Viccek

angolbol ennyit sikerült kihámozni szal elhiszem, vágom

ha annyit mondok hogy II.vh, és nácik, akko elhiszed?:c

jó nekem nem tanítotak semmi S.S.-t

szia ákombákom :|

SS-t pedig mar altalanosban is tanitjak, utana kozepiskolaban ujra, es hat szaktol fuggoen egyetemen is elojohet
ciki.

Csörög a telefon Kovácsnál.
- Hallo, maga az a Kovács, aki reggel 6-ra kért ébresztést?
- Igen...
- Na, akkor igyekezzen, mert már fél 11 van....

Sry, most nézem, a magyar az kkicsit másról szól<#bohoc>

S.S.-angol
S.S.-magyar

Hali, sry ha vótmá, meg ha nem túl érthetõ, de így szilveszter után csak ennyire futja:

Pistike elmegy anyjával az állatkertbe, megállnak az elefánt ketrece elõt.
Pistike megkérdezi:
-Anyuuuu, mi az, ami ott lóg az elefántnak?
-Az ormánya
-Nem az, hanem hátrébb!
-Az a farka
-Neeem, a kettõ között!
-öö... Az semmi, ne is vegyél róla tudomást!

Hazamennek, otthon Pistike megkérdezi apját is:
-Apuuu, láttunk a állatkertbe elefántot. Mi az, ami ott lóg neki?
-Az ormánya
-Nem az, hanem hátrébb!
-Az a farka
-Neeem, a kettõ között!
-öö... Anyád mit mondott, mi az?
-Azt mondta, h az semmi.
-MERT ANYÁD NAGYON EL VAN KÉNYEZTETVE!

...............

SS...
nehogymár nem tudod.....

...............

SS...
nehogymár nem tudod.....

a viccet miaza S.S.?

mármegintmitnemértesz....

hö???

Két veterán mesél a fiataloknak:
- Amikor Franciaországban voltunk, elmentünk egy étterembe, rendeltünk osztrigát, pezsgõt. Miután kényelmesen elköltöttük, fizetés nélkül felálltunk, majd összevertük a pincéreket. Ezután kitaláltuk, menjünk el egy kupiba.Találtunk egy jó lebujt, elvittünk két nõt,
majd a háborgó stricijüket jól összevertük.
Gondolkodnak a fiatalok, hát ha kinn ilyen egyszerû a helyzet, muszáj kipróbálni.
Elutaznak Párizsba, kezdik egy étteremben.
Rendelnek finom pezsgõt, friss osztrigát. Fizetés nélkül távoznának, de jól összeverik õket.
Elmennek egy pillangóbárba, két nõért. Elviszik õket, hasonlóképpen járnak, mint az étteremben.
Hazatérnek, beszámolnak az öregeknek.
Kérdi az egyik öreg:
- Mivel utaztatok?
- Orient Express! És maguk?
- S.S.

Az amerikaiak, a kínaiak és az oroszok versenyeznek, hogy ki tud elõbb egy elefántot elõkeríteni a sivatagból.
Elmennek elõször az amerikaiak, majd két óra múlva visszatérnek egy elefánttal.
- Hát ezt hogy csináltátok? á kérdik a többiek.
- A fejlett technikánknak köszönhetõen voltunk ilyen gyorsak!
Elmennek a kínaiak is, majd egy óra múlva visszajönnek egy elefánttal.
- Ezt hogy sikerült ilyen hamar elõkeríteni? - kérdezik tõlük.
- Mi nagyon sokan voltunk és annak köszönhetjük a sikerünket.
Elindulnak az oroszok is, és 20 perc múlva már vissza is térnek egy félholtig vert emberrel. A többiek nagyon elcsodálkoznak.
- Hát ez meg mi?
Mire az ember:
- Elefánt vagyok, elefánt vagyok!

nyomtasd ki és mutasd be neki h te így téli szünetbe unatkozták és kiszámoltad.
Esetleg nem-e ellenõrizné hogy jó-e. <#vigyor2><#eljen><#nyes><#wilting><#bdead>

semmi gond most kezdem 2nap alatt matek vizsgára bevágom😄
tuti átenged kettessel haa elmondom neki😄😄😄😄

Egy pasi elmegy az aranyhalhoz egy nagyon-nagy problémával: túl nagy a farka, és nem tud sexelni.
- Ó, hát ez nem az én asztalomhoz, de menj el a jó tündérhez, és kérd meg, hogy jöjjön hozzád! Ahányszor azt mondja hogy "nem", 10 cm kisebb lesz a farkad.
Elmegy a pasi a jó tündérhez és megkéri a kezét.
- Jó tündér leszel a feleségem?
- Nem, bocsás meg.
10 perc múlva.
- Jó tündér leszel a feleségem?
- Nem, bocsás meg.
Így megy egy darabig, már ugy 40 cm a farka, és még egyszer megkérdezi. A jó tündér kifakad:
- Nem, nem, és nem hányszor mondjam hogy nem.




A nudista strandon egy tag fekszik, épp újságot olvas, amikor meglátja, hogy egy kislány közelít. Illedelmesen a farkára teszi az újságot, hogy a kislány ne lássa meg, de a kislány mégis észrevette.
- Bácsi, mi az a lábad között?
- Hát... hm... egy kismadár.
A kislány elmegy, a tag elalszik. Amikor felébred, egy kórházi ágyon találja magát, és iszonyú fájdalmai vannak. Egy rendõr faggatja:
- Mi történt?
- Én nem tudom... arra emlékszem, hogy egy kislány kérdezett valamit, én válaszoltam, aztán elaludtam, és itt ébredtem fel.
A rendõr kiment a strandra, megtalálta a kislányt.
- Mit csináltál azzal a bácsival, aki itt feküdt?
- Vele semmit, csak a madárkájával játszottam, de szemenköpött, úgyhogy kitekertem a nyakát, széttörtem a tojásait és felgyújtottam a fészkét.

Most szeretném megköszönni a topik aktív tagjainak az egész éves nevetést, szórakoztatást. Csak így tovább 2007-ben is. Boldog Új Évet!!!

szerintem meg SAJT!

Szerintem meg megkérdeztek engem én pedig mondtam a számokat....

Vagy inkább ráállítottak párszáz számítógépet, hogy 24/7 számolja és így jutottak el több millió tizedesjegyig pontos eredményig...

szerintem leírták az elsõ tizenvalahanyadikig rendesen aztán nyomogaták a számokat randomra

eddig már tudtam

nekem utánna kellene <#nyes>

Ha meg akarod tanulni, itt van még további néhány számjegy az elsõ kettõ után. (Kb 1millió db) 😄
pí

én csak 2 tizedesjegyig tudom<#hehe> és kvára elég<#hehe>
de most hogy mondjátok kvára rájöttem h én pí kutató akarok lenni!
az emberiségnek tudnia kell!!

akko pláne!

Azt kutathatják egy darabig ugyanis irracionális szám...

de látszik hogy nem igaz mivel még mindíg kutatják mennyi a PÍ

ÁÁ nagyon súlyos mind.. 😊 😊

Tudjátok-e, hogy mitõl zakatol a vonat? Mert én igen! Figyeljetek!

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgálnunk a vonatot. Mibõl is áll a vonat? Van egy mozdony, és van sok (vagy csak egy) kocsi. Namármost a mozdony ugyanúgy zakatol, mint a vagonok, így elég csak a vagonokat vizsgálnunk, a mozdonyt el is hanyagolhatjuk. Ha megnézzük a kocsikat, akkor ugye mindegyik egyforma zakatolás szempontjából, így elég egy kocsit megnézni, a többit elhanyagolhatjuk. De mibõl áll egy vagon? Van egy felsõ (utas, vagy rakodó) rész, és van az alsó rész, azaz az alváz. A felsõ rész ugye nem zakatol, tehát ezt el is feledhetjük, elegendõ az alsó részt vizsgálni. Az alsó rész felépítését tekintve áll egy alvázból, és a kerekekbõl. Innen az alváz ugye megint nem zakatol, tehát azzal sem kell foglalkoznunk, elég megnézni a kerekeket. Kerékbõl is van azonban egy vagon alatt 4 pár, amelyek mindegyike egyformán viselkedik zakatolás szempontjából, tehát elegendõ egy párt is megnéznünk, a többivel nem foglalkozunk. Egy pár kerék felépítését nézzük meg! Áll magából a két kerékbõl, és van a tengely. A tengely viszont nem zakatol, tehát elhanyagolható. Marad két darab kerék, ami viszont megint teljesen egyforma, így az egyiket elhagyhatjuk. A továbbiakhoz kell egy kis matematika, hiszen nézzük meg a kereket! Az kör alakú! A kör területét úgy számítjuk ki, hogy r^2*Pí (r a négyzeten szorozva Pí-vel). A képletbõl a Pí=3,14, ami nem zakatol, tehát nem foglalkozunk vele tovább. Az r az a sugár, ami mivel állandó, így megintcsak nem zakatol. Mi maradt meg? Hát a NÉGYZET! És ahogy ez a négyzet billen egyik oldaláról a másikra, na ATTÓL szól a vonat kereke!

Bocs ha Vótmá...

Börtönnapló

1. hét
Hétfõ
Bevittek az elõzetesbe. Van itt néhány nagydarab, tetovált rab. Fõleg gyilkosok és rablógyilkosok. Elmondtam, hogy nálam találtak egy másolt Corel Draw-t. Elsápadtak, majd tisztelettel arrébb húzódtak. Az egyik felajánlotta, hogy szívesen kitisztítja majd a cipõmet, ha igényt tartok rá. Talán nem is lesz itt annyira rossz.

Kedd
Beszélgettem a cellatársaimmal. Az egyik gyilkos elmondta, hogy 5 évet is kaphat, de lehet hogy 3 év múlva szabadon engedik mert hirtelen felindulásból ölt. A másik ittasan elütött egy asszonyt, 3 évet kaphat, de lehet hogy 2 év múlva elengedik, mert a nõ szabálytalanul közlekedett. Mondtam, hogy a másolt Corel Draw miatt 8 évet is kaphatok, de lehet hogy leviszik 7 évre, mert a saját gyári példányomról készített biztonsági másolat volt.

Szerda
Ma kihallgattak a rendõrök. Azt mondták, bizonyítsam be az eredeti CD-vel hogy a Corel az enyém volt. Mondtam hogy a Corel 2, amit nálam találtak, csak diskeken jelent meg, ezért is másoltam CD-re. Azt mondták ne próbáljak trükközni, õk okos rendõrök, "Mink to-vább-kép- zé-sen is vó-tunk" (így mondták) és tudják, hogy minden program CD-n jelenik meg.
Végem van.

Csütörtök
Kínozni kezdtek!
Behoztak egy számítógépet, a hóhér a szemem láttára leszedte róla a Linuxot, és felrakta rá a Windowst!

Péntek
Tovább kínoznak! Arra kényszerítettek, hogy Windows 95-öt telepítsek! 3, 5"-es diskekrõl!

2. hét
Hétfõ
Miután látták, hogy nem török meg, magánzárkába tettek. Nem én vagyok a zárka elsõ lakója. Van itt egy falhoz láncolt csontváz, a kezében néhány Polimer kazettával. Manic Miner, Jetpac, The Hobbit, ilyesmik vannak ceruzával ráírva. A falra valaki körömmel néhány Photoshop serial numbert kapart. Az utolsót már nem tudta befejezni... Ma éjszaka megjelent a csontváz szelleme. Dömötör Flatline a neve. ZX Spectrumos kazettákat másolt dupla kazettás magnón, ezért zárták el, aztán itt felejtették és éhen halt. Azóta itt kísért.

Kedd
Bejött az ügyvédem. Azt mondta, a szerzõi és a szomszédos jogok megsértésével vádolnak. Megkért, áruljam el neki, mit szereztem a szomszédomtól és mivel sértettem meg a jogait. Nem tudom, hogy az ügyvéd mennyire felkészült a témában, de rossz elõérzetem van.

Szerda
Elkészült a szakértõi jelentés. Egymillió forintos anyagi kárt okoztam a másolt programok szekrényben való tárolásával, további kétmillió forintos erkölcsi kárt pedig azzal, hogy ezeket a gondos munkával készített programokat csúnya, összefirkált CD-ken tartottam. A szakértõ szerint a lopott könyvelõprogrammal akár a maffiának is könyvelhettem. Ha nem tudom bebizonyítani hogy ezt nem tettem, leültetnek. Hogy lehet bebizonyítani, hogy valamit az ember nem tett meg?

Csütörtök
Olvasgatom tovább a szakértõi jelentést. Az Adobe Acrobat-ot 15.000 forintos kárként sorolta be. Ez egy ingyenes program, de a szakértõ odaírta mellé, hogy ha nem az lenne, szerinte én akkor is elloptam volna, ezért tüntette fel kárként. A szakértõ talált néhány bitet a winchesteremen, ami õt távolról a Windows Notepad utolsó néhány bájtjára emlékeztette. Azt írta, ez alapján biztos hogy loptam a Notepad-ot is, a Windows-t is, és ha magamnak loptam, akkor biztos másoknak is, ezért a kár mintegy 50 millió forint. Egy freeware játékot álcázott szövegszerkesztõnek minõsített, mert hosszas munka után rájött, hogy a toplistába be tudja gépelni a nevét.

Péntek
Kopogást hallottam a zárka falán. Rájöttem, hogy valaki a Linux kernel binaris kódját kopogja. Válaszoltam neki, és most hexaban kopogva beszélgetünk. Õ is CD-k miatt ül. Smiley-kat hogyan lehet hexadecimalisan kódolni? Egyre többen szállnak be a kopogós levelezésbe. Most már levelezési listaként kopogunk. Dömötör lett a mailer daemon.

Svéd kisfiú rohan az anyukájához.
Anyu, anyu, találtam egy beszélõ békát!
Ugyan kisfiam, tudod, hogy a békák nem tudnak beszélni...
De anya, a béka kimondja a nevemet, ha benyomom a hasát!
Jól van Björk, eredj inkább játszani!

Hóesés


December 17.
Elkezdett esni a hó. Az elsõ téli hó, régóta nem esett ilyen gyönyörûen. Nejemmel forró rumos teát iszunk az ablak mellett és gyönyörködünk a puha pelyhek táncában, ahogy a fákhoz tapadnak és lágy paplanná válva betakarják a földet.
December 18.
Csodálatos reggelre ébredtünk. A kristályos fehér hó befedte a tájat. Micsoda látvány! Minden fa és a sövény szûzi fehér köntösben pompázik. Délelõtt havat lapátoltam, remek mozgás, évek óta elõször érzem magam ilyen felfrissültnek. A garázsfeljárót is meg a járdát is megtisztítottam. Késõbb jött egy sárga hókotró traktor és véletlenül rákotorta az útrol az összenyomott havat a garázsfeljáróra. A hókotró sofõrje mosolygott és integetett, visszaintegettem és újra kiástam a garázsfeljárót.
December 19.
Újabb 20 centi hó esett és a hõmérséklet lement minusz tizenkettõre. Néhány faág letört a zúzmara súlyától. Megint kilapátoltam a garázsfeljárót, nem sokkal rá jött a hókotró traktor és ellentolta a buckát. A hóbucka barnásszürke szinû.
December 20.
Mára kissé felmelegedett, nagy locs-pocs keletkezett, ami délutánra jéggé fagyott. Vettem mindkét kocsinkra szögesgumikat. Le akartam törni egy jégcsapot, de elcsúsztam a garázsfeljárón és hanyatt vágódtam. Az orvos 10.000 forintot kért, szerencsére nem tört el semmim. Az idõjárásjelentés újabb havazást jósolt.
December 21.
Ma jo hideg van. Eladtam a nejem kocsiját és vettem egy négykerékmeghajtású terepjárót, hogy tudjon menni vásárolni. Megcsúsztam a kocsival az úton és nekimentem a korlátnak. A karosszéria jobb elsõ része alaposan behorpadt. Éjjel újabb 25 centi fehér franc esett és mindkét kocsit teljesen ellepte. Ma is lapatolhatok. A nyavalyás hókotró ma kétszer is itt volt.
December 22.
Fogcsikorgató minusz 19 fok, és szakad az átkozott. Már nincs egy fa sem a telken amin van ép ág. Éjjel kivágott a biztosíték, megpróbálva megmenekülni a megfagyástol gyertyákat gyújtottunk. Elõszedtem a régi petróleum melegítõt is, ami felborult és majdnem leégette a házat. A tüzet sikerult eloltanom, de a kezemen másodfokú égési sebeket kaptam és leégett a szempillám meg a szemöldököm. Az autó megcsúszott a zimankós úton a kórház felé és teljesen összetört.
December 23.
A kibaszott rohadt fehér nyavalya csak jön lefelé mintha fizetnének érte. A család összes ruháját fel kellett vennem csak hogy a kurva levélszekrényig el tudjak menni. Ha megfogom azt a gecit aki a hókotrót vezeti, feltépem a mellét és kiszaggatom a szívét. Azt hiszem a sarkon túl bújik el a sárga dög és csak arra vár, hogy befejezzem a lapátolást, és akkor százzal végigsöpör és betemeti a garázsfeljárónkat. Az elektromosság még nem mûködik, a vécé befagyott, a tetõ egyes részei kezdenek rogyadozni.
December 24.
Egész kurva éjjel rohadt kurva fehér szar és jég és még faszom tudja mi a franc szakadt a kurva földre. A fasszopó cigány hókotróhoz hozzávágtam egy baltát de nem találtam el. Nejem elköltözött. Az autó nem indul be. Azt hiszem hóvakságot kaptam. Nem tudom mozgatni a lábujjaimat. Nem láttam a napot hetek óta. Az idõjárásjelentés újabb havazást jósol. Minusz 28 fokos jeges szél söpör végig a letört fák között ...

- Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkér rlapot kitöltve két példányban. Ez utóbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
- Tessék.
- ...Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejldését csecsemkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- ...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
- É'voilá!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsem volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent elad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Gyztem. Kérem azt az olvasójegy igényl rlapot.
- ...Dehát...izé...elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illet. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
- Á, nem kell. Itt az olvasójegy igényl lapja. Gratulálok.
- Hurrá, és most mi a teend?
- Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja...

ezt valami viccgenerátorral csinálhatták :-║

Bemegy a medve a parlamentbe és meglátja a gyurcsányt,letépi a fejét. Megy tovább meglátja a Kuncét,azt is darabokra szedi Orbánt is szét akarja szedni de az elugrik és csak a szája sérül meg egy kicsit,felugrik a szekrény tetejére és megmenekül. A medve elmegy.
Bejön a takarítónéni látja hogy tiszta vér minden megkérdezi Orbánt,hogy mi történt az elmondja a történteket és hogy a száján õ is megsebesült. A takarítónéni megkérdezi:nem fáj?
Orbán:csak ha nevetek!

<#nevetes2><#nevetes2><#idiota><#gonosz1><#hehe><#vigyor5>

Egy fiatal kölyök felébred: fáj mindene, a feje iszonyatosan kóvájog, és tükörbe nézve látja, hogy tele van kék-zöld foltokkal. Rohan is az apjához megkérdezni, hogy mégis mi történt.
-Hát fiam, tegnap hót részegen jöttél haza. Ez még oké. Aztán összetörted a berendezést, anyádat leszajháztad, a nõvéredet elhordtad mindenféle ribancnak, engem meg lestriciztél. Még ezt is elviseltem.
DE amikor a nappali közepébe szartál, és fogpiszkálókat tûzdeltél bele, majd közölted, hogy a süni mától itt lakik, betelt a pohár!!!
<#idiota>

Elég volna csak az elsõ néhány framet kivágni belõle és mindjárt jó lenne 😊

jóak!!!😄

A rendõr morfondírozik:
- Nem értem! Én keresek százezret, az asszony nyolcvanat, havi tízezer összejön a piásüvegekbõl is, mégsincs soha pénzünk!

Közúti ellenõrzéskor igazoltatja a rendõr a jó tündért, aki így szól hozzá:
- Rendõr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat. Mit kérsz?
- Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt!


Megáll két rendõr egy pékségnél. Bemegy az egyik, majd egy pár perc múlva kijön. Odaszól a társának:
- Ha kitalálod, mennyi kakaós csigát vettem, tiéd lehet mind a kettõ.


Rendõrök intelligenciáját mérték azzal a feladattal, hogy különbözõ alakú - négyszög, háromszög, kör - nyílásokba kellett a megfelelõ formákat helyezni. Mindenki sikeresen teljesítette. A vizsgálat eredménye: a résztvevõk 10%-a nagyon okos, a többi 90% viszont nagyon erõs.

Ne haragudj, de ezt nincs erõm végigolvasni, fõleg, hogy hiába olvasom, egy kukkot nem értek belõle.

Control+C
Árpi

Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ "fokhagymát reggeliztem pálinkával" típusú emberektõl. Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokásosnál is nagyobbakat. Az volt a gond, nem volt autó - az ezeröcsi ugye megreccsent elõzõ nyáron. Sebaj, nagypapi - Árpié - szívesen odaadja az ezeréves Varnyút. "Megy?" "Megy, csak nincs mûszakija, de ha lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni." Ez Árpinál soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak 1 órával késõbb indult. Azért kellett ilyen korán, mert majd "Becserkészünk egy-két vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a fortélyokra." Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze fölöslegesen. "Nyár van, apám, érted? Ilyenkor nincs cicózás." (Késõbb kiderült, hogy azért kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális barátnõje reggel...) Ez az indulás elõtti napon történt, és ismerve Árpit, nem sok jóra számítottam másnap, de õ megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én értem oda elõbb, és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeibõl, és normális lesz tényleg . Alapvetõen azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye. Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom (reszelõs hang): "Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet? Odaballagok a lépcsõhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a Déli elõtt), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót, és elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudjak elmondani három egymás utáni nõnek, hogy "Pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz génnek.").
Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy középkorú nõhöz, és elkezdi, hogy "Kicsi ribogzi vagyok, hívjá' g-nek". A nõn látszik, hogy egy szót sem ért az egészbõl, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A csöves áll elõtte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De õ kegyetlen, és int, hogy nem jó, gyerünk a következõhöz. Közben persze röhög, az idiótája. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a pálinkát, és mentünk jegyet venni.
Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elõvesz egy papírlapot, és átcsörtet a tömegen: "Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom. Köszönöm.", és odafurakszik a pénztárhoz. "Csókolom, Marika, meghoztam az új kérdõívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodába.", ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: "Két diákot kérek, Kiliánig." A pénztáros néz rá nagy szemmel, és kiszól jó hangosan: "Hova kéri a két diákot?". Árpi próbál úgy nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és mosolyogva magyaráz a tömegnek: "Ez a Marika, milyen vicces asszony!" "Kiliánig" - suttogja. Az emberek röhögnek, mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik meg. Megúsztuk.
A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akirõl kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem mozdult. "Nem tetszett soha vonatun ülni?" - "Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert õ rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték.
Megérkeztünk. Árpi elsõ dolga volt - az elfogyasztott jelentõs sörmennyiség hatására -, hogy teli torokból elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból: "Megjöttünk, reszkess Balaton!". Két rendõr sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt, és elsiettek. Pechemre Árpi meg utánuk kiabált: "Megijedtetek, mi?" (Reméltem, hogy már nem hallják, de mint késõbb megtudtuk, hallották.)
Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha már megígérte cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerõse otthon csinál pálinkát, majd tõle szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt.
- Nem baj - mondta Árpi -, majd rakunk bele fûszert, és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az .
Na, ennek fényében vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belõle, és felengedte vízzel, hogy mégse legyen olyan erõs. (Egy liter alkoholba két ujjnyi vizet.) Elmentünk a nagyszülõkhöz.
- Árpikááám! - puszi-puszi, elõkerül a "vodka".
- Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked.
- Há', dehogynem ittam én mán, Árpikám. - Hoppá! Most mi lesz?
- Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erõs, ez nem sima vodka.
- Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erõs, mint az én házi szilvám. - és meghúzta az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de õ csak megrázza a fejét. - Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja." - mondja, és még egyet kortyol.
Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértõdik, és nincs autó. Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le - nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék. Árpi lenyeli hõsiesen. Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe, annak már úgyis annyi-alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé. Tõlem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó-témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz.
- Aztán, fiam, te hova valósi vagy?
- Hmhhmmhhm. - mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a nagyapja õsz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron.
- Ez derék volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt.
Sikerül rávennem õket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz:
- Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól szolgál.
Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fûzfa alacsony ágát, és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó, és eláll a lélegzetem... Középen állt egy barna színû rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás, és nem locsolták le valami erõsen korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MÉH-telepen is elhajítanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két nõ be fog ülni...! - Annyira senkit nem lehet leitatni.
A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt. Ezt ma úgy mondanák, hogy "Hamvas, õszi erdõ-metál". Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep. Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja milyen alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amibõl vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros volt, mert a fûzfának köszönhetõen beesett a virágágyásba, ahonnan - a "vodka" hatására - csak nagy nehézségek árán szabadult. Láthatóan ez õt nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én elõször azt hittem, egy Kispolski padlólemeze.
- Nagyfater, b*szki, te tankszerelõ voltál a Don-kanyarnál?
Na, itt elkezdõdött egy félórás mese nagypapa ifjúkoráról. Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd õ. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és gondolom, megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott mozdulattal letöri a belsõ visszapillantót.
- Nagyfater, oszlik a verda! - bosszankodott, majd nézett elõre hunyorogva.
- Mit nézel? - kérdeztem tõle.
- Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun.
Egyébként ez valahogy így hangzott: "azotygiférüngeagarásgabunnn". A kapu olyan három méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni, de az öv sehol.
Ekkor - számomra teljesen váratlanul - padlógázzal beletolattunk a mögöttünk levõ polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy õ se maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk egy ideig, aztán - amikor már az összes kutya üvöltött az utcában -, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek, és elindultunk.
A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép lassan, amikor Árpi bejelentette: "Hányni fogok!". Sajnos azt elfelejtette hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jó! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját - a nagy része arra ment -, a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, és a gatyát bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk. Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy minél elõbb hazajussunk, ezért ráhagytam.
Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb. húsz centire világított el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötet alak mellett húzunk el, akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T. mégsem ért haza, és itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy a közúti ellenõrzés. Féltem, hogy az utóbbi. Sikerült a rendõr után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót elõször, ez nem tûnt egyszerûnek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkezõ szervet hangos váltórecsegtetéssel fogadtam. Fiatal rendõr volt, próbált laza lenni: "Nem bírunk a lóerõkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat!"
A helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye, nem volt mûszaki, és mint kiderült, a forgalmit sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Probáltam a helyzetet finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak õ ivott egy kicsit, és mivel törvénytisztelõ fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni. Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet, és megszólalt: "F*szom má', mér' álítottak meg ezek minket?!".
A rendõr rávilágított Árpira, és visszahõkölt. Mondjuk nem csodalom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendõr visszahajolt, és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll, és odakiabál a rendõrautóhoz: "Gyere csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!".
Puff, készen vagyunk. Ezek most keresztüllõnek minket, és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem lehet!
Odaért Pista. Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam. Benéz, meglátja Árpit: "Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája." Hoppá, itt tényállás van. A rendõr ismeri a nagypapát. Lehet, hogy mégis megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendõrök, hogy mi legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött: "Na, mehettek. Téged meg, öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni, értve vagyok?" Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóva. Rendõrök elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztuk.
Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint kék villogó tûnt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendõrök, de nem. Ezek hárman voltak, és mindhárman odajöttek. "Kiszállni a kocsiból!"
Na, ezek sem udvariaskodnak fölöslegesen. Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg õket. Kiszálltunk. "Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendõrautónak égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit gondoltak a buszon levõk, amikor látták Árpit vilagító fehér seggel egy rendõrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendõrök, aztan elengedtek. Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendõr szólt a többieknek, és valószínûleg Balaton összes rendõre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg. Egy rendõr le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban. Nagy nehezen hazaértünk, és én megfogadtam - sokadszor -, hogy Árpit kerülni fogom a jövõben, de persze nem tartottam be.
Control+V

jók!!!😄

A szõke nõ az apjától kap egy tûzpiros sportkocsit, mikor megkapja a jogsiját. Száguld az autópályán, majd elhajt egy kamion mellett. A sofõr kimutat neki, hogy húzódjon le. A szõkeség le is húzodik. A kamion sofõrje kiszáll és rajzol egy kört az aszfaltra, majd mondja a szõkének:
- Maradjon itt! De el ne mozduljon!
A szõke bólint. A kamion sofõrje kivesz egy baseballütõt a kamionból és betöri a sportkocsi ablakait. Visszanéz a szõkére. A szõke nevetgél a körön belül. A sofõr elõvesz egy 10 kg-os kalapácsot és szétveri a sportkocsi motorháztetejét. A szõke harsányan nevet a körön belül. A kamion sofõrje már nagyon ideges. Elõveszi a bicskáját és kilyukasztja a sportkocsi összes gumiját. A szõke fetrengve röhög a körön belül. Mire a sofõr megkérdezi a szõkét:
- Mit röhög maga?!
Mire a szõke:
- Amikor nem figyelt, mindig kiléptem a körbõl.




- Apu, holnap földrajzból felelni fogunk! - mondja a kisfiú az apjának.
- Jól van, akkor akkor kikérdezlek. - válaszol az apa.
- Mi Németország fõvárosa? - teszi fel az elsõ kérdést.
- Berlin. - feleli.
- Ügyes vagy, jól van! És Lengyelországé?
- Berlin.
- És Ausztriáé?
- Berlin.
- Jól van Adolfka, mostmár mehetsz iskolába!




- Halló?
- Elnézést, ez a kilenc, három, négy, három, hét, hét, nyolc, öt, négy?
- Nem, igen, nem, igen, igen, nem, nem, igen, igen, igen.




Feleség a férjének:
- Képzeld, tegnap, miután elaludtál, megvarrtam a lyukas nadrágzsebedet! Hát nem egy gondoskodó kis feleség vagyok?
- De igen - feleli a férj. Csak azt áruld el nekem, hogyan vetted észre, hogy lyukas a zsebem?!




- Te, képzeld! Felörték a Pentagon számítógépes rendszerét.
- Ne mondd, és hogyan?
- Repülõvel.




- Halló, kérem segítsenek! Vindóz van a gépemen...
- Na és?
- Nem mûködik a számítógépem.
- Ezt már mondta.<#idiota>

Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverõ Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...