Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
Zajonc #38161 A jókislány verse:
Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Fõzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén be merek vallani,
sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt, fekve, bedõlve vagy háton,
mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes,
s hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított õ,
igaz, én sem voltam olyan tudatlan nõ.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
mikor a fiúval elõször próbáltam.
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idõvel rájöttem, mi ennek a titka,
s feltárult elõttem mindennek a nyitja.
Késõbb már oly rutint szerezhettem,
hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
És nagyon boldogan, vidáman mûveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
a testem olyan volt, mint a fénylõ topáz.
Akad, aki gumisapkát húz fejére,
viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.
Nyuszika füvezik a folyó partján, odamegy hozzá a vidra:- Mit csinálsz, nyuszika?- Füvezek, vidra!- Megmutatod, hogy kell?- Szívj egy jó nagyot, s vedd le.Szippant egyet a vidra s kifújja.- Nem úgy! Tartsd magadban, majd utána fújd ki!Sehogy sem megy a vidrának.- Na tudod mit, szívj egyet s merülj le a víz alá!Lemerül a vidra, magában tartja a füstöt s átúszik a másik partra. Kiemelkedik a vízbõl, kifújja a füstöt, szuper el van szállva. Ott áll a viziló s látja hogy a vidra milyen jól érzi magát.- Menj át a nyuszihoz, hogy tanítson meg téged is! Átmegy a viziló, kiemelkedik a vízbõl. A nyuszika megrémülve:- Baszki vidra, fújd ki, fújd má ki!!!