Kiadó: Empire Interactive
Fejlesztő: Bugbear Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 256 MB RAM, 64 Mbyte-os videokártya, 3,1 Gbyte hely
Ajánlott: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 128 Mbyete-os DirectX 9.0c-t támogató videókártya,
Hasonló játékok: Destruction Derby, Juiced, Flatout
Kategória: roncsderbi szimulátor

A sok városépítés, kaland, rejtély és akció után minden játékosnak kijár egy kis agyatlanság. A FlatOut 2 az első rész célkitűzéséhez képest mit sem változott. A roncsderbi hangulatot talán sikerült még feljebb emelni. Az előző résszel kapcsolatban még voltak kételyeim, a második epizód viszont sok helyen előrelépett.

Egy kis nosztalgiával kezdeném. anno a Destruction Derby nevezetű játék, illetve a Carmageddon milliónyi ember szívét dobogtatta meg. Hogy ne vonzaná az embereket az a világ, amit a valóságban még a tehetősebbek sem engedhetnek meg maguknak, hogy ne lenne érdekes, mikor egy autót ripityára törünk és ezért még meg is dicsérnek minket. A Carmageddonban a gyalogosok elütése talán kicsit erős volt, de annak ellenére, hogy számos országban betiltották, világsiker lett. A FlatOut a két említett klasszikustól eltérően a Need For Speed jellegű pályákra van kihegyezve, legalábbis a versenyek tekintetében. Ez annyit tesz, hogy egy kötött vonalvezetésű pályán haladhatunk, de az aszfalt/földcsík széléről nem fogunk visszapattanni, hanem bizonyos kereteken belül elhagyhatjuk a pályát, levághatunk kanyarokat.


Az NFS-ben viszont néhány tereptárgyon kívül nem tört semmi, itt épp az ellenkezője történik. Ami nem vasbetonból van, az rombolható. Persze egy drótkerítés nem vesz ki akkora lendületet a gépünkből, mint egy villanyoszlop, de a valósághoz nem is közelít szerencsére a fizika ezen része.

Természetesen csakúgy, mint az előző részben, itt is törnek az autók, ráadásul az előző részhez képest még jóval fölül is múlták magukat a BugBear-es fiúk. Tournament esetén volt olyan, hogy azt hittem, másik kocsit kaptam, mert annyira nem volt köze az előző 4 körös verseny végén befutott romhalmaznak a rajtnál brummogó, csilli-villi járgányhoz. Természetesen az ablakok, a karosszéria, a váz, a motortér, a kerékfelfüggesztés, a kerekek mind képesek eldeformálódni.


A motorháztetőt általában pillanatok alatt elveszíti a lelkes romboló. Ami pedig szintén fejlődött és autós játékban nem egy szokványos pont, az az emberi test fizikája - rongybaba módra. Miután tanulmányoztam az egyik fórumban bemutatott videót, ahol a kollega megpördül egy autópályán, majd átzuhan a túloldara és át is mennek rajta, majd újra elindítottam a játékot és produkáltam pár repülést, azt gondolom, egészen valósághűre sikeredett.

A játékban többféle versenyzési mód választható, miután létrehoztuk profilunkat. Az elsődleges természetesen a karrier mód, ahol három kategóriában nevezhetünk versenyekre. Kezdetben csupán a roncsderbi mód érhető el, ahol lepattant, nyúzott verdákkal kergethetjük egymást körbe-körbe, majd ha itt elértünk egy szintet, akkor továbbléphetünk az igazi versenyautókra, a harmadik körben pedig utcai tuning kocsikat szerezhetünk be. A három mód összesen 27 bajnokságot és ugyanannyi külön eseményt tartalmaz, amiket bármennyiszer ismételhetünk, kipróbálva milyen, ha csak a pontokra hajtva törünk zúzunk, vagy milyen ha az élen haladva nyomjuk neki anélkül, hogy bárki utolérne. A külön események között megtaláljuk az ügyességi feladatokat, ami az előző részben is a különlegességet jelentette, s bár több, kreatívabb és trükkösebb feladat elé nézünk, valami miatt engem mégsem ezek fogtak meg. Szívesen elszórakoztam azzal, hogy minél magasabbra lőjem ki a sofőrt, vagy éppen darts, foci, rögbi, bowling játékot játszak vele, de mégis sokkal élvezetesebb és megunhatatlan számomra a különböző területeken való roncsderbizés.

Igazi aréna hangulatban eleresztik egyszerre a 8 autót, bújkálás nincs, legalább 45 másodpercenként bele kell érni valakibe (bár olyan nem nagyon volt, hogy 35 alá ment volna a számláló), a cél pedig minél többször és minél nagyobbat ütni az ellenfeleken, illetve bennemaradni a három utolsó túlélőben - innen már gyerekjáték a legutolsónak maradni. Ahogy a versenyeken is, itt is számít hányszor és mekkorát ütköztünk a többiekkel.

A kis koccanás a slam, a komolyabb csattanás a power hit, az ellenfér megpördítése (vertikálisan), a super flip, majd az igazán ízes csattanás, mikor a másik sofőr repül, a blast out, illetve, ha a kocsija is elszáll, akkor crash out. Ha pedig sikerül végleg padlóra küldeni valakit, az a wrecked. Ezek sorban 1X-2X-3X stb. pontot jelentenek, amiket a végén pénzzé alakítanak nekünk. Ráadásul pályázhatunk minden versenyen a legtöbbet zúzó, a legtöbb kárt okozó, a leggyorsabb és a legtöbb tereptárgyat leromboló sofőr díjára is, amivel együtt a versenyen való jó szereplésért járó pénz már eltörpülhet.


A pénzre viszont szükség lesz, legalábbis egy jó ideig, amíg be nem szerzünk mind három ligában legalább 2-3 autót és azokat nem tuningoljuk fel maximumra. Minden szinten találunk kisautót, nagy négykerékhajtású terepjárót, első és hátsókerék-meghajtású versenyautót. Ezek közül nyilván a terepjáró jobb lesz ütni-vágni, míg a szélsebes versenyautó az aszfaltpályán fog bizonyítani, mikor érmet kell szerezni. A tuningolási lehetőségek ugyan viszonylag korlátozottak, de éppen jók arra, hogy szép lassan emeljük teljesítményünket az adott ligában. A tuning sokkal többe fog kerülni, mint maga a kocsi, de idővel ez már fel sem fog tűnni, gyorsan meglesz a motor, a sebességváltó, a kipufogórendszer, a felfüggesztés, a kasztni és a fékek/gumik fejlesztése is.

Nem 100%-osra, de végigcsinálva nekem speciel több tízezer creditem maradt, amit éppenséggel elkölthettem volna még egy kocsira - de minek? Egyébként a legjobb pénzeket a roncsderbi futamokkal lehet keresni. Ott eleve az a cél, hogy a pénzt hozó trükköket szaporítsuk, ráadásul a többiek a versennyel ellentétben rá is játszanak nekünk az ütközésekre. Versenyen is lehet választani a törés-zúzást, de senki ne számítson arra, hogy 3 kör alatt lehetséges minden ellenfelet lezúzni, ráadásul a szembeforgalom trükkel ugyan 3-4 kiszedhető, de a negyedik már lehet, hogy a mi kocsink lesz.


Pályák szempontjából szintén elég bőséges a kínálat. Van erdős, mezős, sivatagos, csatornás, városos és versenypályás díszlet. Ezekhez minden esetben 3-6 pálya társul, szóval lesz variáció bőven és minden díszlethez járnak extra roncsderbi pályák is. Akár csalással, akár a karrier mód végigvitelével, de érdemes kipróbálni minden (szintű) autót és az összes lehetséges pályát is, majd ha egyedül már nem megy, akkor irány a multiplayer.

A játékban az a szép, hogy itt mindent szabad, sőt egy előzés nem is lenne igazni anélkül, hogy ne löknénk kis barátunkon egyet. Persze ez az NFS-ben is így volt, de ott sebességet vesztettünk, elhagytuk az ideális ívet, itt pedig ezek annyira nem fontosak. Egy karambol után 8. helyről egy kör alatt úgy fel lehet jönni dobogóra, vagy épp első helyre, mint Jenson Button. Persze ki is lehet esni úgy, mint Alonso vagy Schumacher.

Az attrakciók közül a magasugrás bevallom nekem nem ment nagyon, még annyira sem, mint az első részben, viszont a kártyajátékon rajta maradtam pár órára. Továbbra is fenntartom azt a tavalyi állításom, miszerint ezek a módok a netes flash játékok szintjén mozognak, s emiatt lehet talán kicsit beleunni, mikor a mindenki által maximumnak elfogadott eredményt mi is elértük. Cserébe itt sokkal több játékmód van, szóval ha belegondolok, akkor csak ezeknek a végigküzdése több időre köt le egy átlagos játékost, mint a Half Life 2: Epizode One egész sztorija. Grafika: Szebb lett az első részhez képest, bár nagy áttörésre senki ne számítson. Viszont nagyon jól skálázható, tehát gyengébb kártyákon is gyors lesz, csak annyira nem szép. Az autómodellek kialakítása a korábbinál részletesebb lett, sokkal komolyabb a törés és a pályán repkedő hulladékok, tereptárgyak (esetenként sofőrök) nagyon feldobják a hangulatot. Nem szoktam kiemelni, de itt külön tetszett a háttér, az égbolt. Sok játékban túlcsicsázzák, sokban nem figyelnek rá, itt nagyon eltalálták. Olyan lett, mint az igazi.

Kezelőfelület: Nincs szükség túl nagy kombinációkra. Gáz, fék, jobbra, balra, nitró, recovery. 6 gomb összesen. A mutatványos részeknél a nitró helyett a katapultot aktiváljuk, tehát arra sincs külön gomb. A menük a tipikus konzolfelépítéssel bírnak, itt viszont nagyon illik a hangulathoz. Könnyen, gyorsan ott lehetünk bármelyik menüből bármelyik másikban. Nincs túlcifrázva ez sem, a lényeg az átláthatóság. A grafikai beállításokat is kívülről lehet állítani, azzal sincs terhelve a menü. Ebből kifolyólag számítógéphez nem értők és kisgyermekek is bátran használhatják.

Intelligencia, nehézség: A nehézségét az adja, hogy még a fontos versenyeken sem képes szerintem senki megállni, hogy ne fusson bele egy kis lökdösődésbe. Egyébként a gép IQ-ja körülbelül zéró. A lényeg, hogy a kacsa előtt víz legyen. Másképp fogalmazva, amennyiben nincs előtte senki, akkor igyekszik az ideális íven haladni, ha meg igen és gyorsabb, akkor belecsattan, majd továbbmegy, ha meg közel azonos sebességen vannak, akkor elmennek egymás mellett némi lökdösődés árán. Vicces, hogy a gép is sokat hibázik, mindig untam az olyan autós játékokat, ahol az AI tökéletesen vezetett. Itt gyakran kicsúsznak, megpördülnek, benézik a kanyart, lezúznak valamit. A mutatványokra lehet esetleg azt mondani, hogy nehéz, de aki rájön a helyes kombinációkra (szög/sebesség) és képes tizedmásodpercnyi pontossággal nyomkodni a gombokat, annak ez sem lesz probléma.

Játszhatóság: Ez a rész, ami kiemeli a játékot abból a kategóriából, amibe szánják eredetileg. Egy igazán pörgős anyag, ami tanult az első rész hiányosságaiból, így a hangulat a tetőfokára hághat. A karrier mód elve sok időre leülteti a játékost, főleg, ha nem egy huzamban akarja valaki végigcsinálni, hanem minden nap szán rá valamennyi időt, de hosszútávon megmérkőzhetnek végre Gamespy környezetben egymással az ideges vezetők. Elképzelem, mikor a délutáni dugóból hazaérve az egyébként egymásra dudáló, fáradt apukák valóban egymásnak esnek kocsikkal a virtuális térben.

Zene,hang: Megadeth, Papa Roach, Rage against the machine, Nickelback, Mötley Crüe, Rob Zombie, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A játék témájához legjobban illeszkedő zúzda metál muzsikák közül igen igényes darabok kerültek a Flatout 2 soundtrackjébe. Aki egyébként nem ismeri, nem szereti ezt a vonalat, az is lelkesedni fog a fémes zenéért az alatt az idő alatt, míg tör és zúz. A játék nem lett volna teljes, ha a zenei rész nem sikerült ennyire jóra. Ugyan a mutatványoknál kicsit unalmas már mindig ugyanaz a szám, de a versenyek közben érdemes a zenei aláfestést is teljes hangerőre állítani.

Összegzés: A játék ára 1919 ft. Ezt gondolkodás nélkül meg kell venni, mert ennyiért nem hiszem, hogy más autós játékkal ennyire jól szórakozhatunk. Bármikor elővehető, és a neten szerintem még sokáig találunk könnyedén partnereket. Bár továbbra sem gondolom, hogy egy olyan átütő jelentőségű játék lenne még így kifoltozva sem, de mindenképp az a véleményem, hogy egy kötelező darab.