Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#34383
Gyűtemény "Európa eszéről". :)
Ceauºescu szeretett kis helikopterével ide-oda szállni az országban, s egy nap elhatározta, meglátogatja a Kivándorlási Hivatalt, ahol aznap meglehetősen nagy volt az érdeklődés, végeláthatatlan sorokban álltak az emberek. Ceauºescu beállt a sor végére, ám amikor felfedezték az emberek, udvariasan utat nyitottak neki. Már csak két bácsi állt előtte a sor elején, s amikor az egyik hátrafordult és meglátta ki áll mögötte, odaszólt a másiknak:
– Te! Hát ha ő is kivándorol, akkor mi tulajdonképpen maradhatunk!
Egy óriás sétál Bukarest fölött, nagyokat lépdelve a város fölött. Látja, hogy az utcán megy egyedül egy ember. Lenyúl, tenyerébe veszi a kis gyufaskatulyányi figurát:
– Te ki vagy?
– Én vagyok a kovács.
– És te mit csinálsz?
– Megyek lovat patkolni.
Leteszi:
– Menj!
Jön egy másik kis emberke, azt is fölveszi a tenyerébe:
– Te ki vagy?
– Én vagyok a pék.
– És te mit csinálsz?
– Megyek kenyeret sütni.
– Igen? Tessék.
Leteszi:
– Menj tovább!
Megint fölvesz egy kis embert:
– Te ki vagy?
– Én vagyok Ceauºescu.
Tapsolni kezd:
– Él-jen Ceauºescu! Él-jen Ceauºescu! Él-jen Ceauºescu!
Ceauºescunak szobrot állítanak Bukarest egyik főterén. És minden alkalommal egy kiskatona fegyverrel őrzi a szobrot. Arra sétál egy turista és megkérdezi, hogy:
– Mondd, te katona! Miért őrzöd ezt a szobrot?
– Hogy valaki le ne pisilje vagy le ne köpje!
– Ugyan, hát ki akarná lepisilni, vagy leköpni?
– Például én, ha nem lennék szolgálatban!
Ceauºescu meghal, feljut a mennyországba, hát mondja neki Szent Péter:
– Ez nem olyan jó hely itt, neked a pokolban a helyed.
Lemegy a pokolba. Eltelik egy-két hét, s két kis ördögfióka kopogtat Szent Péter ajtaján. Azt mondja:
– Hát gyerekek, mit akartok itt, mit kerestek itt?
– Mi vagyunk az első menekültek.
A székely parasztbácsi fog egy halat a Marosban. Nagy örömmel viszi haza a szatyrában. Megmutatja az asszonynak, aki sopánkodva kérdi tőle, hogy:
– Hát aztán mit csináljak vele?
Aszongya:
– Süsd meg zsírban szép pirosra.
– Hát zsírban? Az nincsen.
– Akkor süsd meg olajban.
Mondja az asszony:
– Az sincs.
– Hát jó. Akkor süsd meg margarinban.
– Margarin? Hát az még a boltban sincsen évek óta.
Akkor azt mondja:
– Tudod mit? Akkor húzd egy nyársra, süsd meg úgy magában csak a tűz fölött.
Azt mondja erre az asszony:
– Hát egy szál gyufám sincsen.
Erre az öregember megdühödik, fogja a halat, belevágja a szatyorba, visszaviszi a folyóhoz és bedobja a vízbe.
Erre a hal nagy vidáman beleugrik a folyóba, majd kidugja a fejét és kiabálja, hogy:
– Éljen Ceauºescu!
Marosvásárhelyen a Fő téren az újságosnál minden reggel megjelenik egy öreg székely és megveszi a bukaresti pártlapot, az Előrét 3 lej 80-ért.
Az újságos megfigyeli, hogy az öreg nem nyitja ki a lapot, csak rápillant az első oldalra, és abban a pillanatban dobja is el a szemétládába. Figyeli hetekig, aztán már nem bírja féken tartani a kíváncsiságát, végül megkérdezi:
– Mondja bátyám, hát maga nyilván kisnyugdíjas, az újság drága, miért csinálja ezt a pazarlást, hogy megveszi és aztán már dobja is el az újságot?
Azt mondja az öreg:
– Hát, mert én a halálozási rovat miatt veszem csak.
– Halálozási rovat miatt? De hát az nem a címoldalon van, hanem a 9. oldal második hasábján, hátul.
– Nyugodjon meg – mondja az öreg. – Az a halálhír amire én számítok, az fix, hogy az első oldalon lesz
Annak idején Ceauºescu még életében, ugye, mint Mátyás király nálunk, inkognitóban lement a nép közé, és összetalálkozott egy román cigányemberrel, azt mondja:
– Mondd te roma, szereted-e Ceauºescut?
– Azt a nyomorultat? Utálom, mint a szart.
– Nagyon utálod?
– Igen.
– Meg is tudnád ölni?
– Kitaposnám a belét, ha találkoznék vele.
– És ha eltemetnék, kimennél a temetőbe és le is szarnád a sírját?
– Azt már nem.
– Miért?
– Mert nem szeretek sorbaállni.