Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#3649
Lehet, hogy már volt, de nekem még új!:)
"Tisztelt Uram,
A baleseti jegyzõkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklõdõ levelére válaszul, az alábbi -- remélem kielégítõ -- leírást áll módomban közölni.
Kõmûvesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes epület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az epület oldalára szerelt (teherszállításra szolgaló) csigával eresztem le. A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetõre, a kötél végén levõ ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erõsen szorítottam, hogy lassan le- eresszem a 110 kg-nyi téglát.
A baleseti jegyzõkönyvbõl megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben -- amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földrõl -- elveszitettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az epület oldala mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentõs sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zuzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzõkönyvben már leírtam.
Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amig jobbkezem ujjai két izület melységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelelétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erõsen tartottam a kötelet.
Körülbelül ezzel egyidõben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az utõdés erejétõl a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Hagy emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés).
Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az epület fala mentén. Korülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszitettem józan itélõképességemet és elengedtem a kötelet."