Gyurkity Péter
Évekig tartanak az űrutazás negatív hatásai
Erre jöttek rá egy új tanulmány révén, és könnyen lehet, hogy ezek soha nem is tűnnek el.
A NASA érdekes kutatása és az erre kiválasztott ikerpáros hosszú ideig tartó megfigyelése révén azt már évekkel ezelőtt visszaigazoltuk, hogy a tartósabb űrutazásnak komoly negatív következményei vannak az azon áteső személyekre, bár ennek pontos okait akkor még nem részletezték ki. Most egy újabb anyagban olvashatunk arról, hogy pontosan mi is történik az emberi szervezettel, az eredmények pedig nem túl biztatóak.
Egy friss egyetemi kutatás eredményeit tették közzé a napokban, további vizsgálatok elvégzését, illetve az eredmények aprólékos kielemzését követően. A munka során összesen 11 űrhajós (10 férfi és 1 nő) MRI-felvételeit hasonlították össze, mégpedig az általuk végrehajtott küldetések előtt és azok után. Ebből kiderült, hogy a negatív hatások valóban jelen vannak, ezek univerzális jelleggel bukkannak fel a felvételeken, a következmények pedig évekkel később is az érintett személyekkel maradnak, hiszen a nagyjából 1 évvel később elvégzett újabb vizsgálatokon ezek ugyanúgy kimutathatók voltak – a szakemberek szerint ráadásul az is lehetséges, hogy ezen negatív hatások életünk végéig megmaradnak, bár ezzel kapcsolatban további, jóval hosszabb kutatásokat kell majd elvégezni, ami nyilván komoly időt vesz majd igénybe.
Ami a következményeket illeti, ezeket elsősorban a koponyán belüli nyomás megnövekedésével magyarázzák, ebben vélik ugyanis megtalálni az elsődleges kiváltó okot. A jelek szerint a mikrogravitációs körülmények között megnövekszik ez a nyomás, a koponyán belül elhelyezkedő folyadék terjedelme, annak kiterjedése megugrik, ez pedig az agyalapi mirigy méretét és alakját is módosítja (némileg összenyomva azt), miközben a látóidegekre sincs pozitív hatással – ez utóbbit, a látással kapcsolatos problémákat már korábban is egyértelmű módon sikerült kimutatni, visszaigazolni, viszont úgy tűnik, hogy a nyomás növekedése és a folyadékok (így például a vér) felgyülemlése, a fej felé történő áramlása további problémákat okoz.
A potenciális ellenintézkedések között említik meg a számos filmben látott megoldást, amelynek részeként egy folyamatosan (esetleg időszakosan) forgó eszközökön juttatnák el az űrhajósokat a kijelölt célhoz, ezzel pedig a mesterséges gravitációhoz hasonló körülményeket teremtenének a fedélzeten. Amíg ez megvalósul, a Földön további kísérleteket és kutatásokat végeznek majd el, amelyek során a pácienseket ágyban, kissé megdöntve helyeznék el, ezzel szimulálva a mikrogravitációs körülményeket, majd pedig a hosszú távú káros hatásokat elemeznék ki, különös tekintettel azok tartósságára.
A NASA érdekes kutatása és az erre kiválasztott ikerpáros hosszú ideig tartó megfigyelése révén azt már évekkel ezelőtt visszaigazoltuk, hogy a tartósabb űrutazásnak komoly negatív következményei vannak az azon áteső személyekre, bár ennek pontos okait akkor még nem részletezték ki. Most egy újabb anyagban olvashatunk arról, hogy pontosan mi is történik az emberi szervezettel, az eredmények pedig nem túl biztatóak.
Egy friss egyetemi kutatás eredményeit tették közzé a napokban, további vizsgálatok elvégzését, illetve az eredmények aprólékos kielemzését követően. A munka során összesen 11 űrhajós (10 férfi és 1 nő) MRI-felvételeit hasonlították össze, mégpedig az általuk végrehajtott küldetések előtt és azok után. Ebből kiderült, hogy a negatív hatások valóban jelen vannak, ezek univerzális jelleggel bukkannak fel a felvételeken, a következmények pedig évekkel később is az érintett személyekkel maradnak, hiszen a nagyjából 1 évvel később elvégzett újabb vizsgálatokon ezek ugyanúgy kimutathatók voltak – a szakemberek szerint ráadásul az is lehetséges, hogy ezen negatív hatások életünk végéig megmaradnak, bár ezzel kapcsolatban további, jóval hosszabb kutatásokat kell majd elvégezni, ami nyilván komoly időt vesz majd igénybe.
Ami a következményeket illeti, ezeket elsősorban a koponyán belüli nyomás megnövekedésével magyarázzák, ebben vélik ugyanis megtalálni az elsődleges kiváltó okot. A jelek szerint a mikrogravitációs körülmények között megnövekszik ez a nyomás, a koponyán belül elhelyezkedő folyadék terjedelme, annak kiterjedése megugrik, ez pedig az agyalapi mirigy méretét és alakját is módosítja (némileg összenyomva azt), miközben a látóidegekre sincs pozitív hatással – ez utóbbit, a látással kapcsolatos problémákat már korábban is egyértelmű módon sikerült kimutatni, visszaigazolni, viszont úgy tűnik, hogy a nyomás növekedése és a folyadékok (így például a vér) felgyülemlése, a fej felé történő áramlása további problémákat okoz.
A potenciális ellenintézkedések között említik meg a számos filmben látott megoldást, amelynek részeként egy folyamatosan (esetleg időszakosan) forgó eszközökön juttatnák el az űrhajósokat a kijelölt célhoz, ezzel pedig a mesterséges gravitációhoz hasonló körülményeket teremtenének a fedélzeten. Amíg ez megvalósul, a Földön további kísérleteket és kutatásokat végeznek majd el, amelyek során a pácienseket ágyban, kissé megdöntve helyeznék el, ezzel szimulálva a mikrogravitációs körülményeket, majd pedig a hosszú távú káros hatásokat elemeznék ki, különös tekintettel azok tartósságára.