az egész fát be kell tanulni minél hamarabb. Az életbenmaradást a sok mana mellett a mágus védőburok, a fagyasztás és a többnyire távolra ható támadóvarázslatok adják. Kicsit kellemetlen hátrány a többiekhez képest, hogy elég kevés mana ital van szétszórva, így sokszor érdemes megállni pihenni, regenerációt megvárni és nem iszogatni.
A kasztok nem kizáró jellegűek, így lehet kombinálni a különböző ágakat. Mindenképp érdemes a harcos számára is legalább a gyógyítást megtanulni, ami alap mana mennyiséggel két töltetet jelent bármikor harc közben és ráadásul a talált mana potiknak is lesz értelme. Az íjászatot mindenképp érdemes legalább kettes szintig fejleszteni, mert az előhalottak ellen ez lesz a lassú, ám biztonságos megoldás, hiszen nekró barátaink fertőző betegek. A tolvaj képes csendesen járni, lelopni a kulcsot az őr övéről, bár olyan helyzetben nem nagyon kerül a játékos, mikor nem inkább a gyors kivégzés + loot kombinációt választaná. Az viszont nagy segítség, hogy csatánként 2-3 ellenfél csendben és gyorsan távozik a történetből. A páncélja nem gyengébb az aktuális harcos páncéltól, így véleményem szerint a joker kombináció a tolvaj skillek mellett a sebzés bónuszt adó képességek felvétele (amivel együtt kevés életerőponttal kell majd gazdálkodni).
A fegyverek szintén ehhez hasonló felosztásban vannak, a fejlettebb darabokat csak bizonyos skillek ismerete mellett lehet használni, sőt találtam olyan kardot is, ami annyira gonosz volt, hogy hiába tudta volna használni a karakter, mégsem tette. Típus szerint leosztva léteznek rövid, egykezes kardok, ami mellé pajzs dukál, kétkezes kardok, bot, íj és tőrök. Emellett a karakter viselhet páncélt és gyűrűt. Tény, hogy nem egy túlpörgetett rendszer, sőt darabszámra sincs sok fegyver, de ezek mind egyediek kinézetre és tulajdonságokra is. Minden típusból léteznek gyengébb, erősebb darabok, amik a sebzést befolyásolják, illetve a mágikus tárgyak adhatnak bónuszt a kritikus sebzés esélyére, dupla sebzést valamelyik frakció ellen, illetve plusz mágikus, villám, méreg, tűz vagy fagy sebzést/hatást néhány másodpercenként.
Ilyenkor nemcsak többet sebződik az ellenfél, de a pókok és a tűzérzékenyek felgyulladnak, a hidegtől megdermednek az ellenfelek pár másodpercre...stb. A fagyasztó íj a legjobb móka lassabb ellenfelek esetén, mert minden harmadik-negyedik lövés fagyaszt és álló helyzetben lévő ellenfélre nem olyan nehéz fejlövést leadni, amitől igen hamar feladják a küzdelmet. A legtöbb szituációban valamelyik fegyver hatásosabb tud lenni a többinél, akár kasztok között, de mondjuk tőrök vagy íjak közül is alkalomhoz illőt érdemes elővenni. Lopakodás közben nem érdemes az egyébként világító villámsebzést adó fegyvert használni, orkokat felesleges izzó fegyverekkel piszkálni, illetve kár az élőhalottakat és a pókokat mérgezni.
Sajnos a történet, illetve inkább a küldetések nem mindig tartogatnak megrázó meglepetéseket, sokszor klisékbe fullad a sztori, unalmas keresgéléssé lanyhul a sötét küldetés. Viszont a történet globálisan szemlélve egy nagyon kellemes és jól kidolgozott mese, amit akár egy hollywoodi produkcióban is szívesen végignéznék (ha nem Uwe Boll rendezi). Phenrig démonja folyton megmondja, hogy mit kell csinálni és merre kell menni, ha véletlenül távolodnánk, akkor vinnyog, hogy nem arra és szinte minden esetben elkotyogja, hogy mi a feladványok megoldása, mit hol kell keresni. Ezt sajnáltam kicsit, mert sokszor józanított ki az éjjeli félős horror hangulatból, hogy a kis lányka hülye komplexusos dumájával erontja a hangulatot.
Mivel a játék teljesen lineáris, ezért eltévedni sem nagyon lehet, ha rossz felé fordul valaki, akkor majdnem biztos, hogy egy titkos helybe botlik, amiket viszont érdemes kifosztani az italokért és az extra fegyverekért. Minimális spoiler, de annál a résznél, mikor a vízzel nyomatjuk fel magunkat egy aknából, akkor nem szabad otthagyni a tolvaj bársony ruhát, aki azt a vonalat választotta, de vagy lentről kell előbb kötelet fellőni, vagy utána fentről leúszni, de közben kiugrás = halál. Szerencsére van automatikus mentés és a gyors mentés is kézre áll, bár előgordult, hogy kissé szerencsétlenül sikerült beugrani egy mentési ponthoz és szegény Sareth kilehelte lelkét, ami miatt korábbi mentéshez kellett visszatérni.
A klasszikus FPS-ekhez képest néhány extra dologgal lehet találkozni a Dark Messiah-ban, amiknek ugyan jó része HL2 motorból eredő jóság, de feldobják a játékot. A játék első harmadában hozzájutunk egy kötél íjhoz, amivel bármilyen fa gerendára rögzíteni lehet egy kötelet és mászni rajta, akár kötélről kötélre ugrálva. Sok esetben könnyebbséget jelent ezzel operálni, de több helyen kritkus szerepe van. Sajnálatos, hogy kicsit bénán működik, például két egymás mellé lőtt kötélről szinte lehetetlen leugrani, mert mindig átpattan a másikra, nem lehet szabadon hintázni sem.
A másik jóság a rúgás, ami már egyre több játékban szerepel, de itt kifejezetten sok szakadék, nyárs, tábortűz van a pályákon, amikkel együtt egy rúgás halálos lesz és egy laza kán-kánnal egy hordát le lehet amortizálni. Továbbá csak bónusznak van benne, de egy kovácsműhelyben lehetőség nyílik saját fegyver kovácsolására egészen a tűz behevítésétől az edzésig. Mókás.
A humornak viszont inkább a sötét oldala mutatkozik meg a játékban, sok intrikával és néha groteszké váló rosszindulattal. Fura, hogy a Heroes világának szinte teljesen ellentétét festik meg ugyanabba a dimenzióban, itt nem a babaház a divat, hanem a torkok sorozatos elvágása, a sötét undorító labirintusokban minden élő és élőhalott létforma likvidálása. A hangulat tökéletesen gonosz lett, szóval gyengéknek nem ajánlott. Grafika:
A Half Life 2 motorja reneszánszát éli, érződik, hogy még később is lesz benne potenciál, de ezekkel a nagy méretű textúrákkal, fény/árnyék kezeléssel már eleve sokat tesz le az asztalra. Igaz, hogy eléggé RAM éhes a progi, de közepesebb rendszereken is játszható marad ugyan komoly megszorításokkal. A textúrák részletessége a karaktereken a leghatásosabb, sebeket szenvednek, vérzenek, de egyébként mindegyiknek az utolsó ráncáig meg lehetne vizsgálni mindenét.
Játszhatóság:
Lineáris történet, egy igazi akció-kaland-rpg-fps. Az első részekben még teljesen nyugalmasan indulva a történet hamar eljut az irtózatosan sötét és gonosz oldalára a Might and Magic világnak. A 16 fejezet, 30 fegyver, 12 varázslat viszonylag sok időre leköti az embert, bár az FPS-betegség itt is érvényes, a sok itt nem jelent 10-12 óránál több tiszta játékidőt és ebben már benne van az alaposság is. Elméletileg újrajátszató lenne, hisz más karakter osztályra gyúrva érdekes lehet a küzdelem, de nem ajánlom senkinek még egyszer elővenni, mert az már túl unalmas lenne. Nem ősi hiba, hanem manapság szokványos fordulat, de 2 DVD-film áráért még mindig jobb móka.
Kezelőfelület:
Teljesen szabványos billentyűzetkiosztás mellett az FPS kombinációkhoz szokott emberek meglepődhetnek, hiszen a változatos harcrendszerhez több kombót kellett kialakítani. A hadakozás kézifegyverrel legalábbis úgy megy, hogy a balklikk egy sima ütés, lenyomva tartva pedig erőset üt. A kettő kombinálása mellé különböző mozdulatsorokat lehet elsajátítani fegyverek felvételével és skillek tanulásával. Közösségi játék esetén hangos üvöltés kísérhet minden kivégzést, lefejezést, szétrobbantást vagy szakadékba dobást. A kifinomult mozdulatok átvitelére képes rendszer éppen ezért multiban is ígéretes. Annyi hiba akad azért a játékban, hogy a kombók egy része annyira természetellenesen van megoldva, hogy billentyűzettel legalábbis ujjartistának kell hozzá lenni. Elméletben egyszerűnek tűnik, de harci helyzetben sokszor kivitelezhetetlenek.
AI, Nehézség:
Nehéznek egyáltalán nem mondható, bár hozzá kell tenni, van néhány kulcsjelenet, ami elgondolkodtató és koncentrációt, ügyességet igényel. A megfelelő forgatókönyvek alkalmazása mellett és jó felszerelést választva, jó skillkiosztás mellett gyakorlatilag könnyűnek mondható. Ritkán adódik olyan szituáció, amikor eltévedve bolyongás húzza az időt, de mégsem tűnik szűknek a tér. Az ellenfelek IQ-ja közepesen magas, azaz általában ész nélkül támadnak, de figyelembe véve, hogy legtöbbjük ork, goblin vagy buta biztonsági őr, akkor nem is kell mást várni. Persze legtöbbször azért rendezik soraikat, fedezik egymást, de tapasztalt gyilkológépek ellen nem mennek vele semmire. Nehezebb fokozaton viszont komolyabban odavágnak, kevesebbnek tűnik a hp, még ha pontra ugyanannyi is épp.
Zene és hangeffektek:
A zene viszonylag jelentéktelen és a hangeffektek sem tűntek fenomenálisnak. Tévedés ne essék, komoly baj sem volt velük, de sokszor unalmasan ugyanazok az ambientek szólnak, az ellenség karaktereknek az egész játékban ugyanaz a néhány dumája van, kivéve a történetileg indokolt helyeket, ahol külön dialógusokat kaptak. A főszereplők szövegeiből elég sok van, bár a legtöbbet a démonlány beszél, ennek megfelelően neki, illetve a másik fontos lányszereplőnek kidolgozott, jól eltalált szinkronja lett. Rajtuk, illetve a goblinokon lehet sokat mosolyogni.
Összegzés:
Igazi csemege, mikor az állóvizet megkavaró anyag születik, egy jól kitalált motort még jobban kitalált történettel elegyítettek, így megszületett a Heroes 5 után évtizedekkel később játszódó történet igazán élvezhető feldolgozása. Lehetett volna hosszabb valamivel, lehettek volna valamivel változatosabb küldetések, talán lehetett volna benne kettővel több csavar, de az igazán figyelemreméltó mégis az benne, amilyen hangulatot varázsol, sőt a PC játékosok rétegei közül olyanokat hozhat össze, akik műfajilag egyébként teljesen más vizeken eveznek.
Kapcsolódó letöltések:
