A műszaki fejlődés a luxus legnagyobb ellenfele

Mintha az elektronika és a luxus ellentétben állna egymással, a gazdagoknak szánt játékszerek rég nem a legmagasabb műszaki színvonalat képviselik.

Mikor számított utoljára egy darabka technológia luxusnak, azaz exkluzívnak mind funkcionalitásában, mind képességeiben? - teszi fel a kérdést a Verge szerzője, aki rámutat, hogy a legdrágább műszaki termékek, legyen az egy óra vagy egy autó, általában csak az anyaghasználatuk miatt kerülnek a legfelső árkategóriába. A ritka kivételek, mint például a Tesla elektromos autójának vásárlói roppant rövid ideig élvezhették ki előnyüket, olyan gyors volt az árcsökkenés, és került a tömegek kezébe a jármű.

Persze nyilván a luxus relatív, hiszen a sivatagban az árnyék és a víz, míg Szibériában a banán számít annak, tehát a hiány nagyon fontos jellemzője. Ezzel szemben a műszaki fejlődés pont ennek ellentéte, hiszen a történelem folyamán ez a legdemokratikusabb, az emberek egyenlőségét leginkább megteremtő dolog. A keréktől kezdve a nyomdagépen át az internetig mindegyik nagyobb találmány megszüntetett társadalmi privilégiumokat és a tömegek kezébe juttatott valamit.

Nagyon kevés luxustermék létezhetne technológia nélkül, de utóbbi egyben meg is semmisíti azok státuszát, gondoljunk csak a Ewingek autótelefonjára a Dallasból, és hogy mennyivel jobb és elterjedtebb ma a mobiltelefon. Vagy az egészségügy fejlődése révén ma már egy átlagember is jobb ellátást kaphat, mind régen a leggazdagabb királyok.


A technológia veszélyes a luxusra, mivel a tömeggyártás biztosítja a legnagyobb nyereséget, ami további, újabb fejlesztésekre fordítható. Viszont senki nem fektetne pénzt olyan kutatásba, melynek elérhetősége később csak egy nagyon szűk, korlátozott kör számára lesz majd biztosítható. Például a kizárólag drága sportkocsikat előállító Bugatti műhelyéből származó tudás is átszivárog anyacégük, a Volkswagen által használt eljárásokba. Tehát a Bugattik ára nem megy le, de az általuk kifejlesztett dolgok széleskörűen elérhetőkké válnak. Az óráknál még látványosabb a luxus és a fejlődés közötti ellentét: az 1500 dolláros Tag Heuer semmivel nem tud többet, mint egy olcsó Android Wear termék. Az egyetlen különbség, hogy előbbi a többség szerint jobban néz ki, mint egy kétszáz dolláros kínai alternatíva.

Ebből a szempontból az Apple sikere is nagyon egyszerűen értelmezhető: a cég olyan tárgyakat állít elő, melyeket vezetőjük, Steve Jobs maga is használni szeretett volna. Úgy vélte - visszanézve helyesen - hogy jó érzéke van a technológiához, és a világ többi része is hasonló dolgokra vágyik, mint ő. Miközben pedig megalkotta a cége által előállítható legjobb eszközöket, egyben egy jóval egyenlőbb társadalom kialakulását is elősegítette, egy olyanét, ahol a dollármilliárdos íróasztalán is ugyanaz az eszköz van, amit egy nálunk szerencsésebb országban az átlagpolgár is megvehet magának. Ezen felül a technológia lemásolható, tehát egy új fejlesztés további klónok által valóban mindenki számára elérhető.

A luxus örökkévaló, kitörölhetetlen és oszthatatlan, mely igaz az aranyra és a gyémántra, az ingatlanokra és a művészetekre. Ezzel szemben egy drága, aranyozott műszaki termékből néhány év múlva csak a színesfém fog érni valamit, funkciói és teljesítménye messze elmarad majd az elvárttól. Ennek ellenére időről-időre néhány cég megpróbálja megfordítani ezt a folyamatot, és műszaki eszközök exkluzívvá tételével kísérletezik, gondoljunk csak a Vertu mobiltelefonjára. Azonban minden ilyen erőfeszítés hiábavaló és értelmetlen, ezért felesleges időt és pénzt költeni hasonló próbálkozásokra.