Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#9524
matekosok meséje:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek
volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb -
Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt.
Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a
másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom
értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi
feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y,
Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli
koordinátarendszeren, mindhárman + irányba, egyenes vonalú
egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot,
pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy
falatozzon
valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban
sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és
így szólt hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia,
mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel
se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos
alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod
nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és
elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú
komplex
szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel
közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta
haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-
háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első
részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési
tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes
négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket
szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már
messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok
belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz
Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és
elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét.
Ezután útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és
igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási
pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz
végtelen sok eleme. Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és
négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi
megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt,
csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan
messze egy rotációs mozgást végző n-ed rendű determinánst
látott.
No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor
odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n
dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak
köszörülve. Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen,
furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix
rangját.
Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik
sort nullává tenni, és ekkor nagy dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi
belépett. Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál
csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass,
Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott
keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák
díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért
észhez, de csak azért, hogy még nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy
gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán
fordul elő? Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a
gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez
a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens
király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és
Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt
apánk értelmezési tarttományából, és azóta itt raboskodunk. Nem
mehetek hát, mert ő úgyis utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi
Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész
determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta
haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép,
az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta
magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az
ismeretlenek kiszámítását. Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad
tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek
rangja r lett.
Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította
ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi
ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt
kellett alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad
tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Utközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást
is.
Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a + végtelenig folyt
a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta,
mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is
boldogan élnek és létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.
:DDDDDDDD