Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
KnightRider #25678 Egy programozófeleség naplója
Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta
programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak
összejönnénk!
Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez
az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor,
de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább
kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan
sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben
menjen, alkoholos filccel a hasamra írta: "click here". Remélem, hogy nem valami
disznóság.
Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni
egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat.
Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort.
Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.
Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi
szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá
kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még
szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül.
Így szokta aláírni az emiljeit. A nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez
volt az életének a legmámorosabb éjszakája.
Ugyanis végre sikerült interneten keresztül végre bejutnia a Columbia egyetem egyik
titkos könyvtárába.
Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja
egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most
Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam.
Nagyon izgalmasak a mézeshetek.
November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.
November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipke
bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy
észrevett, mert pislogott egyet.
Elmosolyodott és még meg is simogatott:
- Na jól van – mondta - megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje című
honlapot!
December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett.
Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta:
- Kérhetek tőled valami szokatlant?
Boldogan bólintottam, és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.
December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel
neki:
- Igen, szívem!
Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy
egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap
alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Kontrol,
tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és
visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a Wincseszter. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!
Január 5.
Éva barátnőm - a férje szintén kompjuter idióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra
készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula
számítógépét majd gondosan begépelem: "format C".
Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.
Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a
papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.
2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. Ő nem programozó. Rendszergazda.
Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a víziló korbácsra. Elhozom őket
Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a
papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
- Igen, szívem!