Hunter
Pixeleket vetít a retinára egy kontaktlencse
A nyulak számára elérkezett az augmentált valóság, a valós tér és a számítógép által generált tartalmak összevonása, a biomérnökök ugyanis a tapsifülesekkel igyekeznek demonstrálni, hogy elektronikus képernyőket tartalmazó kontaktlencséik biztonságosak az emberi szem számára. Az állatok semmilyen egészségkárosodást nem szenvedtek, állítják a kutatók.
Az első változatok csupán néhány pixel megjelenítésére képesek, idővel azonban a felbontás jelentősen javulhat, amivel a Terminátor című filmben látotthoz hasonló információkivetítések is valósággá válhatnak. A jövőben a kontaktlencse megjelenítheti a műholdas navigáció által felkínált irányokat, vagy szöveg, illetve e-mail fájlokat, sőt akár videókat is.
Több intézet is kísérletezik a technológiával, különböző irányokból közelítve meg a kontaktlencsébe ültetett kijelzőket. Először 2008 januárjában számoltunk be a megoldásról a Washington Egyetem kutatásai kapcsán, akkor 20 percre helyezték fel a még működésképtelen, csupán a technológia biztosításához szükséges parányi elektronikát magába foglaló lencséket a nyulak szemére. Most első alkalommal tesztelték élő környezetben a képeket a retinára vetítő kijelzőket. "Szabad térben, élő nyulakon demonstráltuk egy távoli rádiófrekvenciás adóval vezérelt kontaktlencse-kijelző működését" - nyilatkozott a fejlesztést vezető Babak Praviz. "Ez igazolta, hogy az antennák, rádió IC-k, vezérlő áramkörök és parányi fényforrások beintegrálhatók egy kontaktlencsébe és működtethetők az élő szemben"
A tesztlencsét egy, a lencsére nyomtatott 5 milliméter hosszú antennával működtették gigahertz tartományú rádiófrekvencia energiával, amit a nyúl szemétől centiméterekre elhelyezkedő adó bocsátott ki. A fény retinára történő fókuszálásához a lencsét úgy alkották meg, mint egy Fresnel lencsét, amiben egy sor koncentrikus gyűrű alakú szakasz generálja a szükséges ultrarövid fókusztávolságot.
Az amerikai-finn kutatócsoport megállapította, hogy lencséik fénykibocsátó diódái szabad térben a rádióforrástól egy méteres távolságban is fényesen ragyognak, azonban a szemre felhelyezve csupán 2 centiméter lehet a távolság, a vezeték nélküli kapcsolatot ugyanis jelentősen befolyásolják a testnedvek. A nyulakon általános érzéstelenítéssel elvégzett 40 perces tesztek mindegyike azt bizonyította, hogy a kijelzők jól működnek és a szem sem szenved el semmilyen károsodást.
Bár a következő lépcsőfok egy nagyobb felbontású kijelző elkészítése lesz, a jelenlegi kis felbontásúnak is találtak alkalmazásokat. "Egy egyetlen kontrollálható pixellel rendelkező képernyő is alkalmazható arra, hogy jelzéseket adjunk például a halláskárosultaknak" - tette hozzá Praviz.
Az első változatok csupán néhány pixel megjelenítésére képesek, idővel azonban a felbontás jelentősen javulhat, amivel a Terminátor című filmben látotthoz hasonló információkivetítések is valósággá válhatnak. A jövőben a kontaktlencse megjelenítheti a műholdas navigáció által felkínált irányokat, vagy szöveg, illetve e-mail fájlokat, sőt akár videókat is.
Több intézet is kísérletezik a technológiával, különböző irányokból közelítve meg a kontaktlencsébe ültetett kijelzőket. Először 2008 januárjában számoltunk be a megoldásról a Washington Egyetem kutatásai kapcsán, akkor 20 percre helyezték fel a még működésképtelen, csupán a technológia biztosításához szükséges parányi elektronikát magába foglaló lencséket a nyulak szemére. Most első alkalommal tesztelték élő környezetben a képeket a retinára vetítő kijelzőket. "Szabad térben, élő nyulakon demonstráltuk egy távoli rádiófrekvenciás adóval vezérelt kontaktlencse-kijelző működését" - nyilatkozott a fejlesztést vezető Babak Praviz. "Ez igazolta, hogy az antennák, rádió IC-k, vezérlő áramkörök és parányi fényforrások beintegrálhatók egy kontaktlencsébe és működtethetők az élő szemben"
A tesztlencsét egy, a lencsére nyomtatott 5 milliméter hosszú antennával működtették gigahertz tartományú rádiófrekvencia energiával, amit a nyúl szemétől centiméterekre elhelyezkedő adó bocsátott ki. A fény retinára történő fókuszálásához a lencsét úgy alkották meg, mint egy Fresnel lencsét, amiben egy sor koncentrikus gyűrű alakú szakasz generálja a szükséges ultrarövid fókusztávolságot.
Az amerikai-finn kutatócsoport megállapította, hogy lencséik fénykibocsátó diódái szabad térben a rádióforrástól egy méteres távolságban is fényesen ragyognak, azonban a szemre felhelyezve csupán 2 centiméter lehet a távolság, a vezeték nélküli kapcsolatot ugyanis jelentősen befolyásolják a testnedvek. A nyulakon általános érzéstelenítéssel elvégzett 40 perces tesztek mindegyike azt bizonyította, hogy a kijelzők jól működnek és a szem sem szenved el semmilyen károsodást.
Bár a következő lépcsőfok egy nagyobb felbontású kijelző elkészítése lesz, a jelenlegi kis felbontásúnak is találtak alkalmazásokat. "Egy egyetlen kontrollálható pixellel rendelkező képernyő is alkalmazható arra, hogy jelzéseket adjunk például a halláskárosultaknak" - tette hozzá Praviz.
