Kiadó: Take2 Interactive
Fejlesztő: Gas Powered Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Intel Pentium vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 16 MB-os videókártya (GeForce 256-tól, illetve Radeon 7000-től kezdve bármi)
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2400+, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya, jó minőségű, szívós egér
Hasonló játékok: Diablo, Diablo II, Dungeon Siege II
Kategória: szerepjáték

Közel egy évvel ezelőtt hozta tűzbe a klikkelgetős kalandorokat a Dungen Siege második része, ami egy hosszú, felettébb izgalmas küldetéssorozattal és viszonylag változatos karakterekkel és ellenfelekkel lepte meg a világot. Idén nyáron már nem futotta ekkora ugrásra, hiszen a Broken World című kiegészítő csupán árnyék lehet a Valdis legyőzésével végződő harcoknak.

Várható volt, hogy a Gas Powered Games fejlesztői nem hagyják annyiban a sikereket és újabb kirándulást tesznek Aranna világába, de arra nem gondoltam, hogy a játék történetét tekintve egy évvel későbbi eseményekből mindössze egy 10 órás mókára futja majd. A hősies küzdelmek után, amit a jó öreg Valdis nyomában tehettünk meg, itt úgy tűnik, a triviálisnál csupán kicsivel komolyabbnak számító hentelésre hívnak minket. Sőt, ha nagyon gonosz akarok lenni, azt mondanám, hogy ez csak egy kiegészítő mellékküldetés, vagy egy új fejezet az eredeti játékhoz. Persze újdonságokkal is fűszerezték a kiegészítőt, de biztos vagyok benne, hogy ez fele akkorát sem robban, mint az eredeti.


Egy évvel a második világégés után egy driád védállás közepén találjuk magunkat, ahol természetesen senki nem kedvel minket (de legalább nem vagyunk lecsukva). Inkább saját környezetük újrarendezésével vannak elfoglalva, mint velünk, idegennel. Igazi hősként első dolgunk, hogy felderítsük a környéket, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy a valaha ártatlan emberek megfertőződtek és eltorzult, eldeformálódott lényekké váltak. Rájövünk arra is, hogy az egyik sötét mágus túlélte a harcot, mert annyira Valdisra koncentráltunk az előző részben, hogy valahogy elvétettük. (Ez szintén vicces, nem tudom mindenki emlékszik-e az akár 20 perces harcra, ami alatt a kedvesen lövöldöző sötét mágusokat egytől-egyig kivégeztük).

Természetesen a túlélő nem volt rest és nekiállt megidézni egy igazi sötét urat, Zaramothot, aki folytathatja a világ békéssé tételét úgy, hogy elpusztítják azt. Nem kell megijednünk, mert természetesen nem késtünk még el, képesek lehetünk megállítani a sötét mágus rituáléját, még mielőtt materializálódna újabb főnöke.


A Broken World küldetés (szándékosan nem hívom kiegészítőnek) elkezdésekor két út áll előttünk. Vagy beimportáljuk az eredeti játékban használt karaktereinket, vagy választhatunk 6 új, előre elkészített 39. szintű karakter közül. Aki tehát fordított némi energiát arra, hogy felhúzza a karaktereit, az most profitálhat belőle, bár kicsit csalódott lesz a kieső cuccok tekintetében, mert szinte minden esetben rosszabbak lesznek, mint ami eleve nálunk kell, hogy legyen.

Ez az előző részben is dühített, hogy a szinte teljes szettben lévő karakteremmel nekiindulva a nehezebb fokozatnak semmi nem változik. Csak az ellenfelek lesznek 40 szinttel magasabbak, de ugyanolyan hulladék első szintű cuccokat kezdenek el dobálni. Érdekes, de emészthető, éppen ezért érdemes inkább új karaktert kezdeni, sőt főleg azért, mert így kipróbálhatjuk az új fajt és a két új kasztot. Az új fajt a törpék alkotják, ami elméletben illeszkedik a többi faj mellé, hiszen volt tündénk, fél-óriásunk, driádunk, miért épp a törpe maradna ki a klasszikus fajokból. A kellemetlen inkább az, hogy sehol máshol nincs egy darab törpe sem a játékban, tehát ők történet szinten azért kimaradnak, biztos elbújtak mélyen a bányáikba mithrillt kalapálni, meg finom mézsört vedelni. Egyébiránt semmi extrával nem szolgál, ha törpe karaktert indítunk, de ugye fő a változatosság.

Ellenben a két új kaszt némileg képes befolyásolni a játékmenetet. Az első kaszt, amit említek, a vérgyilkos (lol) azaz blood assassin, aki félúton áll a mágus és harcos karakterek között, de nem úgy, mint egy paladin. Inkább a két képességcsoport ügyes kombinálásával képes teljesen új egyedi dolgokat elkövetni. A vérgyilkosnak (hívhatom így?) mindenképp szüksége van egy meghatározott szintű íjász képzettségre, illetve jártasságra a harci mágiában. A képességek megfelelő variálása pedig érdemessé teszi az új kasztot arra, hogy időt szánjunk rá.


Csak a példa kedvéért: a kilőtt íj sebzéséhez hozzátehet némi mágiát, amivel mondjuk begyújta az áldozat vérét (Damage-over-time), vagy éppenséggel megjelölheti őket a Warcraft Hunterével hasonlóan, ami miatt jóval nagyobb sebzést szenved majd el a harcban. A másik kaszt a Kőököl (Fist of stone) pedig egy közelharcos és egy természetmágus hibrid keveréke. Na ő már inkább hasonlít egy paladinra, csak kicsit hülye nevet kapott. Ő lesz aki helyt áll a közelharcban is, de ha baj van, akkor képes egész jól gyógyítani is, tehát a legnagyobb túlélő lesz a játékban. Ugyan a harcos kaszthoz képest mondjuk kicsit gyengébb, de a gyógyítással sokat nyer.

Ráadásul föld mágiájával képes plusz védelmet biztosítani a körülötte állóknak is, vagy éppen egy óriásit csapva a földre sebez minden közelben lévő ellenfelet. Remélem senki nem gondolja, hogy világmegváltó újdonság lenne bármelyik képesség, de mégsem akarom nevén nevezni más világokból. Ami viszont pozitív, hogy az új kasztok is játszhatóak az eredeti játékban, tehát legalább egy nosztalgia parti összehozható a régi küldetésekkel.

A kiegészítő új útvesztői nem túl izgalmasak, de legalább kiegészülnek mellékküldetésekkel. A fő kampány viszont kevesebb mint 10 óra alatt végigrohanható. Mégsem ez a gond, mivel ha minden mellékküldetést megoldunk, akkor azzal eltölthetünk még néhány órát. Főleg FPS-ek kapcsán fordult elő korábban, hogy egy rövidebb ideig tartó, de tényleg pörgős anyagot istenítettem, itt viszont mintha kirúgták volna a térképkészítőket.


Egy idő után sorminta szerűen ismétlődnek a motívumok, a textúrák sem túl izgalmasak, túl általános, szóval kicsit sem izgalmas labirintusokat alakítottak ki. Labirintusnak is túlzás hívni őket, hiszen a nagyobb barlangok inkább hasonlítanak egy hosszú folyosóra, ahol nemhogy eltévedni nem lehet, de kereszteződés sincs benne. Nincsenek külön extra kincsek, nem kell fejtörőket megoldani, csak ismételgetni ugyanazokat az ellenfeleket százszor, mielőtt bejutunk a főellenséghez - nagyon kreatív.

Főellenségből van kb. 6 darab, de csak három féle, ráadásul a főgonosz kialakítása igen gyengére sikerült. Gyakorlatilag nincs semmi új, hozzáadott tartalom a Dungeon Siege világ meséihez, emiatt csalódás. Végülis a kiegészítő inkább egy magas-szintű tartalomkiegészülést jelentene a játékhoz, azt gondolhatná az egyszeri játékos, hogy a szörnyek keményebbek lesznek, okosabban viselkednek, ügyesebben harcolnak, a megszokottól különböző gyengeségeik vannak. Ahh, dehogy is, sőt, talán még könnyebb a sok kis szörnyet legyakni másodpercek alatt.

A nehézséget egyedül az okozza, hogy sokszor nagyon nagy mennyiségben ugranak ránk a szörnyek és azt sem tudjuk melyiket kéne ütni. Ráadásul ha egérrel próbálunk lavírozni, akkor kizárt, hogy kétszer ugyanarra az ellenfélre tudunk tömegben klikkelni. Sőt van olyan ellenfél, ami annyira pici, hogy szinte képtelenség kiszúrni. Sokszor csak az segíthet, ha megvárjuk, míg AI szövetségeseink elkezdenek támadni és akkor látjuk, hova lőnek. Grafika:
A DS II egy jól kinéző kis játéknak számított a maga idejében, de sajnos a grafikai motor felett gyorsan eljárt az idő. Az eredeti játék számos variációt felvonultatott díszlet szinten, a kiegészítő ebben is alulmarad. Még akkor is, ha a kiégett erdők, elhagyatott tájak továbbra is a kiemelkedő részét adják a shownak. Amit viszont már nem tudok megbocsátani, hogy vannak olyan textúrák, amik mindenhol ott vannak, illetve a karakter modellek kicsit homályosnak látszanak (effekt), de egy közeli zoomnál viszont már pixelesek. A szörnyek sokkal jobban néznek ki, mint a főszereplők - érdekes. Ami talán bíztató, az a varázslatok speciális effektje.

Kezelőfelület:
Nem változott semmit, szóval az értékelésem is tartom az előző tesztből. Néhol fárasztja a kezünket, de némi rutinnal rá lehet jönni, hogy mi a felesleges klikkelgetés (nem üt nagyobbat, sem többet akkor sem, ha püföljük a billentyűket). Ahhoz képest, hogy mennyi mindent próbáltak belesűríteni egy-egy karakterbe, elég korrektül megoldották az irányítást.

Játékmenet:
Rövid is, unalmas is, szóval ez nem egy telitalálat. Véleményem szerint ez egy körítés a két új kasztnak. Azért érdemes nekivágni csupán, mert a hibrid karakterek valóban új megvilágításba helyezik a csatákat. Inkább érdemes nekilódulni az elejétől, majd levezetésként megcsinálni magát a kiegészítőt is. Persze csak fanatikusoknak ajánlom.

Hangok és Zene:
A környezet zajai és az effektek a csatában viszonylag jónak mondhatóak, ráadásul töménytelen mennyiségű szövegfelmondás jár minden NPC-hez, mégpedig a minőségibb fajtából. A zenei részek az ambient kategóriát jelentik nekem, zenekari művek szólalnak meg az épp aktuális játékritmus intenzitásának megfelelően. Ha jön a csata, akkor a zene is növeli az adrenalint (az legalább növeli). Kellemes háttérzene, nem túl tolakodó, ezért nehezen unható meg, igaz, mély nyomot sem fog senkiben hagyni.

Intelligencia, nehézség:
Ezen a területen sem léptek semmit előre a srácok. Klikk, klikk, klikk - ennyi a nehézség. Az intelligencia meg annyi, hogy ha meglátnak, megtámadnak. Nem bonyolult, és egészen odáig, hogy apró szeletekre lehet vágni a legtöbb szörnyet pillanatok alatt, nem is olyan nagy gond. Nehézséget az AI hiányosságai miatt minőségben nem, mennyiségben annál inkább tudtak beemelni. Az előző részben is sokszor leptek el minket kis nyomi szörnyek csapatai, itt viszont a hordás létforma az uralkodó.

Összegzés:
A Dungeon Siege II: Broken World inkább érződik egy bevezető epizódnak, mint egy kiegészítő darabnak. Annyira rövid és szegényes, hogy képtelen lenne megállni önmagában. Az új karakterosztályok kellemes meglepetéseket okozhatnak, de aki nem vágyik semmi másra, mint egy egyszerű hack and slash RPG-re, az elégedjen meg az eredeti játékkal, ne erőltesse a kiegészítőt. A multiplayer sem ad szinte semmi pluszt, maximum élményben különbözik, ha ketten verik a billentyűt és a szövetségest nem a buta AI irányítja. Hátha a Dungeon Siege III megint olyan nagy ugrás lesz, mint a II. Ez pedig biztos csak valami hülye szerződés miatt volt kötelező a fejlesztőknek.