Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#27192
A húsz év körüli Uljanov néhány családtagjával átkelt a Volgán egy fogadott csónakossal. Beérte őket az ott működő komp, amely üzemeltetése az egyik helyi hatalmasság kezében volt. Az, arra hivatkozva, hogy ő megvásárolta az átkelő üzemeltetési jogát, átszállásra kényszeritette őket. Uljanov beperelte a kompost, mert a csónakos és a kompos közötti vita nem ad alapot ez utóbbinak őket bármire kényszeriteni. A per egy távolabbi város biróságán folyt, az ellenfél arra játszott, hogy a felperes majd megunja, nem fog messziről odautazgatni. De rosszul számitott. Nem tudta, hogy Uljanovot nem lehet feladásra kényszeriteni.
A második esetben szibériai száműzetésének helyszinére utazott. Tulában kiderült, hogy kevesebb vagont kapcsoltak a szerelvényhez, mint amennyi az utasok jelentős száma miatt a kényelmes utazáshoz szükséges lett volna. Uljanov, aki mindig is ragaszkodott bizonyos komfort körülményekhez maga körül, ezt nem hagyta annyiban. Elérte, hogy az állomásfönökség pótvagonokat kapcsoljon a szerelvényekhez.
Jereváni rádió:
- Egy hallgatónk levélben kérdezte, igaz-e, hogy Lenin elvtárs buzi. Kedves hallgatónk, a hír igaz, de mi nem csak ezért szeretjük.
Lenin és a rossz kislány
Egy alkalommal, amikor Lenin a Nyevszkij proszpekten sétálgatott, meglátott egy kislányt, aki keservesen sírt. Odament hát hozzá és megkérdezte tőle:
– Kislány elvtársnő, hát te mért sírsz?
– Bácsika, az anyukám adott nekem egy kopejkát, de én azt elveszítettem.
Lenin nagyon jó és igazságos ember volt, ezért legott benyúlt a zsebébe, és adott a kislánynak egy kopejkát. Hanem a kislány erre még keservesebben sírt.
– Mért sírsz, hiszen van már neked egy kopejkád? – kérdezte tőle Lenin.
– Bácsika, – felelte a kislány – ha nem veszítettem volna el az anyukám kopejkáját, akkor azzal, amit a bácsi adott, most két teljes kopejkám lenne.
Leninnek, aki nagyon jó és igazságos ember volt, és teljes szíve-lelke a a munkásosztályért, a világproletariátusért dobogott, nem tetszett a kislány kispolgári lelkének ilyetén kibuggyanása, ezért – az osztályharc győzedelmes megvívása jegyében – elvette a két kopejkácskát a kislánytól, aztán a sapkáját, a kabátkáját és a szinte új csizmácskáját is, melyeket aztán átadott a Központi Bizottság Szükséget Szenvedő Forradalmár Gyerekek Alosztályának.
Hogyan törte el Lenin a vázát
Leninnek megtetszett egy drága kínai váza, ami egy ismerőse, Krzy¼anovsky szalonjában állt, ezért ravasz tervet dolgozott ki. Összeszedett a szemétből egy tányér törött cserepeit, és elment vendégségbe Krzy¼anovskyhoz. Amikor aztán a többi vendég mind kiment a kertbe almafákat nézegetni – amelyeket egyébiránt Krzy¼anovsky Micsurintól kapott – Lenin gyorsan fölkapta a vázát, és a hátizsákjába rejtette. Ezután szétszórta a cserepeket a szőnyegen. »Ki törte el a vázámat!?« – kiabált Krzy¼anovsky. »Leverte a macska.« — felelt neki Lenin.
Hát így járt túl Lenin Krzy¼anovsky eszén.
Hogyan etette meg Lenin egyetlen hallal az egész Politbürót
Az üzbég kommunisták küldtek egyszer Vlagyimir Iljicsnek egy varázspálcát. Lenin intett egyet vele — erre minden kunyhóban kigyulladt a fény, intett még egyet, erre a Veréb hegy Lenin heggyé változott. Éppen ekkor ülésezett a Politbüro. Trockij hozott magával egy kancsó sört és egy kisméretű szárított halat. Nem tudták a pébé-tagok, hogyan kéne a halat elosztani. Ekkor azonban Vlagyimir Iljics intett egyet a varázspálcával, mire a hal megsokszorozódott, és most már jutott mindenkinek. Hát ilyen ember volt Lenin.
Lenin és a bankrabló
Egy szép téli estén Lenin elgondolkozva sétált haza egész napos fárasztó munkája után. Éppen a Sztahanovista utcában járt, amikor arra lett figyelmes, hogy az ott lévő bankból egy álarcos alak szalad ki kezében egy zsákkal és Lenin azt is rögtön látta, hogy le van feszítve a bank ajtajáról a lakat.
- Bűnöző elvtárs azonnal álljon meg – kiáltotta Lenin és nyomatékul felmutatta arcképes KB igazolványát. Egy öntudatos munkás ilyet egyáltalán nem tesz!
- Csakhogy én egy kulák vagyok - kiáltott vissza az álarcos.
- Az más - mondta Lenin elvtárs szomorúan és eltette az igazolványt.
A Veszelovszka utcában laktak Tyihonék, akik fia Aljósa kitűnő tanuló pionír volt. Aljósa még sosem késett el az iskolából, ami annak volt köszönhető, hogy a kakukkos órájuk kicsi kakukkja minden reggel vidáman ébresztette Aljósát, aki erre fürgén ugrott ki az ágyból.
Ám egyik reggel hiába várták pionírtársai az iskolában, bizony Aljósa csúnyán elkésett. Szomorúan újságolta kis barátainak, hogy az órájuk elromlott és bizony hiába is vitték el óráshoz, alkatrész hiány miatt nem tudta megjavítani.
Hát ebbe mégsem lehetett belenyugodni! A pionírok levelet fogalmaztak Lenin elvtársnak és segítséget kértek Aljósáék órájának megjavításához.
Lenin azonnal bekérette az órát a Kreml órásához, aki nemcsak megjavította, hanem titokban meglepetést is készített.
Volt ám nagy öröm Aljósáéknál a megjavított óra láttán és álmélkodás, mert az órából minden reggel egy kis Lenin sétált ki és a szobában érces hangon szállt az ébresztő: kakukk, kakukk, kakukk.
A cipő
Lenin elvtárs egy hűvös őszi este haza felé tartott a PB ülése után. Hát ahogy ment a Novaja Pionyerszka utcán, megpillantott egy szegény embert, aki mezítláb baktatott valamerre a hűvös őszi időben.
Lenin elvtárs nagyon megsajnálta, megállította őt és minden tiltakozása ellenére nekiadta a saját cipőjét. Nem fogadott el hálálkodást, elbúcsúzott és nagy léptekkel, mezítláb indult otthona felé.
A szegény ember elképedve nézett hol a távolodó Leninre, hol a szinte új, pompás cipőre.
Hazaérve Lenin elvtárst Krupszkája elvtársnő fogadta: - ejnye Lenin elvtárs, ez a jó szíve, ez a jó szíve. Ez már a harmadik a héten!
A novocsiperszkei Cipőgyár pedig alig győzi küldeni az újakat.
Követők
Lenin elvtárs még halálos betegen is bejárt a KB üléseire. Egyszer megkérdezte az elvtársakat: ha már én nem leszek elvtársak, mit gondolnak az ingadozók fogják magukat követni?
- Nem dehogy Lenin elvtárs hová gondol, ekkora megtiszteltetést…
Ők magát fogják követni.
Lenin bácsi csodálatos ember volt, el is mondok róla egy történetet. Szóval Razlivban, a zöld dolgozószobában Lenin bácsi borotválkozott. Arra járt egy gyerkőc és nézte, hosszan nézte. Lenin bácsi pedig befejezte a borotválkozást, majd megtörölte és eltette a borotváját. Pedig egyetlen nyisszantással levághatta volna a kisfiú fejét!! Hát ilyen ember volt Lenin.
Harmincas évek közepe, Szovjetúnió, általános iskola. A diákoknak történeteket kell mesélniük Lenin jócselekedeteiről. Elsőként a kis Másenyka szólal meg:
“Lenin elvtárs télen látta, hogy a szomszédoknak nincs mivel fűtenie. Kiment az erdőbe, vágott fát, és nekik adta.”
A tanárnő bólint, megdicséri a kislányt. Oleg jön.
“Lenin elvtárs a forradalom alatt megparancsolta a katonáknak, hogy udvariasan bánjanak a nőkkel és gyerekekkel. És ők ezért udvariasan bántak velük.”
Oleg is megkapja a dicséretet. Iván nagyon nyújtja a kezét - ő a következő.
“A gyerekek Lenin elvtárs dolgozószobája előtt zajongva fociztak, és berúgták a labdát az ablakon. Lenin elvtárs káromkodott egy nagyot, kiszúrta a labdát a bicskájával, aztán feldobta a tetőre.”
A tanárnő értetlenül néz.
“Ivánka, Ivánka, ez miért jócselekedet?”
“Nézze tanárnő... Akár közéjük is lövethetett volna, nem?!”
Egy szép őszi napon, mikor nem volt már túl meleg, senem túl hideg, szóval ojan pompás kiránduló, sétáló idő, az idősb. Trockij bácsi elindult a fiához, hogy meglátogass őt a Szmolníjban. Rém teccett neki, csuda nagy fényées ház, nagy dolgok történnek ottan, csuda nagy dolgok. Mikor meglátta a dolgozószobájában írogató Lenint, kicsit elcsodálkozott, döbbenten szolt sarjához, Trockiíjhoz:
- Node fiam, mit keres itt ez a gój?
- Hadd már apa, az ő nevén megy a biznic!