Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#28168
A kis Johnny 6 éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi. Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy az mit is jelent, és hogyan is folyik. Egyik nap megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett hogy elmagyarázta volna, arra kérte, hogy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérének. Johnny el is bújt és másnap elmesélte, hogy mit látott:
„A nővérem és a fiú egymás mellett ültek és csendesen beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és megcsókolta a nővérem, amitől rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az arca. Ezt a fiú is biztosan észre vette, mert benyúlt a nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, mint az orvosok szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste és csak nagy nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni. A fiú másik is keze annyira fázott, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá és mindketten elterültek az ágyon. Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak: Ez nagyon meleg! És akkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen olyan rosszul. Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott és kinyújtózott teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta: Óh, istenem! Lehet segítenem kellett volna neki, mert nekem volt már ilyen dolgom a folyónál. Azután erőt vett magán, és megpróbálta megölni a siklót. Leakarta harapni a fejét, de halkan felsikoltott, mert az biztosan megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer meg ne haraphasson senkit. A nővérem lefeküdt és széttárta a lábait és erősen a combjai közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el. Nyögött és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha kiakart volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat. Szerintem úgy akarták volna megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják. Néhány perc múlva már nem mozogtak tovább, nagyokat sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodtam, hogy a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta és még a bele is kifolyt. A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában. A fiú újra megölelte és megcsókolta a nővérem, összebújtak, amikor kiderült, hogy a sikló nem halt meg. Újra éltre kelt és tovább harcolt. Szerintem ezek a siklók olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a nővérem taktikát változatott, teljes súlyával ráült, hogy összenyomja. A sikló persze megint ellenállt, le-felmozgott, néha előjött, máskor elbújt. Lehet, hogy egy félórába is betellett mire megölték. Azt onnan tudom, hogy meghalt, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét és a wc-be dobta és le is húzta!…”
Az anyuka elájult.