Balázs Richárd
Az élet korlátai
Az életben egy biztos - a halál. A világ egyik legidősebb emberének vérelemzése rávilágít az élet korlátaira.
Az 1890-ben született Hendrijek van Andel-Schipper egy időben a világ legidősebb asszonya volt, aki emellett példátlanul egészséges is volt, kristálytiszta tudattal nem sokkal halála bekövetkeztéig. 2005-ös halála előtt felajánlotta testét a tudománynak, valamint élő hozzátartozóival egyetemben hozzájárult az elemzések eredményeinek közzétételéhez. A kutatók most azt vizsgálták, hogyan befolyásolta a kor a vérét és más szöveteit.
Eredményeik arra utalnak - ami nem is meglepő -, hogy élettartamunkat az őssejtek képződése befolyásolja, ami napról-napra frissíti szöveteinket. Amint az őssejtek elérik a kimerülés állapotát, fokozatosan elhalnak, csökkenni kezd a test regenerálódási képessége, különös tekintettel a létfontosságú szövetekre és sejtekre, mint például a vérsejtek.
Van Andel-Schipper esetében úgy tűnt, hogy élete alkonyán a testében maradt fehérvérsejtjeinek kétharmada mindössze két őssejttől eredeztethető, ami arra utalt, hogy gyakorlatilag az összes vérhez köthető őssejtje kiégett, vagy elhalt. "Van korlátja az őssejt osztódásoknak, és az magával vonja azt, hogy van egy határ az emberi életben?" - teszi fel a kérdést Henne Holstege a hollandiai VU Egyetem orvosi karának kutatója. "Vagy megkerülhető mindez életünk korai szakaszában elraktározott őssejtekkel?"
Az őssejt-fáradás egy másik bizonyítéka Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek drámai mértékben elhasználódott telomérái - ezek a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található védőburkok, melyek minden egyes osztódáskor "leégnek", mint egy kanóc. Átlagban van Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek telomérái tizenhétszer rövidebbek voltak, mint az agysejteknél észleltek, melyek alig replikálódnak az élet során.
A kutatók a fehérvérsejtekben található mutációk sémájából állapították meg a sejtgeneráló őssejtek számát. A séma minden sejtnél hasonló volt, ami arra utalt, hogy egy vagy két, egymással szoros rokonságban lévő őssejttől származhatnak. "Megközelítőleg 20 000 vérrel kapcsolatos őssejttel születünk, ezek közül általában 1000 körüli gondoskodik egyidejűleg a vér frissítéséről" - mondta Holstege, hozzátéve, hogy életünk során az aktív őssejtek száma csökken és teloméráik egyre rövidülnek, egészen addig, míg a sejtek el nem halnak. Ezt a pontot nevezik őssejt-fáradásnak.
A másik megdöbbentő dolog, amit felfedeztek, hogy van Andel-Schipper vérsejtjeinek mutációi ártalmatlanok voltak. A kóros és rákos mutációk hiánya azt bizonyítja, hogy a hölgy olyan ritka rendszerrel rendelkezett, ami képes volt kijavítani, vagy elpusztítani a veszélyes mutációkat. A tanulmány azért is jelentős, mert elsőként vizsgált meg egy ilyen idős, egészséges embert, feltárva az élettartam során lezajlott, úgynevezett szomatikus mutációkat . Holstege szerint eredményeik arra utalnak, hogy az elöregedő test az élet korábbi szakaszaiból megőrzött őssejtek befecskendezésével megfiatalítható, legalábbis a vért illetően. Ezek az őssejtek mentesek a mutációktól és teloméráik is teljes hosszúságukban rendelkezésre állnak.
Következő lépésként a kutatók olyan génekre próbálnak vadászni, amik védelmet nyújtanak az Alzheimer-kórral szemben, van Andel-Schipper génállományát olyanokéval hasonlítva össze, akiknél szokatlanul hamar kialakult ez a rendellenesség.
Az 1890-ben született Hendrijek van Andel-Schipper egy időben a világ legidősebb asszonya volt, aki emellett példátlanul egészséges is volt, kristálytiszta tudattal nem sokkal halála bekövetkeztéig. 2005-ös halála előtt felajánlotta testét a tudománynak, valamint élő hozzátartozóival egyetemben hozzájárult az elemzések eredményeinek közzétételéhez. A kutatók most azt vizsgálták, hogyan befolyásolta a kor a vérét és más szöveteit.
Eredményeik arra utalnak - ami nem is meglepő -, hogy élettartamunkat az őssejtek képződése befolyásolja, ami napról-napra frissíti szöveteinket. Amint az őssejtek elérik a kimerülés állapotát, fokozatosan elhalnak, csökkenni kezd a test regenerálódási képessége, különös tekintettel a létfontosságú szövetekre és sejtekre, mint például a vérsejtek.
Van Andel-Schipper esetében úgy tűnt, hogy élete alkonyán a testében maradt fehérvérsejtjeinek kétharmada mindössze két őssejttől eredeztethető, ami arra utalt, hogy gyakorlatilag az összes vérhez köthető őssejtje kiégett, vagy elhalt. "Van korlátja az őssejt osztódásoknak, és az magával vonja azt, hogy van egy határ az emberi életben?" - teszi fel a kérdést Henne Holstege a hollandiai VU Egyetem orvosi karának kutatója. "Vagy megkerülhető mindez életünk korai szakaszában elraktározott őssejtekkel?"
Az őssejt-fáradás egy másik bizonyítéka Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek drámai mértékben elhasználódott telomérái - ezek a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található védőburkok, melyek minden egyes osztódáskor "leégnek", mint egy kanóc. Átlagban van Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek telomérái tizenhétszer rövidebbek voltak, mint az agysejteknél észleltek, melyek alig replikálódnak az élet során.
A kutatók a fehérvérsejtekben található mutációk sémájából állapították meg a sejtgeneráló őssejtek számát. A séma minden sejtnél hasonló volt, ami arra utalt, hogy egy vagy két, egymással szoros rokonságban lévő őssejttől származhatnak. "Megközelítőleg 20 000 vérrel kapcsolatos őssejttel születünk, ezek közül általában 1000 körüli gondoskodik egyidejűleg a vér frissítéséről" - mondta Holstege, hozzátéve, hogy életünk során az aktív őssejtek száma csökken és teloméráik egyre rövidülnek, egészen addig, míg a sejtek el nem halnak. Ezt a pontot nevezik őssejt-fáradásnak.
A másik megdöbbentő dolog, amit felfedeztek, hogy van Andel-Schipper vérsejtjeinek mutációi ártalmatlanok voltak. A kóros és rákos mutációk hiánya azt bizonyítja, hogy a hölgy olyan ritka rendszerrel rendelkezett, ami képes volt kijavítani, vagy elpusztítani a veszélyes mutációkat. A tanulmány azért is jelentős, mert elsőként vizsgált meg egy ilyen idős, egészséges embert, feltárva az élettartam során lezajlott, úgynevezett szomatikus mutációkat . Holstege szerint eredményeik arra utalnak, hogy az elöregedő test az élet korábbi szakaszaiból megőrzött őssejtek befecskendezésével megfiatalítható, legalábbis a vért illetően. Ezek az őssejtek mentesek a mutációktól és teloméráik is teljes hosszúságukban rendelkezésre állnak.
Következő lépésként a kutatók olyan génekre próbálnak vadászni, amik védelmet nyújtanak az Alzheimer-kórral szemben, van Andel-Schipper génállományát olyanokéval hasonlítva össze, akiknél szokatlanul hamar kialakult ez a rendellenesség.