Gyurkity Péter
Radioaktív a német vaddisznók jó része
A csernobili katasztrófa számlájára írják a vaddisznók sugárzását, ami jó ideig velünk maradhat.
A Telegraph számolt be egy igencsak lesújtó eredményről, amelyet Szászországban végeztek el a területtel foglalkozó szakemberek. Ebből kiderül, hogy az itt megtalálható vaddisznóállomány jelentős része komoly radioaktivitást mutat, ami emberi fogyasztásra is alkalmatlanná teszi azokat.
A kérdés azért merül fel ilyen módon, mert Németországban a vaddisznóhús (csakúgy, mint hazánk egyes régióiban) gyakran szerepel az étlapon, ebből többek között kolbász és szalámi is készül. Mások számára inkább fenyegetést, vagy éppenséggel kényelmetlenséget jelentenek ezek az állatok, több esetben kellett már lezárni autópályákat, de olyan eset is előfordult (például 2010-ben Berlinben), hogy vaddisznók egy kisebb csoportja tolószékes emberre támadt. A mostani vizsgálat azt mutatta ki, hogy az abba bevont 752 példányból 297 bizonyult radioaktívnak, ezek közül néhány a határértéket (600 becquerel kilogrammonként) több tucatszor felülmúlta.
A probléma nem új keletű, hiszen évek óta folyik az állomány felmérése, mi több, a vaddisznókat elejtő vadászok számára Szászországban 2012 óta kötelező a sugárzási szint mérése és annak rögzítése. A határértéket túllépő tetemeket el is kell pusztítaniuk, hogy megelőzzék a további gondokat, az esetleges károkat pedig a kormányzat téríti meg számukra, ami azonban mindössze a tetem megfelelő megsemmisítésének költségeit fedezi.
A szakemberek szerint mindez az 1986-os csernobili katasztrófa utóhatása, és mint ilyen, még legalább 50 évig velünk lesz. A vaddisznók azért érintettek ilyen súlyos mértékben, mert a balesetet követően az időjárási viszonyok a mintegy 1150 kilométerre lévő helyszínről ebbe az irányba terelték a radioaktív porfelhőt, ez pedig a csapadékkal együtt a talajba került, ahonnan a földet túró, gombák és egyéb finomságok után kutató vaddisznók vették fel a sugárzás egy részét.
A Telegraph számolt be egy igencsak lesújtó eredményről, amelyet Szászországban végeztek el a területtel foglalkozó szakemberek. Ebből kiderül, hogy az itt megtalálható vaddisznóállomány jelentős része komoly radioaktivitást mutat, ami emberi fogyasztásra is alkalmatlanná teszi azokat.
A kérdés azért merül fel ilyen módon, mert Németországban a vaddisznóhús (csakúgy, mint hazánk egyes régióiban) gyakran szerepel az étlapon, ebből többek között kolbász és szalámi is készül. Mások számára inkább fenyegetést, vagy éppenséggel kényelmetlenséget jelentenek ezek az állatok, több esetben kellett már lezárni autópályákat, de olyan eset is előfordult (például 2010-ben Berlinben), hogy vaddisznók egy kisebb csoportja tolószékes emberre támadt. A mostani vizsgálat azt mutatta ki, hogy az abba bevont 752 példányból 297 bizonyult radioaktívnak, ezek közül néhány a határértéket (600 becquerel kilogrammonként) több tucatszor felülmúlta.
A probléma nem új keletű, hiszen évek óta folyik az állomány felmérése, mi több, a vaddisznókat elejtő vadászok számára Szászországban 2012 óta kötelező a sugárzási szint mérése és annak rögzítése. A határértéket túllépő tetemeket el is kell pusztítaniuk, hogy megelőzzék a további gondokat, az esetleges károkat pedig a kormányzat téríti meg számukra, ami azonban mindössze a tetem megfelelő megsemmisítésének költségeit fedezi.
A szakemberek szerint mindez az 1986-os csernobili katasztrófa utóhatása, és mint ilyen, még legalább 50 évig velünk lesz. A vaddisznók azért érintettek ilyen súlyos mértékben, mert a balesetet követően az időjárási viszonyok a mintegy 1150 kilométerre lévő helyszínről ebbe az irányba terelték a radioaktív porfelhőt, ez pedig a csapadékkal együtt a talajba került, ahonnan a földet túró, gombák és egyéb finomságok után kutató vaddisznók vették fel a sugárzás egy részét.