SG.hu
Mortal Kombat 11
Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: NetherRealm Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 16 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mortal Kombat X, Street Fighter V
Kategória: verekedős játék
A verekedős játékok egyik koronázatlan királya visszatért, azonban már a megjelenés előtt komoly ellenérzéseket váltott ki a legnagyobb rajongókból is. Tesztünkből megtudhatod, hogy végül miként sikerült a Mortal Kombat 11!
A 2011-ben megjelent kilencedik epizód óta ismét felfelé ívelő pályára lépett a Mortal Kombat-sorozat. Ez nem meglepő, hiszen a reboot egy zseniálisan sikerült, közel hibátlan verekedős játék volt, amit a Netherrealm Studios gyakorlott fejlesztői kitűnően továbbgondoltak a tizedik résszel, és bár voltak már negatív hangok a Mortal Kombat X néhány újdonsága, illetve hiányzó játékeleme miatt, azonban az eladások végül a készítőket igazolták.
A napokban megjelent tizenegyedik részt viszont már a fejlesztési folyamat során rengeteg negatív hang kísérte, melyek többségéről utólag sajnos kiderült, hogy egyáltalán nem volt alaptalan. Hiába lett ugyanis kívülről szép és jó a Mortal Kombat 11, rengeteg olyan probléma akad vele, amelyet nagyon fontos lett volna kiküszöbölniük a készítőknek, miközben összességében csak egy szalagon gyártott verekedős játékot kaptunk, ami több tekintetben is súlyos hiányosságoktól szenved, a sokak által kritizált karakterküllemek pedig a legjelentéktelenebbek ezek között.
Sőt mi több, alapvetően nem is találunk benne problémát addig a pontig, amíg nem lépünk ki az egyjátékos módban élvezhető sztori biztonságából. A történet ugyanis pontosan onnan indul, ahol a Mortal Kombat X finoman szólva is folytatásért kiáltó módon abbamaradt, így az egykoron bölcsességéről és nyugodtságáról ismert Raiden gyakorlatilag megbolondul, és önkontrollját vesztve szó szerint letépi Shinnok fejét. Ezzel kerül be a képbe a játék aktuális főellenfele, avagy név szerint Kronika, aki Shinnok teremtőjeként nem hagyhatja annyiban, hogy így elbánjanak a gyermekével és egyben egy ősi istenséggel, emiatt pedig egy merész gondolattól vezérelve összekeveri az idővonalat. Ennek hatására korábban meghalt karakterek ismét visszatérhetnek a jelenbe, ami alaposan felborítja az egyensúlyt, sőt mi több, olyan eset is akad, amikor egy már idősödő karakter találkozik a fiatalkori énjével.
A történet meglepően csavaros és jól megírt lett, tényleg élvezetes, ahogy ez a dióhéjban összefoglalt cselekmény kitárul a szemünk előtt, amiből nem nélkülözték a fejlesztők a brutalitást, a drámát, a fordulatot, sőt mi több, a humornak is elegendő teret adtak. Ami kicsit nagyobb probléma, hogy bár korábban napokra elegendő élményt ígértek, azonban nehezebb fokozaton is egy ültő helyében képes átélni az ember a kampányt, hiszen 4-5 óránál többet még akkor sem tudunk kihozni belőle, ha esetleg valahol alaposabban elkennék a szánkat. Kis túlzással a Mortal Kombat 11 egyetlen olyan eleme – az alapvető játékmenet mellett –, amit nehezen lehetne kritizálni, szemben a többi játékmóddal vagy bizonyos játékelemekkel. Kóstoljuk is meg gyorsan a feketelevest!
Kezdjük rögtön a karakterekkel. Alapvetően nem rossz a felhozatal, és bár elég nyilvánvaló, hogy egyrészt a Netherrealm Studios nem tudott mindenkinek a kedvére tenni, másrészt pedig legalább két szezonnyi bunyóst meg akartak hagyni a későbbi DLC-csomagokra, azonban így is vannak pótolhatatlan vagy pofátlan hiányosságok. Reptile, Mileena és Kenshi hiánya például mondhatni megbocsáthatatlan, miközben Cyrax és Sektor mellőzése teljességgel érthetetlen, hiszen a sztoriban találkozunk velük, harcolunk ellenük, tökéletesen működnek, teljes az eszköztáruk, azonban mégsem tudjuk átvenni felettük az irányítást.
Még nagyobb probléma, hogy helyettük mindössze három új arc bukkan fel a színen, akik egyáltalán nem nevezhetők egyedinek vagy különlegesnek, hovatovább legalább két-háromszor ennyi ifjonc kellett volna ahhoz, hogy elégedetten meg tudjuk veregetni a fejlesztők hátát. Merthogy Geras kéken világító szeme és izmos teste meggyőző, de időmanipulációs képességei inkább egy Injustice 2-ben csattantak volna igazán nagyot. Kollector egy fokkal már magasabb szintre helyezi a lécet, de a sokkezű hős is eléggé kilóg a sorból azáltal, hogy inkább a kütyükre, mint nyers erejére támaszkodik. A trió egyetlen hölgytagja Cetrion lett, aki állítólag egy ősi istenség, és szintén nem a nyers erőt favorizálja – nem is értjük, hogy miként válogatták be a játékba –, sokkal inkább a varázslatokat részesíti előnyben, noha ezek között azért találunk eszköztárában pár igazán brutális megoldást.
Merthogy ezen a téren a Mortal Kombat 11-re ezúttal sem lehetne ráhúzni a családbarát jelzőt, mindegyik harcos kapott olyan kegyetlen kivégzéseket, melyek sokszor egyenesen gyomorforgatók, miközben a változatos és derekas mennyiségben rendelkezésünkre álló pályákat is minden eddiginél nagyobb interakcióval élvezhetjük, de általános probléma, hogy azért az igazán keményvonalas játékosokat nem éri majd túl sok meglepetés.
Ez pedig általánosságban minden egyes karakterre érvényes lesz a játékban, méghozzá annak ellenére is, hogy a Netherrealm Studios áthozta az Injustice 2-ben nagy sikert aratott karakterfejlesztés funkcióját, amit azért ügyesen megvariáltak. Az alapfelállás, hogy mindegyik hősnek van egy nagy halom feloldható eszköze és képessége, melyek közül hármat használhatunk aktívan a küzdelmekben, sőt mi több, minden ilyen extrát lehetőségünk nyílik továbbfejleszteni, így ha megtetszett valamelyik, még jobbá tehetjük, ezáltal sokkal alaposabban a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk kiválasztottunkat.
Sajnálatos azonban, hogy ezek a specializációk a többjátékos küzdelmekben nem jelennek meg, tehát teljességgel értelmetlen sok időt tölteni azzal, hogy hősünket ilyen-olyan bővítményekkel vértezzük fel – pedig még speciális mozgások, támadások és védekezések is vannak –, a többjátékos módban meg kell elégednünk az unalmas skinekkel, melyeket ráadásul méregdrágán mérnek a játék boltjában. Amiért a fejlesztés még sokaknak kellemetlenségeket okozhat, az leginkább a Towers of Time játékmód – gyakorlatilag a Living Towers utódja –, amit a világ legfeleslegesebb dolga volt megvalósítani, mert nemcsak idegesítő, hanem néhány esetben totálisan teljesíthetetlen feladatokat is tár elénk.
Bár bizonyos képességek alkalmazásával könnyebb lehet a dolgunk, azonban a véletlenszerűen generált megoldások során belefuthatunk olyan őrültségekbe, hogy az adott pályán nemcsak egy szinte sebezhetetlen ellenfél vár ránk, de mindeközben csak minket sebző eső hullik az égből, és bármikor felcsaphat egy-egy lángcsóva is, mely szintén csupán a mi életerőnket befolyásolja. Ilyen körülmények között a győzelem esélye gyakorlatilag egyenlő a nullával, és inkább fordítanak neki hátat a játékosok, mint kitartóan próbálkozzanak, hiszen nem egy logikusan átgondolt, még teljesíthető rendszert kapunk, hanem véletlenszerű, gyakran valóban lehetetlen feladatokat.
Az egyedül élvezhető játékmódok között egyébiránt klasszikus toronyharcokat is találunk az új Mortal Kombatban, tehát nem erőltették meg magukat túlzottan a készítők, de ez összességében a multiplayer szegmensre egyaránt maximálisan igaz. Ezen a téren a Casual és a Ranked mérkőzések mellett ott lesz a King of the Hills játékmód, de áthozták szintén az Injustice 2-ből az AI vs AI elleni harcokat, ami a világ legnagyobb butasága egy verekedős játékban, hiszen ki az, aki csak a karakterek beállításával akar foglalkozni, de aztán a mérkőzést csak moziként bámulni, ahogy a mesterséges intelligencia teszi a dolgát. Ebben a játékmódban számtalan egyéb kihagyott ziccerrel találkozhatunk, de a leginkább még mindig a csapatos bunyókat hiányoljuk, melyeket a Mortal Kombat 9-ben élvezhettük utoljára.
Az elhangzottakon felül egyedül a Kripta visszatérését érdemes kiemelni. Ebbe a játékmódba meglepően sok energiát öltek a készítők, hiszen egy ismeretlen nindzsa felett vehetjük át benne az irányítást külső nézetből, hogy átverekedjük magunkat egy a sorozat legendás első epizódjának helyszínén felépült labirintuson. A játékmód lényege a szórakoztatás mellett az, hogy extra skineket, fejlesztéseket, boostokat és egyebeket oldjunk fel magunknak, miközben minijátékokat teljesíthetünk. Ami itt nagy bánatunk, hogy minden extra véletlenszerűen jelenik meg a helyszíneken, ezáltal nem tudunk célirányosan feloldani dolgokat, hanem napokon át mehet az unalmas „grindolás”, hátha megkapjuk az áhított felszerelést. Nyilvánvalóan ezzel is a játékosok további megkopasztása volt a cél.
Grafika:
Amivel kapcsolatban a Mortal Kombat 11 képes tiszteletet parancsolni még a verekedős játékok műfajában, az minden kétséget kizáróan a grafika. A pályák és a karakterek kidolgozása egyenesen káprázatos, a mozgás és az effektek mellett még a legapróbb animációk is páratlanul jól kidolgozottak, az X-Ray már több részletben mutatja meg, hogy mi történik a testen belül egy-egy nagyobb erőhatás után, miközben fröcsög a vér, és olyan brutális megoldások vehetők szemügyre, melyekről a Street Fighter-sorozat rajongói soha nem is álmodhattak. Nyilván a fix és szűkös helyszínek miatt nem meglepő, hogy ekkora kidolgozottságot kaptunk, az pedig csak hab a tortán, hogy mindehhez még az optimalizálás is egészen jól sikerült.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányítás terén sincs különösebb probléma a játékkal, gyakorlatilag a korábbi részekben már jól megszokott megoldásokat kapjuk meg újra. Ez némi finomhangolással a játékosok többségének tökéletesen megfelel majd, aki viszont profi szinten szeretné űzni a Mortal Kombat 11-et, az bizonyára úgyis kontrollerre vált, hiszen egy Fight Stick megléte túlzás nélkül semmi mással nem vethető össze.
Játszhatóság:
A szavatosság terén viszont nem vagyunk túl jó véleménnyel a játékról. Érezhetően az egészet úgy alakították ki a fejlesztők, hogy kapjunk ugyan valamit a pénzünkért cserébe, de ha teljes élményt akarunk, akkor az alapjáték sokszorosát kell kifizetnünk érte. A sztori például minősíthetetlenül rövid, a karakterek között óriási hiányosságok vannak, az offline élmények többsége hanyagolható, a többjátékosos módból pedig szintén olyan dolgok maradtak ki, melyekre óriási szükség lett volna.
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligenciával ugyan nincs túl sok probléma a játékban, de a sztori kivételével túl sokszor úgysem harcolunk majd vele, ezáltal nem is annyira mérvadó a jelenléte. A nehézség tekintetében azonban vannak már problémák, melyek közvetlenül vagy közvetetten, de ide kapcsolódnak. A maximálisan rossz alapokra építkező fejlődési rendszer vagy a véletlenszerű élményekre épülő Towers of Time például a minősíthetetlenség határait feszegeti sokszor, így hiába a sok jó ötlet, ha a megvalósítás minden téren ellentétes a logikával vagy a játékosok akaratával.
Hangok, zene: Mind a hangok, mind a zenék tekintetében a szokásos minőséget kaptuk a játéktól. A Netherrealm Studios ismét kitett magáért, legyen szó akár a csonttörő hanghatásokról, akár a megfelelő pillanatban felcsendülő hangzatos dallamokról.
Összegzés:
Rendkívül vegyesek az érzéseink a Mortal Kombat 11 kapcsán, hiszen összességében vannak nagyon komoly pozitívumai, de legalább ilyen jelentős negatívumai is. A sztori például kiváló, a megjelenésre sincs panasz, de a tartalom, a túl kevés újdonság, vagy a felemás formában bevont extra játékelemek folyamatosan olyan gondolatokat ültettek el az agyunkban, hogy sokkal szívesebben tesztelnénk az előző epizódot. A nagy kérdés, hogy ezek után észhez tér-e a Netherrealm Studios, hiszen az már egészen biztos, hogy rossz úton indultak, de most még nem lenne nehéz visszatalálni a helyes ösvényre. Az új részt még meg lehet szeretni, de ha továbbmennek ebben az irányban, a folytatás már könnyen katasztrofális eredményt szülhet!
Fejlesztő: NetherRealm Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 16 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mortal Kombat X, Street Fighter V
Kategória: verekedős játék
A verekedős játékok egyik koronázatlan királya visszatért, azonban már a megjelenés előtt komoly ellenérzéseket váltott ki a legnagyobb rajongókból is. Tesztünkből megtudhatod, hogy végül miként sikerült a Mortal Kombat 11!
A 2011-ben megjelent kilencedik epizód óta ismét felfelé ívelő pályára lépett a Mortal Kombat-sorozat. Ez nem meglepő, hiszen a reboot egy zseniálisan sikerült, közel hibátlan verekedős játék volt, amit a Netherrealm Studios gyakorlott fejlesztői kitűnően továbbgondoltak a tizedik résszel, és bár voltak már negatív hangok a Mortal Kombat X néhány újdonsága, illetve hiányzó játékeleme miatt, azonban az eladások végül a készítőket igazolták.
A napokban megjelent tizenegyedik részt viszont már a fejlesztési folyamat során rengeteg negatív hang kísérte, melyek többségéről utólag sajnos kiderült, hogy egyáltalán nem volt alaptalan. Hiába lett ugyanis kívülről szép és jó a Mortal Kombat 11, rengeteg olyan probléma akad vele, amelyet nagyon fontos lett volna kiküszöbölniük a készítőknek, miközben összességében csak egy szalagon gyártott verekedős játékot kaptunk, ami több tekintetben is súlyos hiányosságoktól szenved, a sokak által kritizált karakterküllemek pedig a legjelentéktelenebbek ezek között.
Sőt mi több, alapvetően nem is találunk benne problémát addig a pontig, amíg nem lépünk ki az egyjátékos módban élvezhető sztori biztonságából. A történet ugyanis pontosan onnan indul, ahol a Mortal Kombat X finoman szólva is folytatásért kiáltó módon abbamaradt, így az egykoron bölcsességéről és nyugodtságáról ismert Raiden gyakorlatilag megbolondul, és önkontrollját vesztve szó szerint letépi Shinnok fejét. Ezzel kerül be a képbe a játék aktuális főellenfele, avagy név szerint Kronika, aki Shinnok teremtőjeként nem hagyhatja annyiban, hogy így elbánjanak a gyermekével és egyben egy ősi istenséggel, emiatt pedig egy merész gondolattól vezérelve összekeveri az idővonalat. Ennek hatására korábban meghalt karakterek ismét visszatérhetnek a jelenbe, ami alaposan felborítja az egyensúlyt, sőt mi több, olyan eset is akad, amikor egy már idősödő karakter találkozik a fiatalkori énjével.
A történet meglepően csavaros és jól megírt lett, tényleg élvezetes, ahogy ez a dióhéjban összefoglalt cselekmény kitárul a szemünk előtt, amiből nem nélkülözték a fejlesztők a brutalitást, a drámát, a fordulatot, sőt mi több, a humornak is elegendő teret adtak. Ami kicsit nagyobb probléma, hogy bár korábban napokra elegendő élményt ígértek, azonban nehezebb fokozaton is egy ültő helyében képes átélni az ember a kampányt, hiszen 4-5 óránál többet még akkor sem tudunk kihozni belőle, ha esetleg valahol alaposabban elkennék a szánkat. Kis túlzással a Mortal Kombat 11 egyetlen olyan eleme – az alapvető játékmenet mellett –, amit nehezen lehetne kritizálni, szemben a többi játékmóddal vagy bizonyos játékelemekkel. Kóstoljuk is meg gyorsan a feketelevest!
Kezdjük rögtön a karakterekkel. Alapvetően nem rossz a felhozatal, és bár elég nyilvánvaló, hogy egyrészt a Netherrealm Studios nem tudott mindenkinek a kedvére tenni, másrészt pedig legalább két szezonnyi bunyóst meg akartak hagyni a későbbi DLC-csomagokra, azonban így is vannak pótolhatatlan vagy pofátlan hiányosságok. Reptile, Mileena és Kenshi hiánya például mondhatni megbocsáthatatlan, miközben Cyrax és Sektor mellőzése teljességgel érthetetlen, hiszen a sztoriban találkozunk velük, harcolunk ellenük, tökéletesen működnek, teljes az eszköztáruk, azonban mégsem tudjuk átvenni felettük az irányítást.
Még nagyobb probléma, hogy helyettük mindössze három új arc bukkan fel a színen, akik egyáltalán nem nevezhetők egyedinek vagy különlegesnek, hovatovább legalább két-háromszor ennyi ifjonc kellett volna ahhoz, hogy elégedetten meg tudjuk veregetni a fejlesztők hátát. Merthogy Geras kéken világító szeme és izmos teste meggyőző, de időmanipulációs képességei inkább egy Injustice 2-ben csattantak volna igazán nagyot. Kollector egy fokkal már magasabb szintre helyezi a lécet, de a sokkezű hős is eléggé kilóg a sorból azáltal, hogy inkább a kütyükre, mint nyers erejére támaszkodik. A trió egyetlen hölgytagja Cetrion lett, aki állítólag egy ősi istenség, és szintén nem a nyers erőt favorizálja – nem is értjük, hogy miként válogatták be a játékba –, sokkal inkább a varázslatokat részesíti előnyben, noha ezek között azért találunk eszköztárában pár igazán brutális megoldást.
Merthogy ezen a téren a Mortal Kombat 11-re ezúttal sem lehetne ráhúzni a családbarát jelzőt, mindegyik harcos kapott olyan kegyetlen kivégzéseket, melyek sokszor egyenesen gyomorforgatók, miközben a változatos és derekas mennyiségben rendelkezésünkre álló pályákat is minden eddiginél nagyobb interakcióval élvezhetjük, de általános probléma, hogy azért az igazán keményvonalas játékosokat nem éri majd túl sok meglepetés.
Ez pedig általánosságban minden egyes karakterre érvényes lesz a játékban, méghozzá annak ellenére is, hogy a Netherrealm Studios áthozta az Injustice 2-ben nagy sikert aratott karakterfejlesztés funkcióját, amit azért ügyesen megvariáltak. Az alapfelállás, hogy mindegyik hősnek van egy nagy halom feloldható eszköze és képessége, melyek közül hármat használhatunk aktívan a küzdelmekben, sőt mi több, minden ilyen extrát lehetőségünk nyílik továbbfejleszteni, így ha megtetszett valamelyik, még jobbá tehetjük, ezáltal sokkal alaposabban a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk kiválasztottunkat.
Sajnálatos azonban, hogy ezek a specializációk a többjátékos küzdelmekben nem jelennek meg, tehát teljességgel értelmetlen sok időt tölteni azzal, hogy hősünket ilyen-olyan bővítményekkel vértezzük fel – pedig még speciális mozgások, támadások és védekezések is vannak –, a többjátékos módban meg kell elégednünk az unalmas skinekkel, melyeket ráadásul méregdrágán mérnek a játék boltjában. Amiért a fejlesztés még sokaknak kellemetlenségeket okozhat, az leginkább a Towers of Time játékmód – gyakorlatilag a Living Towers utódja –, amit a világ legfeleslegesebb dolga volt megvalósítani, mert nemcsak idegesítő, hanem néhány esetben totálisan teljesíthetetlen feladatokat is tár elénk.
Bár bizonyos képességek alkalmazásával könnyebb lehet a dolgunk, azonban a véletlenszerűen generált megoldások során belefuthatunk olyan őrültségekbe, hogy az adott pályán nemcsak egy szinte sebezhetetlen ellenfél vár ránk, de mindeközben csak minket sebző eső hullik az égből, és bármikor felcsaphat egy-egy lángcsóva is, mely szintén csupán a mi életerőnket befolyásolja. Ilyen körülmények között a győzelem esélye gyakorlatilag egyenlő a nullával, és inkább fordítanak neki hátat a játékosok, mint kitartóan próbálkozzanak, hiszen nem egy logikusan átgondolt, még teljesíthető rendszert kapunk, hanem véletlenszerű, gyakran valóban lehetetlen feladatokat.
Az egyedül élvezhető játékmódok között egyébiránt klasszikus toronyharcokat is találunk az új Mortal Kombatban, tehát nem erőltették meg magukat túlzottan a készítők, de ez összességében a multiplayer szegmensre egyaránt maximálisan igaz. Ezen a téren a Casual és a Ranked mérkőzések mellett ott lesz a King of the Hills játékmód, de áthozták szintén az Injustice 2-ből az AI vs AI elleni harcokat, ami a világ legnagyobb butasága egy verekedős játékban, hiszen ki az, aki csak a karakterek beállításával akar foglalkozni, de aztán a mérkőzést csak moziként bámulni, ahogy a mesterséges intelligencia teszi a dolgát. Ebben a játékmódban számtalan egyéb kihagyott ziccerrel találkozhatunk, de a leginkább még mindig a csapatos bunyókat hiányoljuk, melyeket a Mortal Kombat 9-ben élvezhettük utoljára.
Az elhangzottakon felül egyedül a Kripta visszatérését érdemes kiemelni. Ebbe a játékmódba meglepően sok energiát öltek a készítők, hiszen egy ismeretlen nindzsa felett vehetjük át benne az irányítást külső nézetből, hogy átverekedjük magunkat egy a sorozat legendás első epizódjának helyszínén felépült labirintuson. A játékmód lényege a szórakoztatás mellett az, hogy extra skineket, fejlesztéseket, boostokat és egyebeket oldjunk fel magunknak, miközben minijátékokat teljesíthetünk. Ami itt nagy bánatunk, hogy minden extra véletlenszerűen jelenik meg a helyszíneken, ezáltal nem tudunk célirányosan feloldani dolgokat, hanem napokon át mehet az unalmas „grindolás”, hátha megkapjuk az áhított felszerelést. Nyilvánvalóan ezzel is a játékosok további megkopasztása volt a cél.
Grafika:
Amivel kapcsolatban a Mortal Kombat 11 képes tiszteletet parancsolni még a verekedős játékok műfajában, az minden kétséget kizáróan a grafika. A pályák és a karakterek kidolgozása egyenesen káprázatos, a mozgás és az effektek mellett még a legapróbb animációk is páratlanul jól kidolgozottak, az X-Ray már több részletben mutatja meg, hogy mi történik a testen belül egy-egy nagyobb erőhatás után, miközben fröcsög a vér, és olyan brutális megoldások vehetők szemügyre, melyekről a Street Fighter-sorozat rajongói soha nem is álmodhattak. Nyilván a fix és szűkös helyszínek miatt nem meglepő, hogy ekkora kidolgozottságot kaptunk, az pedig csak hab a tortán, hogy mindehhez még az optimalizálás is egészen jól sikerült.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az irányítás terén sincs különösebb probléma a játékkal, gyakorlatilag a korábbi részekben már jól megszokott megoldásokat kapjuk meg újra. Ez némi finomhangolással a játékosok többségének tökéletesen megfelel majd, aki viszont profi szinten szeretné űzni a Mortal Kombat 11-et, az bizonyára úgyis kontrollerre vált, hiszen egy Fight Stick megléte túlzás nélkül semmi mással nem vethető össze.Játszhatóság:
A szavatosság terén viszont nem vagyunk túl jó véleménnyel a játékról. Érezhetően az egészet úgy alakították ki a fejlesztők, hogy kapjunk ugyan valamit a pénzünkért cserébe, de ha teljes élményt akarunk, akkor az alapjáték sokszorosát kell kifizetnünk érte. A sztori például minősíthetetlenül rövid, a karakterek között óriási hiányosságok vannak, az offline élmények többsége hanyagolható, a többjátékosos módból pedig szintén olyan dolgok maradtak ki, melyekre óriási szükség lett volna.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligenciával ugyan nincs túl sok probléma a játékban, de a sztori kivételével túl sokszor úgysem harcolunk majd vele, ezáltal nem is annyira mérvadó a jelenléte. A nehézség tekintetében azonban vannak már problémák, melyek közvetlenül vagy közvetetten, de ide kapcsolódnak. A maximálisan rossz alapokra építkező fejlődési rendszer vagy a véletlenszerű élményekre épülő Towers of Time például a minősíthetetlenség határait feszegeti sokszor, így hiába a sok jó ötlet, ha a megvalósítás minden téren ellentétes a logikával vagy a játékosok akaratával.Hangok, zene:
Mind a hangok, mind a zenék tekintetében a szokásos minőséget kaptuk a játéktól. A Netherrealm Studios ismét kitett magáért, legyen szó akár a csonttörő hanghatásokról, akár a megfelelő pillanatban felcsendülő hangzatos dallamokról.Összegzés:
Rendkívül vegyesek az érzéseink a Mortal Kombat 11 kapcsán, hiszen összességében vannak nagyon komoly pozitívumai, de legalább ilyen jelentős negatívumai is. A sztori például kiváló, a megjelenésre sincs panasz, de a tartalom, a túl kevés újdonság, vagy a felemás formában bevont extra játékelemek folyamatosan olyan gondolatokat ültettek el az agyunkban, hogy sokkal szívesebben tesztelnénk az előző epizódot. A nagy kérdés, hogy ezek után észhez tér-e a Netherrealm Studios, hiszen az már egészen biztos, hogy rossz úton indultak, de most még nem lenne nehéz visszatalálni a helyes ösvényre. Az új részt még meg lehet szeretni, de ha továbbmennek ebben az irányban, a folytatás már könnyen katasztrofális eredményt szülhet!