Szekeres Viktor
Minyonok - Szupermega ukulele!
Mindent a nézőért!, mondta Hollywood és kanyarított egy egészestés mozifilmet az elmúlt évek legjobb animációs figurái köré.
Hogy tetszett a Minyonok?
Nem először és vélhetően nem is utoljára próbálkozik Hollywood olyan animációs filmes spinoffal, melynek főszereplője egy sikerfilm mellékfigurája - elég csak a Shreket követően összehozott Csizmás, a kandúrra gondolni, vagy a tavaly A Madagaszkár pingvinjeire. Más kérdés, hogy egyik próbálkozás sem aratott különösebb sikert, sőt, a tavalyi jópofa pingvines mozifilm Amerikában ritka nagyot bukott. Ebből akár azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a mellékszereplők nem véletlenül vannak ebben a státuszban, nem biztos, hogy szerencsés rájuk önálló filmet építeni.
A következtetés persze sántítana, hiszen attól, hogy a nézőket kevésbé érdekelték ezek a filmek, még nem feltétlenül sikerültek rosszul. És miután a Gru első és második részét követően saját filmet kapó Minyonok a papírforma alapján jókora sikert arat hétvégén, kár lenne arra gondolni, hogy mindez azért történik, mert a film annyira jó lenne. Sajnos a Minyonok összességében csak a korrekt szintet ütötte meg. Pedig amíg a sárga izék vannak a középpontban, addig roppant szórakoztató, amit látunk, csak sajnos mások is szerepelnek benne.
A film az első perceiben lefekteti a mitológiát, megismerjük a minyonok eredetét, ami önmagában nagyon jópofa, más kérdés, hogy ezt a felvezetést egy az egyben ellőtték az egyik előzetesben, így csak a trailerszűz különítmény fog lelkesen tapsolni a képsorok láttán. Az alapozást követően beindul a történet, ami három "bátor" minyonról szól, akik hosszú útra indulnak annak érdekében, hogy új gazdát találjanak népüknek. Így jutnak el New Yorkba. És mint kiderül, ekkor 1968-at írunk.
Meg is indul a minyonok rácsodálkozása a nagyvárosi életre, s ezen pillanatok a film legjobb részeit hozzák, csak úgy záporoznak ránk a gagek és a rengeteg ötlet. Amikor pedig a készítők kikreatívkodták magukat, elkezdenek egy történet is mesélni, behozzák gazdajelöltnek Scarlett Túlölőt (no komment, biztos nem volt jobb ötlet a Scarlett Overkill név magyarítására?), aki igazi bűnözőceleb, és innentől kezdve erőteljesen visszaesik a film élvezeti foka is.
Szó se róla, a Minyonok végig élvezhető valamilyen szinten, azonban a sárgaságokon kívül szinte minden karakter érdektelenre sikerült, Scarlett például sehol sincs Gruhoz képest, minden egyes pillanat ajándék, amikor nincs vásznon - de a többi ember sem sokkal érdekesebb. A készítők valamennyire próbálnak kompenzálni azzal, hogy még a fő sztori közben is olykor visszatekintenek arra, hogy min ügyködik a fő minyoncsorda, de ez vajmi kevés. (3D is van egyébként a filmben, ezúttal totálisan feleslegesen.)
A minyonok egyébként nem csak tetteikben hordoznak mindenféle zseniális megnyilvánulásokat, az általuk beszélt nyelv külön elismeréseket érdemel, annyira szórakoztató. A készítők, akik egyébként a minyonok szinkronhangjai is egyben, francia, spanyol, olasz és angol szavak, valamint ételnevek mixtúrájából hozták össze a jópofa és gyakran érthető halandzsanyelvet, így téve igazi audiovizuális élménnyé az animációt. (A hangok mellett egyébként zenei téren is igen erős a Minyonok, nem egy klasszikus számot hallhatunk.)
Ha csak a minyonok jelenlétét nézzük a filmben és eltekintünk minden mástól, akkor a végeredmény nagyon ötletes és zseniális lett, azonban az érdektelen emberi szálak, illetve a történet eléggé lehúzza az összképet. Természetesen nem azt várjuk el egy filmtől, hogy csak egy összefüggéstelen gagparádé legyen, de azért a kiemelt szereplőket illene érdekessé tenni. Aki pedig egy, a Grura hajazó filmre vágyik, az pláne csalódni fog, mert a Minyonok tényleg inkább csak a poénokra épít, minden egyéb érzelem, a szív hiányzik belőle. De ha a mennyiség számít, akkor poénok tekintetében nem lesz panasz a filmre, a pár üresebb percet meg át lehet vészelni.
Klasszikus gyorséttermi árucikket kaptunk tehát, ami végülis finom, betölti a szerepét, némiképp csillapítja az éhséget, nem fekszi meg a gyomrot, és biztos, hogy nagyon sok fogyasztó fog belekóstolni. Ez által pedig az idei minden bizonnyal a mozitörténelem legjobban produkáló éve lesz, olyan gigasikerekkel, mint a Bosszúállók 2, a Jurassic World, a Halálos iramban 7, itthon pedig még idesorolható az Elrabolva 3 is. A Minyonok minden további nélkül a sorba illeszthető, kellemes szórakozás, akár többször is megnézhető, de...
A következtetés persze sántítana, hiszen attól, hogy a nézőket kevésbé érdekelték ezek a filmek, még nem feltétlenül sikerültek rosszul. És miután a Gru első és második részét követően saját filmet kapó Minyonok a papírforma alapján jókora sikert arat hétvégén, kár lenne arra gondolni, hogy mindez azért történik, mert a film annyira jó lenne. Sajnos a Minyonok összességében csak a korrekt szintet ütötte meg. Pedig amíg a sárga izék vannak a középpontban, addig roppant szórakoztató, amit látunk, csak sajnos mások is szerepelnek benne.
A film az első perceiben lefekteti a mitológiát, megismerjük a minyonok eredetét, ami önmagában nagyon jópofa, más kérdés, hogy ezt a felvezetést egy az egyben ellőtték az egyik előzetesben, így csak a trailerszűz különítmény fog lelkesen tapsolni a képsorok láttán. Az alapozást követően beindul a történet, ami három "bátor" minyonról szól, akik hosszú útra indulnak annak érdekében, hogy új gazdát találjanak népüknek. Így jutnak el New Yorkba. És mint kiderül, ekkor 1968-at írunk.
Meg is indul a minyonok rácsodálkozása a nagyvárosi életre, s ezen pillanatok a film legjobb részeit hozzák, csak úgy záporoznak ránk a gagek és a rengeteg ötlet. Amikor pedig a készítők kikreatívkodták magukat, elkezdenek egy történet is mesélni, behozzák gazdajelöltnek Scarlett Túlölőt (no komment, biztos nem volt jobb ötlet a Scarlett Overkill név magyarítására?), aki igazi bűnözőceleb, és innentől kezdve erőteljesen visszaesik a film élvezeti foka is.
Szó se róla, a Minyonok végig élvezhető valamilyen szinten, azonban a sárgaságokon kívül szinte minden karakter érdektelenre sikerült, Scarlett például sehol sincs Gruhoz képest, minden egyes pillanat ajándék, amikor nincs vásznon - de a többi ember sem sokkal érdekesebb. A készítők valamennyire próbálnak kompenzálni azzal, hogy még a fő sztori közben is olykor visszatekintenek arra, hogy min ügyködik a fő minyoncsorda, de ez vajmi kevés. (3D is van egyébként a filmben, ezúttal totálisan feleslegesen.)
A minyonok egyébként nem csak tetteikben hordoznak mindenféle zseniális megnyilvánulásokat, az általuk beszélt nyelv külön elismeréseket érdemel, annyira szórakoztató. A készítők, akik egyébként a minyonok szinkronhangjai is egyben, francia, spanyol, olasz és angol szavak, valamint ételnevek mixtúrájából hozták össze a jópofa és gyakran érthető halandzsanyelvet, így téve igazi audiovizuális élménnyé az animációt. (A hangok mellett egyébként zenei téren is igen erős a Minyonok, nem egy klasszikus számot hallhatunk.)
Ha csak a minyonok jelenlétét nézzük a filmben és eltekintünk minden mástól, akkor a végeredmény nagyon ötletes és zseniális lett, azonban az érdektelen emberi szálak, illetve a történet eléggé lehúzza az összképet. Természetesen nem azt várjuk el egy filmtől, hogy csak egy összefüggéstelen gagparádé legyen, de azért a kiemelt szereplőket illene érdekessé tenni. Aki pedig egy, a Grura hajazó filmre vágyik, az pláne csalódni fog, mert a Minyonok tényleg inkább csak a poénokra épít, minden egyéb érzelem, a szív hiányzik belőle. De ha a mennyiség számít, akkor poénok tekintetében nem lesz panasz a filmre, a pár üresebb percet meg át lehet vészelni.
Klasszikus gyorséttermi árucikket kaptunk tehát, ami végülis finom, betölti a szerepét, némiképp csillapítja az éhséget, nem fekszi meg a gyomrot, és biztos, hogy nagyon sok fogyasztó fog belekóstolni. Ez által pedig az idei minden bizonnyal a mozitörténelem legjobban produkáló éve lesz, olyan gigasikerekkel, mint a Bosszúállók 2, a Jurassic World, a Halálos iramban 7, itthon pedig még idesorolható az Elrabolva 3 is. A Minyonok minden további nélkül a sorba illeszthető, kellemes szórakozás, akár többször is megnézhető, de...
|
Minyonok (Minions)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 91 perc, 2015 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Pierre Coffin és Kyle Balda forgatókönyvíró: Ken Dauri zeneszerző: Heitor Pereira szereplők: Scarlett Overkill - Sandra Bullock (Szávai Viktória) Herb Overkill - Jon Hamm (Nagypál Gábor) minyonok - Chris Renaud és Pierre Coffin mesélő - Geoffrey Rush (Szacsvay László) |
