Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
donpedro #3835 Tudom, hogy volt már néhány Toldi átírás, de éjjelente mindig rám jön az ihlet, írtam egyet, fogadjátok szeretettel:
Toldi egyperces - Korunk szellemében, és nibelungizált alexandrinban, egy hangyányi költői szabadsággal fűszerezve.
Ég a nap hevétől a kopár sík szarja,
Ritka nagy bögölyök legelésznek rajta.
Toldi Miklós csendben heverészik ottan,
Fentről egy madárszar homlokára koppan.
Szaga így is elrettent már minden fehérnépet,
S lerontja a róla kialakult macho képet.
Pedig Miklós testét a nők mindig lesték,
S asszonyi fart látván ő sosem volt rest még.
A sok alsószoknyát rögvest megemelé,
Sudár petrencével tövig hatolt belé.
De nem akadt senki sem horogra máma,
Csupán körülötte legelésző nyája.
Miután a Miklós bennük kedvét lelte,
Megfáradt birkáit tovább terelte.
Ám ekkor hirtelen, hej, mi csoda történt!
Paripák patái kavartak nagy örvényt.
Nagy csapat koválygott lassan arrafelé,
Vezérük merészen ugrott Toldi elé.
- Hé öcsém, te paraszt, válaszolj már nékem,
Nem lelem Budát ezen a ********* térképen!
- Na tudod ki a paraszt - felelt Toldi ekkor,
- Mellesleg a lovad a lábamon dekkol.
- Hogy beszélsz te balga! - szólalt meg a lovag.
- Ilyen hangon hozzám egy ember sem szólhat.
- Bár mit lehet tudni, anyád tán majom volt.
- Apád meg egy marha, hogy neki udvarolt.
Node Miklós ezt már tovább nem tűrhette,
Kedvenc malomkövét hamar ölbevette.
Repült a nehéz kő, nagy ívben merészen,
Nyomában pár lovag lapos forma lészen.
Ez a dobás tisztes tekintélyt parancsolt,
Néhány lovas már-már elismerőn tapsolt.
De azért a többség bősz haragra gerjedt,
Szilaj kiáltással Toldi mellett termett.
Körbevették gyorsan, verési szándékkal,
Megsorozták néhány kemény balhoroggal.
Ám az ököl ritkán találkozott testtel,
Lábmunkában tán még nem volt ilyen mester.
Gyors egyenesekkel tartotta mind távol,
Ki közelebb lépett, mert volt olyan bátor.
Végül egy mélyütés csak padlóra küldte,
Herevédő híján ezt nehezen tűrte.
Hiába volt mindig keménytökű legény,
Ilyen derék ütés még nem vágta herén.
Úgy dőlt el mint egy zsák telve finomliszttel,
Tüzes fájdalomtól lángoló altesttel.
Egy nyikkanás nem sok, annyi sem telt tőle,
Hangtalanul szállt el a lélek belőle.
Mert ahogy Sámsonnak hajkoronájában,
Volt az ő ereje a két golyójában.
Toldi Miklós többé nem hág már birkára,
Töketlenül léphet át a másvilágra.
S e szép kis mesének egy a tanúlsága,
Herevédő nélkül ne köss bele másba.
- VÉGE -
Kéretik figyelembe venni, hogy a művemet a hajnal szülte, szerény közreműködésemmel. Az elgépelésekért nem vállalok felelősséget. :)