Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
Freeda Krueger #38145 Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban,
egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon
ülve ajánlatot tesz:
- Tudod, drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek
is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet:
boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád.
Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a
továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban.
Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a
megszokott padon, és aggodalmasan járkált a parkban fel s alá.
Egyszer csak meglátta őt a tavacska túlsó partján, amint révülten
mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az
is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van.
Megmérgesedett, rikácsolni kezdett:
- Te, átok vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem,
minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije
van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs?
- Parkinson kórja....- felelte szégyenlősen az öreg.