SG.hu
Battlefield V
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: DICE
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-6600K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce RTX 2070 vagy ATI Radeon RX Vega 64 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Battlefield-sorozat, Call of Duty-sorozat
Kategória: FPS
Újra a jó öreg második világháborús hadszínterekre kalauzol vissza minket a Battlefield-sorozat aktuális epizódja, mely nem indította túl szerencsésen a pályafutását, azonban a megjelenésre alaposan kikupálódott, és ha erősen hiányos tartalommal is, de egy derekasan összerakott FPS lett belőle. Battlefield V játéktesztünk következik!
A Call of Duty-sorozathoz hasonlóan a DICE-hoz kapcsolódó Battlefield is megjárta a hadak útját az elmúlt években, így a kezdeti sikerek után komolyabb hullámvölgyek és kikacsintások következtek, majd jött a kötelező modern hadviselés, de a futurista tervek megvalósításáig a svédek szerencsére soha nem jutottak el. Helyette inkább úgy döntöttek, hogy leállnak a legnagyobb rivális követésével, és visszaterelik a franchise-t a történelembe, aminek eredményeképpen megszületett minden idők egyik, ha nem a legjobb első világháborús akciójátéka.
Bár sokan azt remélték, hogy egy ideig még megmaradnak ebben az időszakban a fejlesztők, azonban a Battlefield 1 gyakorlatilag tényleg mindent elmesélt, amit el lehetett mesélni az emberiség egyik legnagyobb háborújáról, ezért a DICE végül a továbblépés mellett döntött. Így született meg a Battlefield V alapötlete, amelyet bár a bejelentéskor a Call of Duty WWII-höz mérten érezhetően egy vagányabb és modernebb megközelítésű második világháborús FPS-ként próbálták beállítani, azonban a rajongóknak nem igazán tetszett ez az elképzelés.
Szerencsére nem is erőltették sokáig a készítők ezt az őrültséget, hiszen ráébredtek arra, hogy sokkal nagyobb ütőkártyákkal játszhatnak, ha felhívják a figyelmet olyan részletekre, mint hogy itt végre nem megint Sztálingrádot vagy a normandiai partraszállást élhetjük át milliomodik alkalommal, hanem a világháború kevésbé ismert momentumaiba nyerhetünk betekintést, ami akkor is sokkal izgalmasabb, mint Berlin nyolcvanadik ostroma, ha egy sor fikciót kellett beépíteniük hozzá a fejlesztőknek.
Merthogy a Battlefield V kampánya – ami a közvetlen elődhöz mérten ismét War Stories címmel került be a játékba – valóban szokatlan helyszínekre és frontvonalakra vezet el minket, ezáltal rögtön elsőként Észak-Afrikába utazunk, hogy egy fogságából megszökött brit katona bőrébe bújva szembeszálljunk a Luftwaffe ott állomásozó teljes haderejével. A hihetőség és a realizmus nyilván itt is nagyjából olyan magasságokba emelkedik, mintha mi lennénk Kelly hősei, de a lopakodásra és a vad akciózásra egyaránt lehetőséget biztosító küldetéssorozat nagyszerűen megalapoz a későbbi élményeknek. Nem véletlenül, hiszen elérkezünk a kampány eddigi csúcspontjához.
A helyszín Norvégia lesz, méghozzá valamikor 1943-ban, amikor a németek megszállták az országot, és bár a norvégok különösebben nem ellenkeztek, azért a sztori szerint kialakult az ellenállás. Mi sem természetesebb, hogy nem a nácik, hanem az ellenállók oldalán szállunk harcba annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Harmadik Birodalmat az atombomba megalkotásában. Bár a játékmechanika terén ez a küldetéssorozat sem tartogat semmi különlegeset, azonban a látvánnyal és a hihetetlenül mutatós téli helyszínekkel karöltve egy olyan páratlan elegyet alkot, amilyet második világháborús alkotásban talán még soha nem élhettünk át.
Egyértelműen a War Stories csúcspontjáról van szó, hiszen az 1944-es Dragoon hadműveletre koncentráló utolsó bevetések gyakorlatilag alig érződnek világháborúsnak, lévén egy francia gyarmatra indulunk, ahol egy identitásoktól, hazaszeretettől és egyéb, a játék által sajnos gyakran blaszfémiának tekintett dolgoktól mentes karakter bőrébe bújhatunk, akinek gyakorlatilag fogalma sincs, hogy miért harcol. Ez a fejezet érezhetően inkább a mondanivalóra lett kiélezve, de olyan témákat érintve, melyeket nem szabadott volna ennyire egyoldalúan tálalniuk a svédeknek.
Összességében tehát a War Stories egészen felemásra sikeredett, a sztori felejthető, a látvány és az élmény azonban egyáltalán nem az. A DICE nagyszerűen eltanulta a Call of Duty fejlesztőitől, hogy miként kell mozifilmszerű élményeket alkotni a pályákon, de sajnos ehhez megfelelően ötletes feladatokat nem tudtak társítani. Azt ugyanis már évekkel ezelőtt elfogadtuk, hogy a második világháborús FPS-ek mindegyikében Amerika kapitányt megszégyenítő hősöket alakítunk – csakhogy stílusos hasonlattal éljünk –, de dacára a 10-15 órás kampánynak, a norvég küldetéseket leszámítva sokszor elgondolkoztunk azon, hogy közben egy kicsit talán mégis jó lett volna Sztálingrádban…
A helyzetet pedig úgy tűnik, hogy a későbbi letölthető tartalmak sem javítják drasztikusan, hiszen eddig csak a The Last Tiger című bővítmény lett beharangozva a kampányhoz, amivel kapcsolatban sokak szeme felcsillant, hiszen végre jöhet egy vérbeli német küldetéssorozat, de az első leírás alapján ez a bővítmény is csalódást okozhat, hiszen egy, a háború végén játszódó, a saját elveit és céljait megkérdőjelező páncélos parancsnok bőrébe bújhatunk majd bele.
Persze balgaság lenne kizárólag egy erősen hiányos kampány alapján megítélni az új Battlefieldet, illetve úgy általánosságban a sorozat bármelyik epizódját, hiszen közismert, hogy a legtöbb részt leginkább a többjátékosos élmények miatt szerettük. Most sincs ez másként, azonban hiába dicsérték több helyen is a végtelenségig ezen a téren a végeredményt, mi erre is csak azt tudjuk mondani, hogy tartalmilag rendkívül sok hiányossága van. A kiegyensúlyozottságról és az általános élményről nem is beszélve, hiszen rengeteg még a hiba, de sokkal problémásabb, hogy a közösség nagyon felemás, ezáltal egyetlen olyan mérkőzést sem tudtunk úgy levezényelni, hogy ne maradt volna bennünk egy kis keserűség néhány résztvevő miatt.
Ha már szóba került a tartalom: noha tisztában vagyunk vele, hogy az elkövetkezendő hónapokban tonnányi ingyenes és fizetős extra kerülhet bele, ugyanakkor a nyolc pálya annak ellenére is pofátlanul kevés az indulásra, hogy több kontinensről válogattak a DICE emberei, hovatovább mindegyiket a különféle játékstílusokhoz alakították. Bár hangsúlyoznánk, hogy mindegyik pálya remek a maga nemében, hovatovább az összes játékmódot támogatják, azonban boldogságunk ezen a téren sem lehet teljes, hiszen két óriási hiányosságról is be kell számolnunk.
A jelentéktelenebb, hogy ezúttal kimaradt a Rush játékmód, ami hiába nagy kedvence sokaknak, és nem hiányzott egy ideje egyetlen Battlefield-játékból sem, most valamiért kihagyták a készítők, de a Call of Duty: Black Ops 4 után nagyobb hiányérzet vár majd ránk a Battle Royale móka hiánya miatt. Bár a készítők szerint lesz majd ilyen is a jövőben, egészen pontosan jövő márciusban számíthatunk rá Firestorm név alatt, azonban ezt a legtöbben a kezdésre várták. Egyelőre tehát be kell érnünk hat jól ismert játékmóddal, melyek között ott a Conquest, a Grand Operation, a Frontlines, a Team Deathmatch, a Domination és persze a Breakthrough.
A szabályrendszereken nem módosított a DICE, ellenben alaposabb ismerkedés után felismerhetünk néhány kisebb-nagyobb változást, amelyek a játékmenetet érintették. Ott van például a kötelező kasztrendszer, aminek részeként Assault, Support, Medic vagy Recon karaktert vehetünk irányításunk alá. Az aktuális részben a négy szakma képviselője valóban alaposan eltér egymástól, a különbséget pedig még tovább növelhetjük a specializációkkal, de vannak azért átfedések, például az elesett bajtársakat nemcsak az orvos, hanem bárki fel tudja éleszteni, de barikádokat vagy tankcsapdákat is mindenki állíthat.
Változott továbbá a respawn-rendszer, ami kiküszöbölte a Battlefield 1 hiányosságait, de a különféle csapatos támogatások szisztémája, valamint a járművek kezelhetősége is alaposabb, átgondoltabb, sőt változatosabb lett. Nyilván most is van testre szabhatóság, ám a női katonákat leszámítva nem találunk túl sok abszurd dolgot, de lesz egy halom feloldható skin és megannyi más extra, amit biztosan imádnak majd azok, akik odáig vannak a sok kis mütyür megszerzésétől.
Grafika:
Bár még mindig nagyon jól látni sok helyen, hogy a DICE pontosan hol spórolt az erőforrásokkal, azonban a Battlefield V az összkép tekintetében hihetetlen részletességgel rendelkezik. A Frostbite grafikus motor évek óta képes megújulni és megszépülni, ezáltal bár a Battlefield 1 sem volt csúnya, de ehhez mérten már egyáltalán nem tennénk a legmagasabb szintre, egy Call of Duty: Black Ops 4 pedig egyenesen ocsmánynak hat mellette. Bár hangsúlyozandó, hogy vannak néhol meglepően alacsony költségvetésűnek csúfolható megoldások, a DICE azonban mind a térképek, mind a karakterek és a járművek modellezésével hihetetlen dolgokat vitt véghez, sőt mi több, mindezt elképesztő animációkkal és effektekkel dobták fel. Ha valamit, ezt mindenkinek látnia kell!
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Battlefield-sorozat FPS-játékként mindig is híres volt könnyed és közérthető irányításáról, illetve kapcsolódóan letisztult kezelőfelületéről, ami természetesen ezúttal sem változott meg. Olyannyira nem, hogy a Battlefield V átlátása csak azoknak okoz majd némi nehézséget, akik most először találkoznak a DICE által megálmodott franchise-zal, egyébként minden ott van, ahol eddig, és minden úgy működik, ahogy eddig.
Játszhatóság:
A tartalom tekintetében óriási csalódás lett a Battlefield V! Bár van benne egyjátékosos kampány, ennek több mint a fele kis túlzással középszerű élményekkel kecsegtet, ezáltal hiába lehetett volna elképesztő dolgokat kihozni belőle, a készítők nagyon egy bizonyos irányba orientálódtak, ami egyáltalán nem vált a végeredmény előnyére. Ugyanez a hiányérzet kísért minket a többjátékos élmények terén is, hiszen Battle Royale mód nélkül kiadni a programot kis túlzással öngyilkosság volt a svédek részéről.
Intelligencia, nehézség: Bár a mesterséges intelligencia csak a kampányban játszik szerepet, ott a szokásos hiányosságoktól szenved, melyeket a nehézségi szint állításával minimálisan ugyan lehet korrigálni, de összességében nem beszélhetünk kiegyensúlyozott élményről. Ez pedig hatványozottan igaz a többjátékosos módra, melynek rengeteg frissítésre és hibajavításra van még szüksége ahhoz, hogy kellemesnek nevezhessük, mert ebben a formában sem a matchmaking, sem az általános játékegyensúly nem a legjobb, de más alapvető hibák és hiányosságok is jellemzőek rá.
Hangok, zene: A prezentációra szerencsére nemcsak a képi megjelenés, hanem a hangok és hanghatások tekintetében sem panaszkodhatunk. Egyenesen zseniális, ahogyan néhány harcjármű vagy fegyver megszólal, sok esetben meglepő hitelességgel mintázták le például a Stukák jellegzetes sikító hangját. Hátborzongató minden tekintetben!
Összegzés:
Bár összességében a Battlefield V színvonala semmivel sem lett rosszabb a Battlefield 1-hez viszonyítva, azonban az alapvető hibák és hiányosságok, a semmitmondó kampány, valamint a lényeges tartalmak – a Battle Royale mód és a fennmaradó sztoriküldetések – hiánya miatt jelenleg nem érdemel akkora elismerést, mint az első világháborús előd. Szerethető játék lett, a második világháború rajongói pedig egyenesen odáig lesznek érte, de objektívan szemlélve ennél azért többet vártunk tőle. Tavasznál előbb nem érdemes kipróbálni sem, utána viszont a fennmaradó tartalmak megérkezése és a hibák kijavítása után majdhogynem kötelező vétel lesz!
Fejlesztő: DICE
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-6600K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce RTX 2070 vagy ATI Radeon RX Vega 64 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Battlefield-sorozat, Call of Duty-sorozat
Kategória: FPS
Újra a jó öreg második világháborús hadszínterekre kalauzol vissza minket a Battlefield-sorozat aktuális epizódja, mely nem indította túl szerencsésen a pályafutását, azonban a megjelenésre alaposan kikupálódott, és ha erősen hiányos tartalommal is, de egy derekasan összerakott FPS lett belőle. Battlefield V játéktesztünk következik!
A Call of Duty-sorozathoz hasonlóan a DICE-hoz kapcsolódó Battlefield is megjárta a hadak útját az elmúlt években, így a kezdeti sikerek után komolyabb hullámvölgyek és kikacsintások következtek, majd jött a kötelező modern hadviselés, de a futurista tervek megvalósításáig a svédek szerencsére soha nem jutottak el. Helyette inkább úgy döntöttek, hogy leállnak a legnagyobb rivális követésével, és visszaterelik a franchise-t a történelembe, aminek eredményeképpen megszületett minden idők egyik, ha nem a legjobb első világháborús akciójátéka.
Bár sokan azt remélték, hogy egy ideig még megmaradnak ebben az időszakban a fejlesztők, azonban a Battlefield 1 gyakorlatilag tényleg mindent elmesélt, amit el lehetett mesélni az emberiség egyik legnagyobb háborújáról, ezért a DICE végül a továbblépés mellett döntött. Így született meg a Battlefield V alapötlete, amelyet bár a bejelentéskor a Call of Duty WWII-höz mérten érezhetően egy vagányabb és modernebb megközelítésű második világháborús FPS-ként próbálták beállítani, azonban a rajongóknak nem igazán tetszett ez az elképzelés.
Szerencsére nem is erőltették sokáig a készítők ezt az őrültséget, hiszen ráébredtek arra, hogy sokkal nagyobb ütőkártyákkal játszhatnak, ha felhívják a figyelmet olyan részletekre, mint hogy itt végre nem megint Sztálingrádot vagy a normandiai partraszállást élhetjük át milliomodik alkalommal, hanem a világháború kevésbé ismert momentumaiba nyerhetünk betekintést, ami akkor is sokkal izgalmasabb, mint Berlin nyolcvanadik ostroma, ha egy sor fikciót kellett beépíteniük hozzá a fejlesztőknek.
Merthogy a Battlefield V kampánya – ami a közvetlen elődhöz mérten ismét War Stories címmel került be a játékba – valóban szokatlan helyszínekre és frontvonalakra vezet el minket, ezáltal rögtön elsőként Észak-Afrikába utazunk, hogy egy fogságából megszökött brit katona bőrébe bújva szembeszálljunk a Luftwaffe ott állomásozó teljes haderejével. A hihetőség és a realizmus nyilván itt is nagyjából olyan magasságokba emelkedik, mintha mi lennénk Kelly hősei, de a lopakodásra és a vad akciózásra egyaránt lehetőséget biztosító küldetéssorozat nagyszerűen megalapoz a későbbi élményeknek. Nem véletlenül, hiszen elérkezünk a kampány eddigi csúcspontjához.
A helyszín Norvégia lesz, méghozzá valamikor 1943-ban, amikor a németek megszállták az országot, és bár a norvégok különösebben nem ellenkeztek, azért a sztori szerint kialakult az ellenállás. Mi sem természetesebb, hogy nem a nácik, hanem az ellenállók oldalán szállunk harcba annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Harmadik Birodalmat az atombomba megalkotásában. Bár a játékmechanika terén ez a küldetéssorozat sem tartogat semmi különlegeset, azonban a látvánnyal és a hihetetlenül mutatós téli helyszínekkel karöltve egy olyan páratlan elegyet alkot, amilyet második világháborús alkotásban talán még soha nem élhettünk át.
Egyértelműen a War Stories csúcspontjáról van szó, hiszen az 1944-es Dragoon hadműveletre koncentráló utolsó bevetések gyakorlatilag alig érződnek világháborúsnak, lévén egy francia gyarmatra indulunk, ahol egy identitásoktól, hazaszeretettől és egyéb, a játék által sajnos gyakran blaszfémiának tekintett dolgoktól mentes karakter bőrébe bújhatunk, akinek gyakorlatilag fogalma sincs, hogy miért harcol. Ez a fejezet érezhetően inkább a mondanivalóra lett kiélezve, de olyan témákat érintve, melyeket nem szabadott volna ennyire egyoldalúan tálalniuk a svédeknek.
Összességében tehát a War Stories egészen felemásra sikeredett, a sztori felejthető, a látvány és az élmény azonban egyáltalán nem az. A DICE nagyszerűen eltanulta a Call of Duty fejlesztőitől, hogy miként kell mozifilmszerű élményeket alkotni a pályákon, de sajnos ehhez megfelelően ötletes feladatokat nem tudtak társítani. Azt ugyanis már évekkel ezelőtt elfogadtuk, hogy a második világháborús FPS-ek mindegyikében Amerika kapitányt megszégyenítő hősöket alakítunk – csakhogy stílusos hasonlattal éljünk –, de dacára a 10-15 órás kampánynak, a norvég küldetéseket leszámítva sokszor elgondolkoztunk azon, hogy közben egy kicsit talán mégis jó lett volna Sztálingrádban…
A helyzetet pedig úgy tűnik, hogy a későbbi letölthető tartalmak sem javítják drasztikusan, hiszen eddig csak a The Last Tiger című bővítmény lett beharangozva a kampányhoz, amivel kapcsolatban sokak szeme felcsillant, hiszen végre jöhet egy vérbeli német küldetéssorozat, de az első leírás alapján ez a bővítmény is csalódást okozhat, hiszen egy, a háború végén játszódó, a saját elveit és céljait megkérdőjelező páncélos parancsnok bőrébe bújhatunk majd bele.
Persze balgaság lenne kizárólag egy erősen hiányos kampány alapján megítélni az új Battlefieldet, illetve úgy általánosságban a sorozat bármelyik epizódját, hiszen közismert, hogy a legtöbb részt leginkább a többjátékosos élmények miatt szerettük. Most sincs ez másként, azonban hiába dicsérték több helyen is a végtelenségig ezen a téren a végeredményt, mi erre is csak azt tudjuk mondani, hogy tartalmilag rendkívül sok hiányossága van. A kiegyensúlyozottságról és az általános élményről nem is beszélve, hiszen rengeteg még a hiba, de sokkal problémásabb, hogy a közösség nagyon felemás, ezáltal egyetlen olyan mérkőzést sem tudtunk úgy levezényelni, hogy ne maradt volna bennünk egy kis keserűség néhány résztvevő miatt.
Ha már szóba került a tartalom: noha tisztában vagyunk vele, hogy az elkövetkezendő hónapokban tonnányi ingyenes és fizetős extra kerülhet bele, ugyanakkor a nyolc pálya annak ellenére is pofátlanul kevés az indulásra, hogy több kontinensről válogattak a DICE emberei, hovatovább mindegyiket a különféle játékstílusokhoz alakították. Bár hangsúlyoznánk, hogy mindegyik pálya remek a maga nemében, hovatovább az összes játékmódot támogatják, azonban boldogságunk ezen a téren sem lehet teljes, hiszen két óriási hiányosságról is be kell számolnunk.
A jelentéktelenebb, hogy ezúttal kimaradt a Rush játékmód, ami hiába nagy kedvence sokaknak, és nem hiányzott egy ideje egyetlen Battlefield-játékból sem, most valamiért kihagyták a készítők, de a Call of Duty: Black Ops 4 után nagyobb hiányérzet vár majd ránk a Battle Royale móka hiánya miatt. Bár a készítők szerint lesz majd ilyen is a jövőben, egészen pontosan jövő márciusban számíthatunk rá Firestorm név alatt, azonban ezt a legtöbben a kezdésre várták. Egyelőre tehát be kell érnünk hat jól ismert játékmóddal, melyek között ott a Conquest, a Grand Operation, a Frontlines, a Team Deathmatch, a Domination és persze a Breakthrough.
A szabályrendszereken nem módosított a DICE, ellenben alaposabb ismerkedés után felismerhetünk néhány kisebb-nagyobb változást, amelyek a játékmenetet érintették. Ott van például a kötelező kasztrendszer, aminek részeként Assault, Support, Medic vagy Recon karaktert vehetünk irányításunk alá. Az aktuális részben a négy szakma képviselője valóban alaposan eltér egymástól, a különbséget pedig még tovább növelhetjük a specializációkkal, de vannak azért átfedések, például az elesett bajtársakat nemcsak az orvos, hanem bárki fel tudja éleszteni, de barikádokat vagy tankcsapdákat is mindenki állíthat.
Változott továbbá a respawn-rendszer, ami kiküszöbölte a Battlefield 1 hiányosságait, de a különféle csapatos támogatások szisztémája, valamint a járművek kezelhetősége is alaposabb, átgondoltabb, sőt változatosabb lett. Nyilván most is van testre szabhatóság, ám a női katonákat leszámítva nem találunk túl sok abszurd dolgot, de lesz egy halom feloldható skin és megannyi más extra, amit biztosan imádnak majd azok, akik odáig vannak a sok kis mütyür megszerzésétől.
Grafika:
Bár még mindig nagyon jól látni sok helyen, hogy a DICE pontosan hol spórolt az erőforrásokkal, azonban a Battlefield V az összkép tekintetében hihetetlen részletességgel rendelkezik. A Frostbite grafikus motor évek óta képes megújulni és megszépülni, ezáltal bár a Battlefield 1 sem volt csúnya, de ehhez mérten már egyáltalán nem tennénk a legmagasabb szintre, egy Call of Duty: Black Ops 4 pedig egyenesen ocsmánynak hat mellette. Bár hangsúlyozandó, hogy vannak néhol meglepően alacsony költségvetésűnek csúfolható megoldások, a DICE azonban mind a térképek, mind a karakterek és a járművek modellezésével hihetetlen dolgokat vitt véghez, sőt mi több, mindezt elképesztő animációkkal és effektekkel dobták fel. Ha valamit, ezt mindenkinek látnia kell!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Battlefield-sorozat FPS-játékként mindig is híres volt könnyed és közérthető irányításáról, illetve kapcsolódóan letisztult kezelőfelületéről, ami természetesen ezúttal sem változott meg. Olyannyira nem, hogy a Battlefield V átlátása csak azoknak okoz majd némi nehézséget, akik most először találkoznak a DICE által megálmodott franchise-zal, egyébként minden ott van, ahol eddig, és minden úgy működik, ahogy eddig.Játszhatóság:
A tartalom tekintetében óriási csalódás lett a Battlefield V! Bár van benne egyjátékosos kampány, ennek több mint a fele kis túlzással középszerű élményekkel kecsegtet, ezáltal hiába lehetett volna elképesztő dolgokat kihozni belőle, a készítők nagyon egy bizonyos irányba orientálódtak, ami egyáltalán nem vált a végeredmény előnyére. Ugyanez a hiányérzet kísért minket a többjátékos élmények terén is, hiszen Battle Royale mód nélkül kiadni a programot kis túlzással öngyilkosság volt a svédek részéről.Intelligencia, nehézség:
Bár a mesterséges intelligencia csak a kampányban játszik szerepet, ott a szokásos hiányosságoktól szenved, melyeket a nehézségi szint állításával minimálisan ugyan lehet korrigálni, de összességében nem beszélhetünk kiegyensúlyozott élményről. Ez pedig hatványozottan igaz a többjátékosos módra, melynek rengeteg frissítésre és hibajavításra van még szüksége ahhoz, hogy kellemesnek nevezhessük, mert ebben a formában sem a matchmaking, sem az általános játékegyensúly nem a legjobb, de más alapvető hibák és hiányosságok is jellemzőek rá.Hangok, zene:
A prezentációra szerencsére nemcsak a képi megjelenés, hanem a hangok és hanghatások tekintetében sem panaszkodhatunk. Egyenesen zseniális, ahogyan néhány harcjármű vagy fegyver megszólal, sok esetben meglepő hitelességgel mintázták le például a Stukák jellegzetes sikító hangját. Hátborzongató minden tekintetben!Összegzés:
Bár összességében a Battlefield V színvonala semmivel sem lett rosszabb a Battlefield 1-hez viszonyítva, azonban az alapvető hibák és hiányosságok, a semmitmondó kampány, valamint a lényeges tartalmak – a Battle Royale mód és a fennmaradó sztoriküldetések – hiánya miatt jelenleg nem érdemel akkora elismerést, mint az első világháborús előd. Szerethető játék lett, a második világháború rajongói pedig egyenesen odáig lesznek érte, de objektívan szemlélve ennél azért többet vártunk tőle. Tavasznál előbb nem érdemes kipróbálni sem, utána viszont a fennmaradó tartalmak megérkezése és a hibák kijavítása után majdhogynem kötelező vétel lesz!