Lassan itt a karácsony, alig két hét van hátra, tehát aki még nem tette meg, itt az ideje, hogy eldöntse milyen gépet is vegyen karácsonyra. Cikkünkben megpróbálunk némi eligazítást nyújtani azoknak, akik még nem igazán ismerik ki magukat a hardverek útvesztőjében, de a lehető legjobb konfigurációt szeretnék kihozni, természetesen minél olcsóbban.

Az első kérdés, ami ilyenkor az egyszeri vásárlóban felmerül, hogy "Kihasználjam-e a Sulinetet?". A 60 ezer forintos adóvisszatérítés jó ötlet a kormánytól, hátránya, hogy csak megfelelő jövedelem mellett lehet igénybe venni, tehát az igazán rászoruló rétegen nem segít. Az akcióban ráadásul év végére elfogyott szinte minden, a nagykereskedők már nem nagyon szállítanak, és a raktárak is kiürültek. Csábító tétel ugyan a Sulinetes hitelre való vásárlás, vagy a 3 éves tartósbérleti szerződés. Utóbbinál elméletben három éven keresztül igényelhetjük vissza a 60 ezer forintokat, amelyek lényegében a banknak mennek törlesztő részletként, így nekünk nulla forintunkba kerül az adott eszköz megvásárlása. Eddig a mézesmadzag, ugyanis ha valaki figyelmesen elolvassa az apróbetűst is, rájön, hogy ilyen szerződés esetében a vásárolt eszköz nem kevesebb, mint 8 évig a hitelező bank tulajdonában marad, tehát nem rendelkezhetünk szabadon annak esetleges eladása felett.

Tekintsük át a kínálatot és az árakat. Az akció keretében nagyrészt komplett konfigurációkat és perifériákat vásárolhatunk, a külön megvásárolható alkatrészek listája viszont meglehetősen korlátozott, jövőre pedig némileg szűkülni is fog. Az árakra nagy általánosságban elmondható, hogy jó 20 %-kal drágább minden, mintha az akción kívül vásárolnánk meg őket. A Sulinet egyik belépő szintű konfigurációja például 192 ezer forint bruttó összegért vásárolható meg, azonban ha egy ugyanilyen szintű gépet a hagyományos módszerrel összeválogatunk egy boltban, akkor már nem több mint bruttó 124 ezer forintért is hozzájuthatunk, természetesen ekkor lemondunk a visszaigényelhető összeg(ek)ről.

A komplett konfigurációknak azonban általában több hátrányuk is van, akár az akcióban, akár azon kívül jutunk hozzájuk. Több nagyobb elektronikai eszközöket forgalmazó áruház és hipermarket is árul komplett gépeket, azonban ezek vásárlásától inkább óva intenék mindenkit. Az első komoly hátulütője ezen gépeknek, hogy valójában nem tudjuk ellenőrizni, milyen alkatrészekből is állnak össze. Lehet természetesen márkás konfigurációkat is venni, mint például a Fujitsu Siemens, Dell, vagy HP gépek, amelyekben biztosak lehetünk, hogy jó minőségűek, azonban ezek jókora felárat tartalmaznak. A név nélküli, avagy a forgalmazó cégek saját nevei alatt összerakott gépek szinte mindegyikében találunk olyan alkatrészt, ami meg is magyarázza, hogy adott esetben miért is olyan akciós, vagy olcsó az a gép. Általában úgy tűnhet, hogy a videókártya és az alaplap az, amin a legtöbbet spórolnak, azonban olyan rejtett minőségi megszorítások is jelen vannak, mint például a gyenge minőségű tápegység, amely bizony az egész gép idő előtti tönkremenetelét okozhatja, legtöbb esetben teljes adatvesztéssel. Véleményem szerint tehát Sulinet keretében csakis perifériát vagy alkatrészt vegyünk, amennyiben meggyőződtünk róla, hogy nekünk megéri ennek keretében vásárolni.

Miután mindenkit eltanácsoltunk a komplett gépektől, lássuk mi a helyzet akkor, ha szépen alkatrészekből szeretnénk összerakni egy jó ár/teljesítmény arányú gépet. Az alábbiakban végig fogok menni a fontosabb alkatrészeken, így ez jó támpontot fog nyújtani azoknak is, akik a komplett konfigurációk mellett döntetnének mégis, és szeretnék értelmezni, hogy mit is találnak bennük.

Gépünk lelke, a processzor

Minden vitát és előítéletet igyekezvén elkerülve azért itt mégis kettéválik a téma, hiszen jelenleg két nagy gyártó processzorai közül válogathatunk érdemben. Az Intelre általában jellemző, hogy jó minőségű processzorokat gyárt, viszont drágán. Az emberek megszokásból, előítéletből, vagy csak egyszerűen sznobságból veszik meg, de ugyanígy vannak ezzel a cégek is. Meg kell jegyezni azonban, hogy az AMD processzoraival ugyanazt a teljesítményt jóval kedvezőbb áron vehetjük meg, mint Intel processzorra építve. Milyet vegyünk tehát? Először is döntsük el, mire kell a gép! A legrosszabb szöveg, amit ilyenkor a boltosnak előadhatunk, hogy "Valami olcsót szeretnék, úgyis csak játékra kell a gyereknek." Ezzel nagyjából csak körberöhögnek minket, ugyanis tudvalevő, hogy pont a játékhoz, és multimédiához kell a lehető legerősebb konfiguráció.


Ha csak internetezni, és/vagy irodai munkára kell a gép, nyugodtan vegyük meg a kisebb teljesítményűt, mert az is bőven elég lesz. Ennek megfelelően AMD fronton az 1800+ jelzésű, "Tbred" Athlon XP lesz a belépő szintű megoldás, ennél kisebbet aligha kaphatunk már újonnan. Ez mindenféle feladatra elegendő lesz, amíg az irodai munkánál maradunk. Ha játszani, filmet nézni is szeretnénk, akkor a "Barton" magos 2500+ processzort válasszuk (nettó 19 ezer forint), vagy esetleg 2400+ vagy 2600+ "Tbred" processzort (nettó 16-20 ezer forint), mint alternatívát. A Tbred és a Barton mag közti különbség a gyorsítótárban rejlik, ami az utóbbinál duplaméretű, tehát 512 kbyte. Az AMD-nél azonban a nagyobb cache méret nem hoz akkora teljesítményváltozást, mint az Intel processzorok esetében, sokkal inkább figyelembe veendő tény, hogy a Barton magfelülete nagyobb, jobban fekszik rajta a hűtő, így némileg kevésbé melegszik. A valós órajeleket tekintve a Barton alacsonyabb órajelen jár, 2500+ esetében 1833 MHz-en, míg a Tbred 2400+ már 2 GHz-en. A különbséget a Barton esetében a többletcache ellensúlyozza, így nagyjából azonos teljesítményre számíthatunk. Az alacsonyabb órajel természetesen újabb ok arra, hogy ne melegedjen annyira, tehát egy Barton valamivel szerényebb processzorhűtővel is beéri, főleg ha még tuningolni is akarjuk esetleg. Nagyobb számozású Athlon XP processzort jelenleg még nem nagyon érdemes venni, mivel 2500+ felett már jelentősebb ugrások vannak ár tekintetében.

Ha Intel mellett döntenénk, akkor itt a belépő szintű processzorokat a Celeron széria jelenti. Figyeljünk oda tehát, hogy Celeront, vagy rendes Pentium 4-et veszünk-e, mert azonos órajelen a Celeron jóval lassabb! Megint csak a gyorsítótár mérete a különbség, azonban így is az Athlon XP processzorok bármelyike kenterbe veri a Celeronokat. Irodai célra tehát a 2 GHz-es Celeron megfelelő választás lesz, ezek nagyjából egy árban vannak az Athlon XP processzorokkal, azonban ha számításigényes játékokat, grafikai programokat szeretnénk használni, akkor a Pentium 4 a nyerő. Ebből is a 800 MHz-es QPB-vel ellátott verziót érdemes venni (amelyre a "C" betű utal), méghozzá a 2,4 GHz-eset, mert ezek már sok esetben legyorsulják a hasonló PR jelölésű AMD processzorokat is. Az ár szempontjából megint ne menjünk feljebb a 2.4C jelzésnél (nettó 39 ezer forint), mert elég nagy árlépcsők vannak már.


Ezeknél jobb processzort maximum azoknak éri meg megvenni, akik egyrészt jobban el vannak eresztve anyagilag, illetve komoly grafikai tervezést, vagy egyéb számításigényes munkát végeznek a gépükkel, ahol bizony minden MHz számít. A jó processzorhoz természetesen jó hűtés is dukál. Az AMD-khez a FalconRock II az ajánlott, 2300 forint körüli árával még egy komolyabb tuningot is problémamentesen elvisel alatta a processzorunk, ráadásul a hangjától sem kell tartanunk (< 26dBA). A Pentium 4-es processzorokból érdemes a dobozos (BOX) verziót megvenni, mert a gyári Intel hűtőnek nemigen akad ellenfele. Mind a teljesítménye, mind a hangja (csendessége) igen meggyőző, és túl sok felárat sem számolnak fel érte (olykor semennyit sem). Aki ezeknél is extravagánsabb, esetleg passzív, vagy LED-ekkel ellátott hűtést szeretne, az például a Zalman vagy a Coolink háza táján nézzen körül. Válasszuk ki az alaplapot a processzorunkhoz

Az alaplap az egyik olyan termék amiből Dunát lehetne rekeszteni, annyi féle van. Ennek megfelelően most a teljesség igénye nélkül fogok egy-egy ajánlatot tenni, a fent választott processzorokhoz. AMD esetében igaz a mondás, miszerint az egyetlen baj, hogy nincs Intel chipkészlet hozzá :) Itt az nVidia nForce2 chipkészletes alaplapok mellett tenném le voksomat. Ezek az alaplapok kiforrottak, jó szolgáltatásokkal, tuninglehetőséggel és megbízhatósággal bírnak, valamint a legújabb Athlon XP processzorokat és alkotóelemeket is támogatják.


ABIT NF7 alaplap
Márkát illetően a legolcsóbb az ABIT NF7 jelzésű alaplapja, kicsit komolyabb célokra, nagyobb tuning potenciál érdekében pedig az EPoX 8RDA sorozatú alaplapjait válasszuk. Mindkét alaplap fajtából több féle van, attól függően, hogy szeretnénk-e SATA vezérlőt, integrált digitális hangkimenetet, esetleg RAID, vagy integrált hálózati kártyát rá, sőt némelyiken még FireWire csatoló is van. Az ABIT megoldásai egykét ezer forinttal olcsóbbak, de az EPoX félékért sem kell 22-25 ezer forint nettónál többet fizetnünk.


EPoX 8RDA alaplap
Intel processzor esetében ugyancsak az ABIT, valamint az ASUS termékeit nézzük meg. Jelenleg két chipkészletet érdemes a Pentium 4 / Celeron alá tenni, az egyik az i865, a másik az i875. Természetesen utóbbi a gyorsabb, előbbi pedig az olcsóbb. ABIT téren rendre az IS7, és az IC7 sorozaton találjuk meg ezeket, ASUS esetében pedig a P4P800, illetve P4C800 típusjelzésű alaplap lesz a nyerő. Felhasználási területtől függően válasszunk, az i865-ös alaplapokat már akár 10 ezer forinttal olcsóbban is megkaphatjuk, mint az i875-ös társaikat, amelyek bizony nem egy esetben akár 40 ezer forint nettóba is kerülhetnek. A sebességkülönbség a két alaplap között nagyjából 10-20 % között van. Ugyanúgy érvényes rájuk is, hogy többféle kiszerelésben kaphatóak, attól függően, hogy milyen extrákat szeretnénk rajtuk látni. Ezenfelül ma már minden alaplap tartalmaz integrált hangkártyát, és legtöbbjük már elég jó minőséggel bír ahhoz, hogy ne kellejen plusz pénzt kiadnunk külön hangkártyára. Egy integrált 6 csatornás hangkártya, netán még az nVidia féle SoundStorm digitális kimenettel is megspékelve kitűnő hangzást, és elegendő szolgáltatásokat nyújt.

Tegyünk bele némi memóriát, hogy a Windows is jól érezze magát!

Manapság már a 256 MB számít alapvető követelmények, azonban nyugodtan tekinthetünk 512 MB-ot is átlagosnak. A fent felsorolt alaplapok két csatornás memóriavezérlővel rendelkeznek, így mindenképpen két modulban gondolkodjunk, például 2db 256 MB-os DDR400-as (PC3200) memória elegendő lesz. Ezeket megfelelően elhelyezve biztosított a kétcsatornás működés, illetve a modernebb processzorokat, és esetleges tuningot is jól szolgálják. Márkát illetően felejtsük el a szervizes kollégák kedvenc szavát, ami a "Brand". Ez csak mókusvakítás, ugyanis pont a noname RAM-ok azok, amelyeket ilyen néven eladnak.


Alapvető célokra jó választás lehet a Samsung, Hynix, Infineon, esetleg Nanya chipekkel szerelt modul, komolyabb tuning érdekében pedig érdemes körülnéznünk a Kingston, OCZ, Corsair, vagy a TwinMOS háza táján. Természetesen utóbbi "tuningRAM-ok" jóval drágábbak, sok esetben akár 2-3x árat is elkérnek értük, mint a "sima" 256MB-os DDR400 modulokért, amelyek nagyjából 8000 forint körül nettó áron kaphatóak. Egy általános számítógépbe, amíg tuningolni nem nagyon akarunk, bőven elég az előbbiek közül is egy pár, minden célnak meg fognak felelni, mind Intel, vagy AMD-s alaplapban is.

Hogy a monitor is világítson

A videókártyát is felhasználási területtől függően válasszuk ki, alapvető irodai célokra, internetezésre, szövegszerkesztésre elegendő egy 10 ezer forint körüli nVidia Geforce4 MX440, vagy RADEON 9200SE. Ha játszani akarunk a géppel, valamint multimédiás igényeink is vannak, akkor viszont érdemes áttekinteni egy kicsit az erősorrendet, ugyanis az egyszeri ember könnyen elveszik az SE, XT, Pro, Ultra stb. jelzések forgatagában. Míg az ATI esetében az XT jelenti a leggyorsabbat egy szérián belül, utána következik a PRO, majd a sima, és esetleg az SE, addig az nVidiánál fordított a helyzet, az Ultra a legjobb, utána jön a sima, majd SE, és a leglassabb az XT. Hogy az nVidia az ATI után miért keverte így meg a sorrendet, arról lehetne vitát nyitni, azonban szinte biztosak lehetünk benne, hogy némileg a konkurenciát próbálja aláásni vele.


Leadtek WinFast A310 XT - nVidia GeForce FX 5600 chippel
Lássuk tehát előbb az nVidia felhozatalt, a gyengébbtől az erősebbig: GeforceFX 5200(és Ultra), Geforce4 MX4X0, GeforceFX 5600 (és Ultra), Geforce4 Ti4200, GeforceFX 5700, 5900(XT, SE, Ultra) és végül az 5950 és Ultra. A kártyák közül az FX-ek képesek DX9 gyorsításra is, azonban az utolsó kettő kivételével szinte mindegyik elég harmatos teljesítményt nyújt ilyen környezetben. Másrészt, nem is terjedt még el a DirectX 9.0 mint alapkövetelmény, ezért ettől most tekintsünk el. A mostani helyzetben az a döntő, hogy DirectX 8.X esetén milyen teljesítményre képesek, mondjuk 1024x768-as felbontás mellett, 32 bites színmélységgel. Ennek megfelelően az első három kártyát felejtsük is el, mert túl lassúak, az utolsó kettőt pedig azért mert túl drágák. Ha az árukat is figyelembe vesszük jó választás tehát a Geforce4Ti, illetve az 5600-5700-as sorozat lehet.

ATI kártyák esetében az erősorrend a gyengébbtől indulva: 9200SE, 9000 (és Pro), 9100, 9600, 9800SE, 9600PRO, 9600XT, 9700 (és Pro), 9800 (és Pro, valamint XT). Ezekből megint az első hármat ejtsük ki, mert túl lassúak, így maximum irodai célokra megfelelőek, viszont 9600-tól 9600XT-ig jó választás lehet bármelyik (9600-tól felfele mindegyik DirectX 9.0 kártya). A 9700 feletti kártyáknak még viszonylag borsos az áruk, ezért azokat maximum csúcskategóriás gépekbe érdemes venni. A két gyártó közötti erőviszonyokat illetően a 9600-as kártyák egy picivel gyorsabbak, mint az nVidia 5600-as széria, ráadásul árban is barátságosabbak. Míg egy 9600-as kártyát 24 ezer forintos nettó áron már kapunk, addig egy azonos teljesítménykategóriás 5600-as kártyát csak pár ezer forinttal drágábban. Ráadásul az FX széria sajnos nem egy jól eltalált 3D-s chip, rengeteg képminőségi és teljesítmény problémával küszködnek. Inkább maradjunk egy 9600/PRO/XT kártyánál, pénztárcánktól függően, amely már játékokhoz, multimédiához is elegendő teljesítményt nyújt, képminőségbeli kompromisszumok nélkül.


ATI Radeon 9600 XT
Vigyázzunk azonban a vásárláskor, ellenőrizzük a működési órajelet, ugyanis a PRO-nak 400/300 az órajele, ami ennél lassabb az nem PRO. Egy 400/200-as kártya jóval lassabb ennél, némely gyártó mégis ad el így kártyákat, például PRO-SE néven! Kellőképpen összezavartam mindenkit? :) És ezt még a végtelenségig lehetne ragozni, de most menjünk inkább tovább. Valamin tárolni is kell az adatokat

Merevlemezekből jelenleg kétféle csatolófelülettel kaphatunk példányokat, vagy Serial ATA (soros), vagy a hagyományos szalagkábeles Parallel ATA (párhuzamos) fajtát. A Serial ATA-nak több előnye is van, azonban nincs olyan, amiért több pénzt érné meg kiadni rá. Teljesítményben csak nagyon minimális különbség mutatkozik, így bőven jól fogunk járni egy rendes 80-eres kábelre köthető fajtával is. Márkákat illetően a Hitachi (IBM), Maxtor, Seagate, WD és a Samsung termékei közül válogathatunk. Ezekből talán a Seagate és a Samsung a kiemelendő, de alapvetően egyikkel sem járunk rosszul. A Seagate nagyon jó, halk, és megbízható merevlemezeket ad ki, a Samsung pedig továbbra is vállalja rájuk a 3 év garanciát, őket ezért érdemes választani. A méretet illetően kinek mire van szüksége.


120 Gbyte-os Samsung Serial ATA merevlemez
Egy irodai gépbe a legkisebb 40 GB-os is elég lehet (10-12 ezer forint nettó), komolyabb multimédiás alkalmazásokhoz, sok-sok játékhoz viszont a 80-120 GB-os verziók dukálnak (13-20 ezer forint nettó). A 8 vagy 2 MB gyorsítótár között sem fogjuk észrevenni a különbséget, így nagyon plusz pénzt sem érdemes kiadni az előbbiért.

Az optikai meghajtókat illetően irodai gépbe egy sima LG, Samsung vagy Sony CDROM-ot már 2-3 ezer forintért kapunk, ha pedig CD-író kell, akkor 6-10 ezer forint között például egy TEAC jó választás lehet. DVD-olvasók és írók tekintetében a Pioneer és az LG a legjobb választás. Belső DVD-írónál számtalan márkanév alatt valójában csak kétféle kapható, a Hitachi (LG), és a Pioneer (Pioneer, ASUS, TEAC stb.).


DVD-író az LG-től
Az LG nagy előnye, hogy a DVD+-R/RW-n kívül még DVD-RAM formátumot is képes írni, míg a Pioneer belsővel szereltek nem. Ennek megfelelően az LG GSA-4040B író dobozos változatához (nagyjából 38 ezer forint nettó) jár egy Maxell 4,7 GB-os DVD-RAM lemez is, így árát és tudását tekintve nem kell jobbat keresnünk. Ráadásul a doboz nélküli verzió már 5-6 ezer forinttal kevesebbért is megkapható, tehát manapság egy DVD-író sem annyira számít luxusnak.

Na de mitől indul majd el az egész? Biztosítsunk megfelelő áramellátást is!

Sokan kifelejtik, pedig a gép egyik legkritikusabb egysége a táp. Egy alulméretezett táppal ellátott gép gazdája bizony sok szép új szót megtanít a gépének olykor, mert instabil, újraindul, lefagy, stb. Ráadásul egy rossz minőségű gyenge tápegység komolyabb elektromos károkat is okozhat a gépünkben, amely bizony kellemetlen adatvesztéssel, sőt, akár a teljes gép tönkremenetelével járhat. A fent összeállított AMD, illetve Intel konfigurációk legjobb barátja egy 350 watt feletti márkás tápegység lesz. A hangsúly a márkáson van! A közhiedelemmel ellentétben a Codegen nem márka, ugyanúgy nem ajánlanám mint a hírhedt Vargáné és Társa, Acorp, Mercury vagy egyéb névtelen tápegységeket sem. Igenis fizessünk többet ezért az egységért, minthogy később a kukába dobhassuk a gépet, egy váratlan pillanatban. Jó márkának a Chieftec (=Thermaltake), Enermax, Zalman, FSP (Fortron Source Power), Antec, Vantec tápok számítanak.

Alapvetően két dolog alapján kell a tápegységet méretezni. Ha AMD alaplapunk van, akkor néhány kivételtől eltekintve szinte mind 5 V-os tápegységet kíván, tehát nincs mindegyiken külön 12V-os "P4" csatlakozó. A Pentium 4 alaplapok mindegyike ilyen 12 V-os. Egy 5 V-on terhelt rendszerbe a Chieftec 360W (13 ezer forint nettó) a legjobb megoldás, míg egy 12 V-os alaplaphoz például egy Enermax EG365AXVE (353W, 17 ezer forint nettó), mivel ezen a feszültségen az Enermax képes legnagyobb teljesítményre. Egy minimális szintű tuninghoz is már alapkövetelmény egy ekkora teljesítményű táp a gépben, különben meglepetések érhetnek bennünket.

A legtöbb számítógépház táppal együtt érkezik, azonban szinte mindet kérhetjük nélküle, így egy átlagos doboz maximum 3-4 ezer forint többletet jelent. A számítógépházaknál lényegében csak arra kell odafigyelni, hogy a megfelelő szellőzés biztosítható legyen egy vagy több ventilátorral, illetve, hogy ne legyen túl zsúfoltan benne minden, mert akkor megint csak romlik a szellőzése, és minden jobban melegszik benne.

A monitor - CRT vagy TFT LCD?

Az alapvető perifériákat illetően talán maximum a monitorról érdemes bővebben szót ejtenünk, ugyanis egy billentyűzet és egy optikai egér manapság már nem egy bonyolult ügy. A képernyőket illetően két fajtából választhatunk, a TFT LCD (Thin Film Transistor - vékonyfilm-tranzisztor), illetve a CRT (hagyományos, katódsugárcsöves). Általában egy jó 15-17"-os TFT árából már egy mégjobb 19"-os CRT monitort is megkapunk, viszont előbbieknél a képméret valós, azaz nem takarja egy részét a rögzítéshez szükséges káva. A CRT alapvetően jobb képminőséget és megbízhatóságot biztosít, míg egy TFT könnyebb, jóval kisebb helyen elfér, és technológiájából eredően a kép kevésbé fárasztja a szemünket. Ezért a Sulinet bestsellerei a digitális fényképezőgépek mellett a CRT monitorok, nem véletlenül, hiszen a bruttó 60 ezer forintos áron már egész jókat kaphatunk.


Fujitsu Siemens Scaleo C996F monitor
A 19"-os CRT monitorok közül a Fujitsu Siemens Scaleo C996F monitorja a kiemelkedő ár/teljesítmény arányú, olyan beállítási funkciókat és képminőséget kapunk vele, amely még egy kétszer ennyibe kerülő katódsugárcsöves monitornál is ritka. Az 1280x1024-es ajánlott felbontás mellett 85 Hz-re képes, és természetesen teljesen sík képcsövű. A 15-17"-os TFT monitorok közül is több fajtából válogathatunk, például Acer, Belinea, Hyundai, CTX stb. Ezeknél a reakcióidőt valamint a kontrasztarányt érdemes szem előtt tartanunk, nehogy a gyors mozgásokat tartalmazó játék, vagy film nézése közben szellemképes legyen a monitor vagy fakó színei legyenek. Egy 20 ms teljes reakcióidejű már jó választás lehet, azonban ezekért jóval többet, több mint kétszer annyit is elkérnek, mint egy 19"-os CRT monitorért, a színeit pedig maximum kipróbálás, vagy interneten található tesztek alapján ítélhetjük meg előre.

Egy 17"-os esetében már fontos, hogy legyen rajta DVI csatlakozó is, amely manapság már minden videokártyán van, mert ekkora méretben már a hagyományos analóg D-SUB kimenettel látható képminőségromlás van. Ilyen 17-es TFT monitorok között talán a CTX az egyik legjobb márka, a PV722i típus bruttó 157 ezer forintos árával már nagyon jó minőséget jelent. Drága igen, de ha valaki jó TFT monitort akar, annak ez az ára.


CTX PV722i monitor
Zárszóként, ne engedjük, hogy rábeszéljenek minket mindenféle másra az eladók a boltban. Sajnos bevett magyar szokás, miszerint a boltok azt beszélik rá az emberre, ami éppen a polcon van. Természetesen ilyenkor az eladónak is ilyen van otthon és nagyon meg van elégedve vele. Küldjünk be egy rokont, mást kérve, természetesen akkor éppen olyan lesz az eladónak otthon, és nagyon meg van elégedve azzal is. Ne hagyjuk lebeszélni magunkat arról, amit lapunkból, vagy más nyomtatott/ internetes sajtóorgánumokból kiválasztunk.

Remélem ez a kis szösszenet mindenkinek a segítségére volt, aki esetleg éppen vásárlás előtt áll, vagy csak nem volt egészen tisztában a hardver elemek jelentőségével. A feltüntetett árak természetesen csak tájékoztató jellegűek, és az említett márkák is csak példák, mindenki válasszon belátása szerint az általa megkívánt felhasználási területet figyelembe véve.