SG.hu
Az indiai-pakisztáni villongás a pekingi fegyverek első tesztje a nyugati technológiával szemben
Csaknem három évtizeddel az első felszállása után a Chengdu Aircraft Company kínai repülőgépgyártó első vadászrepülőgépe, a J-10 Vigorous Dragon harcba szállt - és túlélte.
Május 7-én hajnali 4 órakor a kínai diplomaták Iszlámábádban, a pakisztáni külügyminisztériumban a modern, rakétákkal és radarokkal felszerelt, harcban még nem tesztelt kínai harci repülőgépek és az India által bevetett fejlett nyugati hardverek első összecsapásának eredményeit tanulmányozták. Ahogy gyűltek a bizonyítékok - bár továbbra sem meggyőzőek -, hogy a Vigorous Dragon legújabb változatával egy pakisztáni pilóta lelőhette India francia gyártmányú Rafale repülőgépét, a Chengdu részvényeinek árfolyama két nap alatt több mint 40 százalékot ugrott.
Miközben India és Pakisztán az elmúlt évtizedek legmélyebb összecsapásába keveredett, a konfliktus egy másik rivalizálás - Kína és az USA vezette nyugati szövetség - szempontjából kulcsfontosságú felszerelések tesztelésére is szolgál. A Stockholmi Békekutató Intézet (Peace Research Institute) és a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (International Institute for Strategic Studies) becslései szerint Pakisztán katonai felszerelésének mintegy 81 százaléka Kínából származik, beleértve a 400 vadász- és földi támadó repülőgépének több mint felét.
Ez tükrözi azt a „minden időjárási körülmények közötti barátságot”, amelyet Kína az 1960-as évek óta ápol Pakisztánnal, hogy megpróbálja körülhatárolni Indiát. Az ország által Pakisztánnak szállított hadianyagok a kínai védelmi iparral együtt fejlődtek, mondta Andrew Small, a German Marshall Foundation Pakisztán-Kína kapcsolatok szakértője. "A nukleáris fegyverekkel és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos együttműködéstől eltekintve, a Kína által szállított termékek nagy része korábban alacsony színvonalú volt - tankok, tüzérség, kézifegyverek” - mondta Small. Most azonban Pakisztán „Kína néhány újabb képességének bemutatóhelyévé válik”.
India eközben ahogy gazdagsága és regionális ambíciói nőttek, a világ legnagyobb fegyverimportőrévé vált. Az elmúlt évtizedben az orosz beszállítóktól az Egyesült Államokra, Franciaországra és Izraelre váltottak, közelmúltbeli beszerzéseinek csaknem felét ezekből az országokból szerezték be, beleértve a kifinomult vadászgépeket, szállító repülőgépeket, harci és megfigyelő drónokat.
"A legfontosabb globális szempont, hogy ez volt az első alkalom, hogy kínai katonai felszereléseket teszteltek csúcsminőségű nyugati felszerelésekkel szemben” - mondta Sushant Singh, a Yale Egyetem Dél-ázsiai Tanulmányok előadója. "Bármikor és bárhogy is végződik ez, a mérleg meg fogja mondani, hogy mi fog történni Tajvanon, és hogy a nyugati védelmi vállalatoknak milyen irányba kell elmozdulniuk, hogy ellensúlyozzák a kínaiak által bemutatott alacsony költségű és csúcstechnológiás képességeket.”
Amikor egy ország háborúba megy, a szövetségesei figyelnek és tanulnak. Miután Ukrajna visszavert egy közel 50 kilométeres orosz páncélososzlopot - harckocsikat, páncélozott járműveket és egyebeket - modern, vállról indítható brit és amerikai rakétákkal, a kijevi indiai diplomaták szorosan figyelemmel kísérték az eseményeket. Amikor Tajvan látta, hogy az amerikai gyártmányú Himars közepes hatótávolságú precíziós rakétarendszer milyen hatékonyan találja el a frontvonal mögötti orosz célpontokat, lobbizott azért, hogy előbbre hozzák a saját megrendeléseik leszállítását. Jövőre már csaknem 30 darab teherautóra szerelhető rendszer lesz a tulajdonában - ami több, mint Ukrajnaé.
Még az olyan rövid csetepaték is, mint amilyeneket India és Pakisztán rendszeresen vív, különleges célt szolgálnak. Az ellenségek tesztelik egymást, és megmutatják saját képességeiket, igyekeznek érvényre juttatni a meglévő vörös vonalakat és újakat kijelölni. Hatalmas mennyiségű operatív adatot generálnak, amelyek meghatározzák a következő csetepatét - vagy megnyerik a következő háborút. A szövetségesek megosztják ezeket az adatokat, a fegyvergyártók pedig elemzik azokat, és saját fegyverrendszereiket finomítják.
Kína nyugati riválisainak védelmi attaséi „türelmetlenül” várják - mondta egy újdelhi védelmi attasé -, hogy India megossza a harci üzemmódban lévő J-10C radarjának elektronikus jeleit, hogy saját légvédelmi rendszereiket kiképezhessék rajta. Kína számára ez a csetepaté nem csak a repülőgép, hanem a gép elejére szerelt kifinomult radarrendszer - az úgynevezett aktív elektronikus letapogató rendszer - tesztje is volt. Tesztelték a rendszer azon képességét, hogy ne csak a fenyegetések felderítésére, hanem rakéták irányítására is alkalmas legyen.
Aurangzeb Ahmed, Pakisztán légi műveleti főnökének helyettese elmondta, hogy a héten a PL-15 változatai is szerepeltek a rakéták között, amelyeket a csetepatéban használtak. Az egyórás bevetést „tanteremben fogják tanulmányozni” - dicsekedett Ahmed. „Egy kis értelmet vertünk ezekbe a fickókba”. Robert Tollast, a londoni Royal United Services Institute kutatója szerint a PL-15E rakéta használata „rendkívül jelentős” lehet. Az indiai média arról számolt be, hogy nem minden PL-15-ös robbant fel, találtak épp példányt is, ami lehetőséget ad a titkok tanulmányozására. "Ha ez megerősítést nyer, akkor most láthattuk egy kínai gyártmányú AESA bemutatóját egy látótávolságon túlra kilőtt rakétán” - mondta.
A nyugati nemzetek és Oroszország már évtizedek óta harcban tesztelik az AESA-k saját verzióit. Csak ennek az egyetlen összecsapásnak a részletei - például, hogy hány rakétát lőttek ki a célpont sikeres eltalálásához - „rendkívül hasznosak lehetnek a kínaiak számára e fegyver képességének értékelésében” - mondta Tollast. A másik oldalon az indiai rakéták - amelyek közül sok a jelentések szerint nagy hatótávolságú francia SCALP rakéta volt - sikeres célba találása megmutatta a pakisztáni légvédelem gyengeségét és hiányosságait is.
Pakisztánról ismert, hogy kínai HQ-9 rendszereket telepít, amelyek egy generációval elmaradnak az orosz Sz-400-asok fejlettségétől. "Tény, hogy a rendkívüli készültség ellenére indiai rakéták hatoltak be a pakisztáni légtérbe anélkül, hogy észlelték volna őket” - mondta Laxman Kumar Behera, aki az újdelhi Jawaharlal Nehru Egyetemen India nemzetbiztonságára szakosodott. India csütörtöki megtorlása Pakisztán „légvédelmi radarjait és rendszereit vette célba számos pakisztáni helyszínen” az indiai hadsereg szerint.
„Ez egy nagyon precíz bemutatója volt egy nagyon magas szintű képességnek - nem a tényleges célpont, hanem a védelmi rendszerek kiiktatásának” - mondta egy Delhiben tartózkodó magas rangú nyugati diplomata. "Ez egy gondosan kalibrált figyelmeztetés. Azt mondja, hogy nézd, ha el tudunk jönni, hogy levegyük a zárat az ajtódról, akkor bármikor bejöhetünk a házba, amikor csak akarunk."
A kínai HQ-9 légvédelmi rendszer az orosz Sz-400-as másolata
India és Pakisztán egyaránt fontos részleteket tudott meg riválisa erősségeiről a korábbi összecsapásokból - és azonosította saját gyengeségeit. Miután India 1999-ben sikeresen visszaszerezte területeit a Himalájában egy pakisztáni betörés után, egy belső vizsgálat kimutatta, hogy az elöregedett orosz MiG-flotta nehezen manőverezett a hágókon, vagy nem talált célpontot a hóban, miközben a vállról indítható rakéták elől próbált kitérni. Akkoriban három nap alatt három repülőgépet lőttek le, mielőtt India átállt a francia Mirage-okra. Ekkor történt az indiai légierőben először sor precíziós és lézerirányítású rakéták bevetésére, és egyben ez volt az orosz repülőgépekről a nyugatiakra való átállás kezdete.
Hasonlóképpen, miután India a pakisztáni Balakot régióban légicsapásokkal válaszolt arra, hogy 2019-ben egy pakisztáni székhelyű militáns csoport megölt 40 biztonsági alkalmazottat, nemcsak egy MiG 21-es repülőgépet vesztett el, hanem erői tévedésből hét ember halálát okozva egy saját helikoptert is lelőttek. A két incidens aláhúzta, hogy Indiának nincs elegendő légi korai előrejelző és irányító rendszere - olyan repülőgépek, amelyek nagy magasságban repülnek, és kifinomult radarokat és érzékelőket hordoznak, és amelyek képesek az ellenséges repülőgépeket, rakétákat és drónokat távolról észlelni.
De India bürokratikus kihívásai megnehezítették az egyes csetepatékból való tanulást. Eljárásai nem voltak hatékonyak, összehasonlítva Pakisztán egyszerűbb beszerzési rendszerével, amelynek egyetlen fő beszállítója - Kína - és az országot uraló hadserege van. India csak idén márciusban adott ki egy közleményt, hogy megháromszorozza, 18-ra növeli korai előrejelző repülőgépekből álló flottáját. Ezek hadrendben állítása még évekbe fog telni. "Ha ezek az egymás elleni légi megtorlások még sokáig folytatódnak, India fájdalmasan meg fogja érezni a hiányukat” - mondta egy másik nyugati védelmi attasé Újdelhiben. "Ha kiderül, hogy India elveszített egy francia repülőgépet egy több mint 100 km távolságból kilőtt kínai rakéta miatt, akkor sürgősen cselekedniük kell”.
Május 7-én hajnali 4 órakor a kínai diplomaták Iszlámábádban, a pakisztáni külügyminisztériumban a modern, rakétákkal és radarokkal felszerelt, harcban még nem tesztelt kínai harci repülőgépek és az India által bevetett fejlett nyugati hardverek első összecsapásának eredményeit tanulmányozták. Ahogy gyűltek a bizonyítékok - bár továbbra sem meggyőzőek -, hogy a Vigorous Dragon legújabb változatával egy pakisztáni pilóta lelőhette India francia gyártmányú Rafale repülőgépét, a Chengdu részvényeinek árfolyama két nap alatt több mint 40 százalékot ugrott.
Miközben India és Pakisztán az elmúlt évtizedek legmélyebb összecsapásába keveredett, a konfliktus egy másik rivalizálás - Kína és az USA vezette nyugati szövetség - szempontjából kulcsfontosságú felszerelések tesztelésére is szolgál. A Stockholmi Békekutató Intézet (Peace Research Institute) és a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (International Institute for Strategic Studies) becslései szerint Pakisztán katonai felszerelésének mintegy 81 százaléka Kínából származik, beleértve a 400 vadász- és földi támadó repülőgépének több mint felét.
Ez tükrözi azt a „minden időjárási körülmények közötti barátságot”, amelyet Kína az 1960-as évek óta ápol Pakisztánnal, hogy megpróbálja körülhatárolni Indiát. Az ország által Pakisztánnak szállított hadianyagok a kínai védelmi iparral együtt fejlődtek, mondta Andrew Small, a German Marshall Foundation Pakisztán-Kína kapcsolatok szakértője. "A nukleáris fegyverekkel és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos együttműködéstől eltekintve, a Kína által szállított termékek nagy része korábban alacsony színvonalú volt - tankok, tüzérség, kézifegyverek” - mondta Small. Most azonban Pakisztán „Kína néhány újabb képességének bemutatóhelyévé válik”.
India eközben ahogy gazdagsága és regionális ambíciói nőttek, a világ legnagyobb fegyverimportőrévé vált. Az elmúlt évtizedben az orosz beszállítóktól az Egyesült Államokra, Franciaországra és Izraelre váltottak, közelmúltbeli beszerzéseinek csaknem felét ezekből az országokból szerezték be, beleértve a kifinomult vadászgépeket, szállító repülőgépeket, harci és megfigyelő drónokat.
"A legfontosabb globális szempont, hogy ez volt az első alkalom, hogy kínai katonai felszereléseket teszteltek csúcsminőségű nyugati felszerelésekkel szemben” - mondta Sushant Singh, a Yale Egyetem Dél-ázsiai Tanulmányok előadója. "Bármikor és bárhogy is végződik ez, a mérleg meg fogja mondani, hogy mi fog történni Tajvanon, és hogy a nyugati védelmi vállalatoknak milyen irányba kell elmozdulniuk, hogy ellensúlyozzák a kínaiak által bemutatott alacsony költségű és csúcstechnológiás képességeket.”
Amikor egy ország háborúba megy, a szövetségesei figyelnek és tanulnak. Miután Ukrajna visszavert egy közel 50 kilométeres orosz páncélososzlopot - harckocsikat, páncélozott járműveket és egyebeket - modern, vállról indítható brit és amerikai rakétákkal, a kijevi indiai diplomaták szorosan figyelemmel kísérték az eseményeket. Amikor Tajvan látta, hogy az amerikai gyártmányú Himars közepes hatótávolságú precíziós rakétarendszer milyen hatékonyan találja el a frontvonal mögötti orosz célpontokat, lobbizott azért, hogy előbbre hozzák a saját megrendeléseik leszállítását. Jövőre már csaknem 30 darab teherautóra szerelhető rendszer lesz a tulajdonában - ami több, mint Ukrajnaé.
Még az olyan rövid csetepaték is, mint amilyeneket India és Pakisztán rendszeresen vív, különleges célt szolgálnak. Az ellenségek tesztelik egymást, és megmutatják saját képességeiket, igyekeznek érvényre juttatni a meglévő vörös vonalakat és újakat kijelölni. Hatalmas mennyiségű operatív adatot generálnak, amelyek meghatározzák a következő csetepatét - vagy megnyerik a következő háborút. A szövetségesek megosztják ezeket az adatokat, a fegyvergyártók pedig elemzik azokat, és saját fegyverrendszereiket finomítják.
Kína nyugati riválisainak védelmi attaséi „türelmetlenül” várják - mondta egy újdelhi védelmi attasé -, hogy India megossza a harci üzemmódban lévő J-10C radarjának elektronikus jeleit, hogy saját légvédelmi rendszereiket kiképezhessék rajta. Kína számára ez a csetepaté nem csak a repülőgép, hanem a gép elejére szerelt kifinomult radarrendszer - az úgynevezett aktív elektronikus letapogató rendszer - tesztje is volt. Tesztelték a rendszer azon képességét, hogy ne csak a fenyegetések felderítésére, hanem rakéták irányítására is alkalmas legyen.
Aurangzeb Ahmed, Pakisztán légi műveleti főnökének helyettese elmondta, hogy a héten a PL-15 változatai is szerepeltek a rakéták között, amelyeket a csetepatéban használtak. Az egyórás bevetést „tanteremben fogják tanulmányozni” - dicsekedett Ahmed. „Egy kis értelmet vertünk ezekbe a fickókba”. Robert Tollast, a londoni Royal United Services Institute kutatója szerint a PL-15E rakéta használata „rendkívül jelentős” lehet. Az indiai média arról számolt be, hogy nem minden PL-15-ös robbant fel, találtak épp példányt is, ami lehetőséget ad a titkok tanulmányozására. "Ha ez megerősítést nyer, akkor most láthattuk egy kínai gyártmányú AESA bemutatóját egy látótávolságon túlra kilőtt rakétán” - mondta.
A nyugati nemzetek és Oroszország már évtizedek óta harcban tesztelik az AESA-k saját verzióit. Csak ennek az egyetlen összecsapásnak a részletei - például, hogy hány rakétát lőttek ki a célpont sikeres eltalálásához - „rendkívül hasznosak lehetnek a kínaiak számára e fegyver képességének értékelésében” - mondta Tollast. A másik oldalon az indiai rakéták - amelyek közül sok a jelentések szerint nagy hatótávolságú francia SCALP rakéta volt - sikeres célba találása megmutatta a pakisztáni légvédelem gyengeségét és hiányosságait is.
Pakisztánról ismert, hogy kínai HQ-9 rendszereket telepít, amelyek egy generációval elmaradnak az orosz Sz-400-asok fejlettségétől. "Tény, hogy a rendkívüli készültség ellenére indiai rakéták hatoltak be a pakisztáni légtérbe anélkül, hogy észlelték volna őket” - mondta Laxman Kumar Behera, aki az újdelhi Jawaharlal Nehru Egyetemen India nemzetbiztonságára szakosodott. India csütörtöki megtorlása Pakisztán „légvédelmi radarjait és rendszereit vette célba számos pakisztáni helyszínen” az indiai hadsereg szerint.
„Ez egy nagyon precíz bemutatója volt egy nagyon magas szintű képességnek - nem a tényleges célpont, hanem a védelmi rendszerek kiiktatásának” - mondta egy Delhiben tartózkodó magas rangú nyugati diplomata. "Ez egy gondosan kalibrált figyelmeztetés. Azt mondja, hogy nézd, ha el tudunk jönni, hogy levegyük a zárat az ajtódról, akkor bármikor bejöhetünk a házba, amikor csak akarunk."
A kínai HQ-9 légvédelmi rendszer az orosz Sz-400-as másolata
India és Pakisztán egyaránt fontos részleteket tudott meg riválisa erősségeiről a korábbi összecsapásokból - és azonosította saját gyengeségeit. Miután India 1999-ben sikeresen visszaszerezte területeit a Himalájában egy pakisztáni betörés után, egy belső vizsgálat kimutatta, hogy az elöregedett orosz MiG-flotta nehezen manőverezett a hágókon, vagy nem talált célpontot a hóban, miközben a vállról indítható rakéták elől próbált kitérni. Akkoriban három nap alatt három repülőgépet lőttek le, mielőtt India átállt a francia Mirage-okra. Ekkor történt az indiai légierőben először sor precíziós és lézerirányítású rakéták bevetésére, és egyben ez volt az orosz repülőgépekről a nyugatiakra való átállás kezdete.
Hasonlóképpen, miután India a pakisztáni Balakot régióban légicsapásokkal válaszolt arra, hogy 2019-ben egy pakisztáni székhelyű militáns csoport megölt 40 biztonsági alkalmazottat, nemcsak egy MiG 21-es repülőgépet vesztett el, hanem erői tévedésből hét ember halálát okozva egy saját helikoptert is lelőttek. A két incidens aláhúzta, hogy Indiának nincs elegendő légi korai előrejelző és irányító rendszere - olyan repülőgépek, amelyek nagy magasságban repülnek, és kifinomult radarokat és érzékelőket hordoznak, és amelyek képesek az ellenséges repülőgépeket, rakétákat és drónokat távolról észlelni.
De India bürokratikus kihívásai megnehezítették az egyes csetepatékból való tanulást. Eljárásai nem voltak hatékonyak, összehasonlítva Pakisztán egyszerűbb beszerzési rendszerével, amelynek egyetlen fő beszállítója - Kína - és az országot uraló hadserege van. India csak idén márciusban adott ki egy közleményt, hogy megháromszorozza, 18-ra növeli korai előrejelző repülőgépekből álló flottáját. Ezek hadrendben állítása még évekbe fog telni. "Ha ezek az egymás elleni légi megtorlások még sokáig folytatódnak, India fájdalmasan meg fogja érezni a hiányukat” - mondta egy másik nyugati védelmi attasé Újdelhiben. "Ha kiderül, hogy India elveszített egy francia repülőgépet egy több mint 100 km távolságból kilőtt kínai rakéta miatt, akkor sürgősen cselekedniük kell”.