SG.hu·

Újjáéleszthetők a zongora nagyjai

Jövő hónapban a zenerajongók a 20. század két legnagyobb zongoraművészét hallgathatják meg az egyesült államokbeli Raleigh-ben tartandó koncerten, a dolog egyik érdekessége, hogy mindkét művész már jó ideje halott.

Egy szoftvercég, a Zenph Studios megtalálta a módot a zenei felvételek valódi hangszereken játszott, élő koncertté varázsolására. A fejlesztők szerint a koncert tökéletes zenei hűséggel fogja visszaadni a zongoraművész eredeti előadását. A Zenph újjáélesztette a kanadai Glenn Gould 1955-ös Bach Goldberg variációinak karcos mono felvételét, valamint Alfred Cortot 1928-ban felvett Chopin prelűdjét. Corot 1962-ben, Gould 1982-ben halt meg.

A John Walker által vezetett cég áttörésként értékelt technikájának lényege, hogy a hangfelvételekből kinyert hangokat nagy felbontású MIDI-be konvertálják. Az alapelv nem hangzik különösebben bonyolultnak, azonban a tökéletes eredmény eléréséhez meg kellett küzdeniük a polifonikus átmásolás problémájával, azaz meg kellett különböztetni számos egyidejűleg játszott hangot. A kutatók már évek óta próbálkoznak ezzel, azonban a korábbi kísérletek legjobb esetben is 80-90 százalékát tudták a hangoknak azonosítani, melyből 10 százalék hiányzott, további 10 százalék pedig rossz lett.

A Zenph most azt állítja, hogy sikerült orvosolniuk a hiányosságokat, bár kereskedelmi okokra hivatkozva semmilyen részletet nem voltak hajlandók elárulni. Mindenesetre elég magabiztosak ahhoz, hogy egy koncert keretében egy Disklavier Pro zongorán - mely egyike azon kevés hangszereknek, ami képes felvenni és visszajátszani nagy felbontású MIDI fájlokat - felelevenítik Gould és Cortot munkáit. "Csupán az elmúlt néhány hétben kezdtünk kiváló eredményeket elérni" - mondta Walker, a Zenph Studios elnöke. "Az eredményül kapott hang tökéletes."


A Disklavier Pro 2000-ben egy 600 MHz-es Pentium III és 128 MB memória van

"A Zenph projektje kifejezetten érdekes" - mondta Anssi Klapuri, a finn Tampere Műszaki Egyetem munkatársa, a polifonikus másolás egyik legelismertebb szakértője. Walker sikeres múltra tekinthet vissza, a Zenph 2002-es megalapítása előtt ő volt a telefonhívásokat az interneten keresztül való átvitelre alkalmas VoIP rendszer elsőszámú fejlesztője.

Walker szerint a hangjegyek pontos időzítése szinte ugyanolyan fontos, mint a megfelelő hangok beazonosítása. A Zenph egyik ellenőrzési módszere a konverzió visszajátszása, majd hangfelvétel készítése a Disklavieren. A mérnökök ezután lejátsszák a zene egy sztereo változatát, az egyik csatornán az eredeti felvétel, míg a másikon a konverzió hallható. "Ha csupán néhány milliszekundumos eltérés is adódik, a fül azonnal észleli, hogy valami nem stimmel, ekkor egy enyhe visszhanghatás keletkezik" - magyarázta Walker.

A cég most a jazz óriás Art Tatum egy 1956-os magánrendezvényen felvett előadásának újjáélesztésén dolgozik. Számos felvétel van, amit soha nem adtak ki valamilyen hiba miatt, mint például a háttérzaj, vagy egy lehangolódott zongora. A Zenph reményei szerint a lemezcégek használni fogják az új technikát, hogy az ilyen jellegű anyagaikat kiadhassák, vagy a zajos felvélteket megtisztítsák.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© dez2005. 05. 04.. 12:40||#24
Ezt tudjuk, csak kedves Kukacos szerint azt merõ sznobság, hogy rendes zongorát akar valaki hallani egy koncerten, nem hangszórókat. 😊
© mad mind2005. 04. 29.. 12:50||#23
Ha valaki vette a fáradtságot és elolvasta a zongora oldalát, az láthatta, hogy a zongora egy automata. Motorokkal hajtja meg a billentyûket, amik valódi zongoraként húrokat kalapálnak. Ez a zene teljesen élõ, mert a hangszert szólaltatja meg ott elõtted, úgy mintha a zongorista ülne elõtte, nem pedig hangszórón keresztül zenél.
© Tetsuo2005. 04. 29.. 02:45||#22
Izé. Tök jó. De most ezt mekcsinájják minden hangszerre v mi? Többet költenek rá mint a zûrkutatásra? Ugyanis a zongoránál sokkal bonyolultabb hangszerek vannak..
© dez2005. 04. 28.. 17:41||#21
"Dez nem élõ zenérõl beszéltem, hanem a CD felvétel "újraírásáról"!"

OK, de akinek válaszoltál, az arról beszélt. 😊 Mivel errõl szól a cikk. (Az más kérdés, hogy ezt utána CD-n is ki lehet adni, vagy közvetlenebbül felhasználni az a bizonyos nagy felbontású midi-file-t.)

"Egy átlagos CD minõsége olyan gagyi, hogy amikor vettem egy Marantz lejátszót egy felsõkategóriás Sennheiser fülessel, akkor a korábban élvezhetõnek tekintett komolyzenei CD-im 80%-át el is felejthettem. (Viszont van olyan CD-m, amin azt is hallom, ahogy a kitartott hangnál a zongorista végül finoman felemeli a pedált)."

Igen, ezt én is tapasztaltam. (És persze jól ismert dolog. )

"Én már csak a zene PC-s újraírásának is örülnék."

OK, persze én is. (Gondolom, úgy érted, hogy már csak pusztán digitális újraírásnak is.)

"azt hogy ezt aztán élõ zongorán szólaltatják meg, az hót szoc. egyéni probléma és mellesleg az õ sznobizmusuk."

Ezzel viszont egyátalán nem értek egyet! Itt nem arról van szó, hogy ezt felveszik, és kiadják CD-n (bár bizonyára azt is megteszik), mert akkor a végeredmény - talán - tényleg kvázi ugyanaz. Hanem itt élõ koncertrõl van szó! Az élõ zenét (abban az értelemben, hogy ott van tõlünk néhány méterre a zenekar) nem pótolja a hangszóró! Ha te nem tudod megkülönböztetni, akkor - már ne haragudj - nem lehet túl jó a füled. 😉

Totál átlegemberek mennek komolyzenei koncertekre? Hát, szerintem nem. Az átlagembereket nem érdekli ennyire a zene, fõleg nem a komolyzene. Akit érdekel, és rendszeresen jár, és úgy általában jobban érdekli a zene, annak többnyire jobb a füle, mint a "totál átlagembernek"... De nyilván vannak kivételek. (Nem azt írtam, hogy zenészek járnak ilyen koncertekre, vagy ilyesmi.)
© kukacos2005. 04. 28.. 12:22||#20
Dez nem élõ zenérõl beszéltem, hanem a CD felvétel "újraírásáról"! Egy átlagos CD minõsége olyan gagyi, hogy amikor vettem egy Marantz lejátszót egy felsõkategóriás Sennheiser fülessel, akkor a korábban élvezhetõnek tekintett komolyzenei CD-im 80%-át el is felejthettem. (Viszont van olyan CD-m, amin azt is hallom, ahogy a kitartott hangnál a zongorista végül finoman felemeli a pedált). Én már csak a zene PC-s újraírásának is örülnék. Van pl. Horowitztõl egy háború elõtti felvételem Liszt No. 104-es szonettjérõl monóban és iszonyat zajjal, amit senkitõl sem hallottam abban a hihetetlen kifejezõ ritmusban, viszont a felvétel borzasztó. Na ezt szívesen átírnám mai hangmintákkal. Ha csak CD-re dolgozol és nem koncertre, felveheted az A8 hang leütését negyvenféle dinamikával is, és elég jól fogod tudni közelíteni az eredeti hangot. Egy modern digitális könyvtárban a vonósok mondjuk 40-100 féle játékmódban vannak felvéve, akár az összes hangmagasságon külön-külön. Abban igazad van, hogy az élethûséghez közeledve exponenciálisan nõnek az akadályok, mert a fül hallja a különbséget. Nem lesz olyan, mint az eredeti. Más lesz - de akár az is lehet, hogy jobban szól majd, ez nagyon szubjektív. Ugyanakkor arra az apróságra felhívom a figyelmed, hogy a cikkben szereplõ eljárásban sem a hangvisszaadás pontossága a legnagyobb probléma, sokkal nagyobb gond, hogyan vegyék ki a felvételbõl a pontos dinamikát és idõt. Õk sem tudnak mást csinálni, mint kifejtenek egy MIDI stream-et, azt hogy ezt aztán élõ zongorán szólaltatják meg, az hót szoc. egyéni probléma és mellesleg az õ sznobizmusuk.

Ja és tévedsz, a komolyzenei koncertekre totál átlagemberek mennek... De ha voltál már koncerten (feltételezem, hogy igen, különben végképp nem tudom milyen jogon osztasz ki, bár így sem), akkor azt is tudod, hogy Mo.-on általában totál átlagzenészek vannak a túloldalon, ezért aztán nem is vársz túl sokat egy-egy koncerttõl. Kedvenc példám az az olasz karmester, akit egyszer hallottam a Zeneakadémián, és hangosan végigvinnyogta az egész koncertet. Ha jó elõadást akarok hallani, akkor sokszor inkább elõveszek egy jó felvételt, olcsóbb is, nem tévesztenek és akármikor meghallgathatom. Speciel nem esem hasra az élõ zene elõtt.
© dez2005. 04. 28.. 00:10||#19
Hát, én nem vagyok benne biztos, hogy az a robot jobban el tudja játszani, mint híres zongoristák mozdulatait hûen követõ más mechanikus megoldás. (Ami mechanikailag kvázi olyan, mintha õ ülne ott.) Max. ha ötvözik a kettõt.
© Dj Faustus2005. 04. 27.. 16:33||#18
Ki fog a zongora mögött ülni? Attól tartok senki.. Legalább egy robot ülne ott, és az klampírozna a billentyûkön (és legalább egy eredeti zongorán)! (Lásd: a Wabot-2 képes volt zongorázni!)
© dez2005. 04. 27.. 01:36||#17
Mindezt úgy írom, hogy azt feltételezem, mad mind arra gondolt, hogy ott van-e tõlünk 2m-re, fizikai valójában a zongora, vagy hangszóróból, PC-rõl szól a zene.

Az egy másik téma lenne, hogy ez a nagyfelbontású MIDI igazán tudja-e pótolni az élõ zenészt. Az meg egy harmadik, hogy a (fizikai modellek alapján, és/vagy mintákat is felhasználva) szintetizált hangszer-hang mennyire felel meg az igazinak (legalább mindkettõt hangszórón hallgatva).
© dez2005. 04. 27.. 01:24||#16
100%-ot nem lehet elérni, de hogy mennyi marad, az erõsen függ a mintavételezõtõl. Vannak szerényebb és jobb képességûek. De ahol a veszteség még nagyobb része van általában, az a digitális adat és a "kész" hanghullám (pontosabban hullámtér) közötti szakasz: d/a, erõsítõ, hangszóró. (Még a kábelek is beleszólnak. És ennek nagyon is megvan a fizikai alapja - megjegyzem, a milliós kábelek már egy másik kategória...) Ég és Föld a külömbség egy átlagos hangcucc, és a technikailag megvalósítható legjobb között. A high-end boltokban lévõ aranyozott dobozos cuccok nem mindíg tartoznak ide, csak valahol a kettõ között vannak. Amirõl beszélek, az inkább bizonyos megszállottak "kísérleti laboraiban" található meg (na nem mindegyikében, mert nagy különbségek vannak itt is a hozzáértésben és hallásban, önámítás vs. tárgyilagosságban, stb. 😉 ). Tehát a lényeg, hogy az élethûséghez közeledve exponenciálisan nõnek a technikai akadályok. És az is elmondható, hogy a hallás sokkal kifinomultabb, mint amit a biológusok, és fõleg az elméleti számokból kiinduló mérnökök korábban gondoltak.
© dez2005. 04. 27.. 01:01||#15
1. Ezt ma is megtehetem. És még csak nem is PC-speakeren szólal meg. De hogy olyan lenne, mint az élõ zene...
2. Ugyan már! Néha emeld fel a fejed a képletekbõl, és nyisd ki a füled! 😉 Nem lehet hangszórokkal olyan valósághû hangot, hangteret létrehozni, mintha valóban ott lenne a hangszer! És most nem a tajvanon sorozatban gyártott mai "hifi"-nek csúfolt átlagos cuccokkal hasonlítom össze, hanem a (ma) lehetõ legjobbal. (Ugyanakkor, sokan elcsodálkoznának, hogy milyen hangélményt lehet teremteni egy igazán jó cuccal. De teljesen még azok sem tudják becsapni a fület.)

Lehet, hogy te azt sem tudod megkülönböztetni, hogy a szomszéd öli a feleségét, vagy csak tévét néz? :p Mindenesetre koncertekre (fõleg komolyzenei) általában nem olyanok mennek, akiknek ez nehézséget okoz.