Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#37354
Egy újságírónőt a jeruzsálemi irodába helyeznek, ennek ablaka kitűnő rálátással szolgál a Siratófalra. Az újságírónőnek feltűnik, hogy ahányszor kitekint, egy idős, nagyszakállú zsidó embert lát hevesen imádkozni a Falnál. Remek interjúalany, gondolja, le is szalad hozzá, bemutatkozik neki és megkérdi:
- Uram, minden nap kijön a Falhoz. Mióta teszi ezt, és miért imádkozik?
Az öreg így felel:
- Immáron 25 éve, hogy minden áldott nap elsétálok ide. Reggel a világbékéért és az emberek közötti barátságért imádkozom. Utána hazamegyek, elfogyasztok egy csésze teát, majd visszajövök, és imádkozom, hogy a betegségek és járványok eltűnjenek a Föld felszínéről. És ami nagyon-nagyon fontos, imádkozom még az izraeli-palesztin békéért és megértésért.
A lelke mélyéig meghatódott újságírónőnk még rákérdez:
- Bizonyára hihetetlenül felemelő érzés 25 éven át ilyen csodálatos dolgokért imádkozni, ugye?
- Tudja, leginkább olyan, mintha a falhoz beszélnék.