Gyurkity Péter
Pályára állt a Dawn a Ceres törpebolygó körül
A NASA szondája az első, amely egy törpebolygó körül keringve végzi munkáját.
Januárban már írtunk arról, hogy a NASA szakemberei március 6-ra időzítették a Dawn végleges pályára állítását, amelynek révén megkezdődhet a csaknem 8 éve tartó út igazi céljának megvalósítása. A törpebolygó helyszíni megfigyelésével választ kaphatunk az ezen égitestek kialakulásával és összetételével kapcsolatos kérdéseinkre.
A Dawn pénteken kora délután állt orbitális pályájára, már 61 ezer kilométeres távolságban felhasználva a törpebolygó saját gravitációs mezejét. Egy órával később küldte el üzenetét a NASA Jet Propulsion Laboratory irányítóközpontjába, miszerint minden komponense megfelelően működik és az ionhajtómű révén kellő sebességgel száguld a törpebolygó körül. A szakemberek számára mindez nagy megkönnyebbülést jelentett, hiszen ez azt jelenti, hogy a 7,5 év alatt megtett csaknem 5 milliárd kilométeres út nem volt hiábavaló, és végre megkezdődhet a valódi munka (igaz, 2011 és 2012 során a Vesta megfigyelésével már kipróbálhatták a szonda műszereinek egy részét).
A Dawn mellet a Ceres is meglehetősen hosszú életútra tekinthet vissza, bár a nagyságrendek némileg eltérőek. A törpebolygót még 1801-ben fedezték fel, akkor a bolygó besorolást kapta, majd később aszteroidává (kisbolygóvá) minősítették át, hogy végül a jelenleg is érvényes kategóriába kerüljön át. Mivel ez a Mars és a Jupiter pályája között elterülő aszteroidaöv legnagyobb tagja, megfigyelése kiemelt jelentőségű, annál is inkább, mert eddig mindössze annyit tudtunk róla, hogy mérete és gravitációja révén gömb alakja van, átlagos átmérője 950 km, illetve 9 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot.
A szonda 16 hónapon keresztül tanulmányozza majd az égitestet, feltéve, hogy minden komponense működni fog és az üzemanyag sem fogy el – ez utóbbiból már korábban fel kellett használni egy kisebb részt, miután két reakciókerék elvesztése miatt a hajtóművel kellett kompenzálni a pálya módosulását.
Januárban már írtunk arról, hogy a NASA szakemberei március 6-ra időzítették a Dawn végleges pályára állítását, amelynek révén megkezdődhet a csaknem 8 éve tartó út igazi céljának megvalósítása. A törpebolygó helyszíni megfigyelésével választ kaphatunk az ezen égitestek kialakulásával és összetételével kapcsolatos kérdéseinkre.
A Dawn pénteken kora délután állt orbitális pályájára, már 61 ezer kilométeres távolságban felhasználva a törpebolygó saját gravitációs mezejét. Egy órával később küldte el üzenetét a NASA Jet Propulsion Laboratory irányítóközpontjába, miszerint minden komponense megfelelően működik és az ionhajtómű révén kellő sebességgel száguld a törpebolygó körül. A szakemberek számára mindez nagy megkönnyebbülést jelentett, hiszen ez azt jelenti, hogy a 7,5 év alatt megtett csaknem 5 milliárd kilométeres út nem volt hiábavaló, és végre megkezdődhet a valódi munka (igaz, 2011 és 2012 során a Vesta megfigyelésével már kipróbálhatták a szonda műszereinek egy részét).
A Dawn mellet a Ceres is meglehetősen hosszú életútra tekinthet vissza, bár a nagyságrendek némileg eltérőek. A törpebolygót még 1801-ben fedezték fel, akkor a bolygó besorolást kapta, majd később aszteroidává (kisbolygóvá) minősítették át, hogy végül a jelenleg is érvényes kategóriába kerüljön át. Mivel ez a Mars és a Jupiter pályája között elterülő aszteroidaöv legnagyobb tagja, megfigyelése kiemelt jelentőségű, annál is inkább, mert eddig mindössze annyit tudtunk róla, hogy mérete és gravitációja révén gömb alakja van, átlagos átmérője 950 km, illetve 9 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot.
A szonda 16 hónapon keresztül tanulmányozza majd az égitestet, feltéve, hogy minden komponense működni fog és az üzemanyag sem fogy el – ez utóbbiból már korábban fel kellett használni egy kisebb részt, miután két reakciókerék elvesztése miatt a hajtóművel kellett kompenzálni a pálya módosulását.