Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
Prank #7206 Él egy szegény család az erdő közepén, már napok óta alig ettek, mert a környéken kevés a zsákmányállat...
Egyik nap elküldik a legkisebb fiút szerencsét próbálni. Megy mendegél, míg egy tisztáshoz nem ér, ott találkozik a farkassal:
-Szasz farkas, nem láttál a környéken zsákmányállatot?
-Nem, de mivel én nagyon éhes vagyok, ezért most megeszlek!
És a farkas megeszi a gyereket.
A pórul járt fiú híre eljut a családig... nincs mit tenni, elküldik a második legfiatalabb fiút szerencsét próbálni.
Elindul a srác, már jó messzire elment, mikor egy legelőhöz ér, találkozik egy medvével:
- Tsá medve, mi a helyzet?
- Mivel tiszteletlen voltál, ezért megeszlek!
és a medve hamm bekapja a srácot.
A szőrnyű tett híre eljut a családhoz, így kénytelenek a középső gyereket útnak ereszteni.
A gyerek már napok óta bóklászik, amíg egy dombon összetalálkozik a vérszomjas nyúllal:
- Hé nyúl, szükségem van zsákmányállatra, ha nincs más jó leszel te is.
- Nem úgy van az! - kiált fel a nyúl és keresztbe harapja a gyereket.
A család már tényleg nagyon szomorú, de nincs mit tenni: elküldik a második legidősebb kölyköt.
A kiválasztott nekiáll a fárasztó útnak, és több napi járóföldre otthonától szembetalálkozik a sakállal:
- Kedves sakál, van valami ennivaló a számomra ezen a környéken?
- Nincs!
És a sakál cakumpakk megöli a kölyköt és lenyeli a könnyen szerzett falatot.
A család már elképesztően szomorú, de kénytelen elküldeni a még megmaradt fiút szerencsét próbálni.
Már hetek óta cammog, mikor meglátja a dámvadat és így szól hozzá:
- Dámvad, a családomnak táplálékra van szüksége, szal most megöllek!
- Nem fogsz bazdmeg! - válaszol a dámvad és agyontapossa a fiút, majd laza mozdulattal megeszi.
A család most már tényleg hihetetlenül szomorú, de nincs veszve semmi: most az apa következik soron.
Megy mendegél, míg a sivataghoz nem ér, ott találkozik a cápával:
- Te cápa, kérlek adj ennem valamit!
- No way! - mondja az angol cápa és megeszi a férfit.
A család (komolyan mondom) most már a legszomorúbb a világon. De az anya nem adja fel, elindul szerencsét próbálni.
Már hetek óta baktat, mikor összehozza a sors egy menyéttel:
- Menyét úr, ennem kell valamit.. megeszlek téged, jó?
- Nem! - és a menyét hirtelen haraggal halálra veri a csajt és nyomban elfogyasztja.
Semmi vész.. A család (már ami megmaradt belőle) pozitívan áll a dologhoz és a nagymama is szerencsét akar próbálni.
Nagy nehezen, de felér a hegy tetejére (járókával ez nem könnyű) és ott szóba elegyedik az elefánttal:
- Elefánt, adj ennem, mert meghalok!
- Ha meghalsz, minek neked kaja? - próbál viccelődni az elefánt, majd sunyi mozdulattal bekapja a nénit.
A csonka család egy tagúvá zsugorodott: nagypapi döbbenten veszi tudomásul a történteket.
De mivel egy háborús veteránról van szó, elindul szerencsét próbálni.
Hetek múlva összetalálkozik a ruhattal:
- Üdv ruhat, tudod éhes vagyok és kéne egy kis élelem...
- Ne szomorkodj ember, ott a sarkon túl ingyen kaját osztogatnak.
- Ó köszönöm az infót drága ruhat! - és nagypapi sértetlenül tovább ballag a kaja felé.
Mi a tanulság?
Nem a ruhat eszi az embert.