Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#29531
Mivel mostanában úgyis olyan "nagy szám" Uri Geller, gondolkoztam, és összehoztam egy kis irományt:
Prológus:
Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi német falucskában:
„Urikám, ha még egy kanalat elhajlítasz, akkora nyaklevest kapsz, hogy bűvészet lesz neked még egy szót is helyesen kimondani!”
Uri Geller balladája
Jó fiú volt Uri Geller,
Feje olyan, mint egy zeller.
Hajlított ő kést, villát, kanalat,
Még mielőtt gagyogta az első szavakat.
Nagymamája nevelte,
S néha-néha megverte.
Ám sajnálta is gyakran szegényt:
Hogy szülhettek ily nagy kretént?
Egyszer aztán ebéd közben
Uri csak ül néma csöndben.
Nagyanyja ámul: Ez meg mit csinál?
Enné már a levest, de hajlik a kanál!
Szinte látni, hogy a máját elönti az epe:
„Szórakozik velem…hát elment az esze?!”
Szép lassan föláll, s megszólal a mammer:
Ha nem hagyod abba, csattan majd a saller!
De Urikánk csak ül tovább, csendben,
S minden evőeszköz hajlik sorban, rendben.
-Hát jó – szól a nyanya, s leküld neki egy állast,
Hogy a kölök helyből lenyeli a lábast.
Uri Geller azóta is tanul még beszélni,
Bár javulást már nála nincs okunk remélni.
Sarlatán vagy mágus? Szabad latolgatni,
S lehet szombat esténként a tévét tapogatni!