Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#24034
Elottem a termék.
Gusztusos csomagolásban burgonyás ropogtatnivaló. A felirat szerint
hagyományos recept alapján, a legkiválóbb alapanyagokból készült. A
tradícionális burgonyás tésztát megdagasztják, nyújtják, majd apró, kerek
korongokat szaggatnak belole, melyeket kemencében sütnek aranybarnára.
Hmmm... szinte összefut az ember szájában a nyál.
A leírás békebeli ízeket, hangulatokat idéz fel bennem. Látom magam elott
drága jó nagyanyámat, amint a jó meleg konyhában sürög-forog egészséges
mosolyát sugározva szét közöttünk, unokák között, kik ámulva vártuk a
csodát.
"Rögtön készen lesz drágaságaim." - szólt leguggolva és átölelt minket.
Ezek a pillanatok ma is életem legboldogabb idoszakát jelentik.
Kibontom a csomagot, hogy újra megízleljem a rég elfeledettnek hitt
ízeket
és közben tovább olvasgatom az ízléses grafikával díszített zacskót. Azt
is
írja, hogy e rendhagyó csemegét csak Magyarország egyes vidékein
készítették. Igen emlékszem.
Most, hogy az elso falatok zamata kezd érvényesülni, felidézem a tájat,
ahol drága jó nagyszüleim éltek és újra látom a falut, méla teheneivel,
aranyló búzamezoivel, hegyekkel körülvéve...
Tovább böngészve a zacskó feliratát kiderül, hogy a burgonyás tallér
tartalmaz még burgonyakeményítot, növényi zsírt és burgonyaport is.
Istenem, burgonyapor! Drága jó nagyapám jut az eszembe, ki délután
hazatérve a földekrol egy nagy szalmazsákot tett nagyanyám elé a konyha
padlójára, majd élete párjára nézett hosszan, némán, várva annak ítéletét.
A nagyi kinyitotta a zsákot, belepillantott, majd két tenyerét
összecsapva,
a boldogságtól könnyes szemmel, szerelemtol büszkén nézett vissza
nagyapára.
"Istenem, Kálmán! Ez gyönyöru!" - suttogta.
Persze ebbol mi sem maradhattunk ki, odasereglettünk és sorban
belekukucskáltunk a zsákba, melyben ott aranylott a csodás burgonyapor.
Micsoda idok voltak azok! Akkor még valódiak voltak a dolgok, ízzel,
illattal, színekkel.
De mindez nem volt elég, nagyapám (ki faluszerte közismert tréfamester
volt) honnan, honnan nem elorántott két akkora darab növényi zsírt,
amekkorát még sosem láttunk és kacagva ezt kiáltotta:
"Rengeteg van még belole, rengeteg! Soha ilyen csodás termésünk nem volt
Amália!". És elkapta a nagyi derekát, jól megforgatta, mi csak ámultunk
tátott szájjal! De szép is volt!
Lássuk mit ír még: só, módosított keményíto, savópor, élesztokivonat, sot
színezékként kurkumin is! Hát igen. Ez a cég valóban odafigyel a
részletekre! Hol kapható manapság olyan élelmiszer, amibol ne spórolnák ki
az olyan alpveto és régóta jól bevált összetevoket, mint például a
kurkumin, vagy a savópor.
Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek megadatott megízlelni a
nagyi utolérhetetlen savóporát. Emlékszem, hogyan ácsingóztunk a szekrény
tetején sorakozó, kockás kendovel lekötözött üvegek után, és emlékszem
arra
is, amikor osszel a savó eltevésekor az egész házat megtöltötte ennek a
csodálatos csemegének az illata.
Ez volt az az idoszak, amikor a drága nagyinak igencsak sok dolga akadt,
ugyanis ekkor vonta ki az élesztot is, nagyapám meg a mezore járt
kurkumint
kaszálni, vagy esténként a keményítot módosította az udvaron.
Sürgött-forgott mindketto, ám egymásra és miránk mindig szakítottak idot.
Ahol tudtunk segítettünk, szaladtunk nagypapitól a nagymamihoz az
élesztokivonatos fazékkal, majd vissza, csépeltük a kurkumint, szállt az
antioxidáns mindenfelé és nyomokban minden tartalmazott egy kis
földimogyorót!
Istenem, de kár, hogy vége...