Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#24128
Mai mese:
A KÉT AKKORA, MINT MAKÓ JERUZSÁLEMTÕL
Egyszer volt, meg még egyszer volt, utána meg sokáig nem, Csádon és a Közép-Afrikai Köztársaságon túl, de Ugandán és Ruanda-Burundin még innen, volt egyszer egy ág, amirõl leszakadt egy ember. Ennek az ágrólszakadt embernek a szomszédjában lakott egy igen-igen szegény ember. Az egyiknek egy nemzõképtelen fia volt, a másiknak meg egy nimfomániás lánya.
Na, el is határozták magukat a szegény emberek, ha ezek ketten már így összeillenek, akkor házasodjanak is össze, nehogy már a Jenõke csapja meg az áramot.
Azt mondja egyszer ez a buja nõszemély fülledt erotikától burjánzó hangján az urának:
- Hallja-e, kend, ugyan meglöködhetne mán végre egy kicsinyég!
- Jó. - válaszolta az ura, és akkorát taszajtott hites feleségén, hogy az belezuhant a kecsöpös bödönbe.
- Hát ... - húzta el a száját erre ez a perverz asszony - Nem egészen erre gondoltam ...
Eltelt egy hét. Akkor megint rákezdte:
- Hallja-e, kend, tegye már meg nekem legalább azt, hogy böjtöl egy pénteket, hátha az Úristen megszán minket.
Inkább ez, mint az állandó abajgatás, gondolta az ifjú. Nem evett egy betevõ falatot sem egész pénteken, ám az Isten nem adott azért semmit.
"Rendben van, próbáljuk meg még egyszer." A következõ pénteken sem vett magához semmiféle táplálékot azon a négy fél disznón kívül, amit még csütörtök éjjel fél tizenkettõkor tett magáévá a biztonság kedvéért. Hanem az Isten most sem küldött semmit.
Elöntötte erre a tesztoszteron a szegény ember agyát, s egyszerre csak azt mondja a feleségének:
- Hallod-e, feleség! Süss nekem egy kamuba sült pufajkát, mert menni akarok az Istenhez, hadd látom: hol a hiba.
Süt is az asszony, s a szegény ember útnak indul. Déltájt elért az erdõbe. Ott talált egy õsz embert, aki két akkora páncéloshadosztállyal, mint Makó Jeruzsálemtõl, szántogatott a parlagon. Köszön neki, s az fogadja is. Kérdi a másik, hogy mi járatban van.
- Én bizony az Istenhez mennék. - feleli a szegény ember - Két pénteket böjtöltem, és nem adott érte semmit. Meg szeretném kérdezni, hogy ugyan már miért nem.
- Hiába ne fáradj! - mondja az õsz ember - hanem én neked adom ezt a két akkora páncéloshadosztályt, mint Makó Jeruzsálemtõl. Ezután elélhetsz, csak senkinek el ne add, akármennyit ígérjenek értük.
Hazahajtja a szegény ember a két ajándék páncéloshadosztályt, s másnap megy mindjárt az erdõbe velük, gyalogságot szedni. De nem is mert két szál nehézfegyverzetû gyalogosnál többet feltenni rájuk, mert még nem igazán bízott bennük. Hanem ezek elit kommandós páncéloshadosztályok voltak, s amikor így akarta megindítani õket, így szólt az egyik:
- Hát ezt a két szál gyalogost ki után tette, gazduram? Csak rakjon meg bennünket istenesen, hogy recsegjen alatta, mert mi két szál gyalogossal nem szégyenkezünk be a faluba!
A szegény ember csak csavargatta a fejét, de végül rászánta magát, megrakta a páncéloshadosztályokat istenesen gyalogsággal, amennyi csak rájuk fért. Amint kiérnének az erdõbõl, találkoznak a gróffal és az ügyvezetõ elnök-vezérigazgatóhelyettessel. Ezek majd hanyatt dobják az agyvelejüket, mikor látták, hogy az a két páncéloshadosztály mekkora ménkû sok gyalogságot visz. Kérdi a gróf:
- Mennyiért adod nekem ezt a két páncéloshadosztályt, te szegény ember?
- Nem eladó, méltóságos gróf úr. - feleli a szegény ember.
Megharagszik erre a gróf, s azt mondja a szegény embernek, hogyha egy nap alatt nem intézi el a két páncéloshadosztály zöld kártyáját, és nem fizeti ki utánuk a súlyadót, biz nélkülük megy haza.
Aj, összebúsulja magát a szegény ember úgy, hogy még a gatyamadzagja is olyan lett. Mit tudjon csinálni?
- Egyet se búsuljon, gazduram! - szólalt meg az egyik páncéloshadosztály - Csak szerezzen lõszert és üzemanyagot, a többi a mi dolgunk.
No, szerez is a szegény ember. Akkor azt mondja az egyik páncéloshadosztály:
- Kend csak feküdjék le s aludjék, gazduram, eligazítjuk mi a többit.
A gazda meg is fogadta a szót: lefeküdt, és el is aludt. A két páncéloshadosztály meg fogta magát, elment az ügyvezetõ elnök-vezérigazgatóhelyettes házához, szanaszéjjel lõtte, porig rombolta. Aztán mentek tovább, a gróf kastélyához. Azt is ízzé-porrá lõtték, falait a földbe döngölték, a grófot pedig a szolgáival együtt mind jól legéppuskázták.
Na, a szegény ember a két páncéloshadosztályával a mai napig boldogan él, míg meg nem hal. De figyelj! Ha van két páncéloshadosztályod, ezt te is meg tudod csinálni!