Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#21922
A farmer kilovagol a marhacsordához és látja, hogy a bika bõszülten
kergeti az egyik cowboyt, aki a megvadult állat elõl beugrik egy
üregbe. De menten ki is ugrik. A bika visszafordul, a cowboy be az
üregbe, a bika el, a cowboy ki, és ez megismétlõdik vagy egy
tucatszor. A gazda odakiált a cowboynak:
- Miért nem maradsz benn?
- Mert odabenn egy medve van! - kiált vissza a cowboy.
No, valaki kért egy verset, most botlottam bele:
Valahol a nagyvilágban, nem tudom, hogy merre már,
élt egy király gazdagságban, övé volt a sziklavár.
Sziklavárban szüleivel Hókefélke éldegélt,
szép volt nagyon, húsz is elmúlt, de még mindig nem kefélt.
Formás melle, kerek segge sok férfit elcsábított,
puncijának erõs szaga sokat el is kábított.
Szülei már vének voltak, fehér arcuk patyolat,
egy szép napon el is hulltak, mint falról a vakolat.
Mostohája vigyázott rá ezek után egyedül,
kicsi seggét el is verte egyszer-kétszer cefetül.
Úgy viselkedj, te kis ringyó, hogy az tetsszen énnekem,
vagy különben menj a francba, s nyálazd meg a végbelem!
Mit tehetett Hókefélke, fogta a kis holmiját,
s azon nyomban el is húzta dagadtra vert popsiját.
Messze ment és árva volt már, mint a mezõk verebe,
senki sem szólt már utána: szép kis kurva, gyere be!
Sokat fázott, éhezett is, ha elfáradt, lecsücsült,
fűben aludt holdfény mellett, szarvasokkal közösült.
Egy szép napon elérkezett a kis törpék házába,
lófasz lógott fenn a falon, liliom a vázában.
Fõzött, mosott, takarított, evett-ivott, jót baszott,
igaz, csak a seprűnyéllel, mert jobb rudat nem kapott.
Seprűnyél a picsájából míg kifelé kandikált,
Hókefélke nagy fáradtan törpe ágyban szundikált.
Közben a kis törpe-bánya lassan-lassan kiürült,
hét kis törpe csillék mellõl a kocsmába települt.
Nem picsáztak, hanem ittak, még az ég is kiderült,
hajnal felé hét kis részeg egyre jobban kimerült.
Jól van fiúk, menjünk haza, szólt az egyik, s fizetett,
a másiknak hányni kellett, így elõre sietett.
Otthon aztán hét kis törpe ámuldozva kérdezett,
nem lehetek ilyen részeg, vagy a sör volt mérgezett?
Ki evett a tányérkámból, poharamból ki ivott,
ki használta villácskámat, bilikémbe ki fosott?
Ki mosta meg vödröcskémben összekoszolt tenyerét,
ki törölte kendõcskémbe szaros segge peremét?
Csak én voltam pici törpék, mérgesek ne legyetek,
kész az ebéd, finom papi, gyertek, gyorsan egyetek!
Evés után jóllakottan fogták a kis hasukat,
Hókefélke egymás után szívta ki a faszukat.
Maradj nálunk, Hókefélke, ha tetszik itt teneked,
nappal fõzöl, este pedig kúrjuk majd a feneked.
Enni-inni kapsz majd tõlünk, amikor csak éhezel,
szalma is van istállónkban, hogyha néha vérezel.
Tudor vagyok, szólt az egyik, s tudós módra köhögött,
én meg Vidor, szólt a másik, és egyre csak röhögött.
Szende vagyok Hókefélke, szõrös farkam pici bojt,
Hapci törpe nem szólt semmit, taknya-nyála összefolyt.
Kuka vagyok, mert nem szólok, akkor biztos hazudnék,
én meg Szundi, ez a nevem, mert mindig csak aludnék.
Morgó maradt utoljára, zord pofával mekegett,
Hókefélke meg is ijedt, kis picsája remegett.
Mostohája ezalatt rosszban törte seggfejét,
egyik este szobájában elõvette tükrejét.
Tükröm, tükröm, gondolkodjál és mondd meg az igazat,
kinek van a legjobb melle, férfi szeme kin akad?
Drága úrnõm, két nagy tõgyed tehene is lehetnél,
de Hókefélke melleihez csak segédnek mehetnél.
Rohadt tükör, kurva anyád, összetörlek iziben,
beledobta pisijébe, csörömpölt a biliben.
Másnap reggel műfaszt csinált, mit méregbe áztatott,
beöltözött koldusnõnek, s az erdõbe vágtatott.
Szép idõ volt, a Nap sütött, daloltak a madarak,
Hókefélke szaros seggét süttette egy fa alatt.
Kis kertkapu tárva-nyitva, gonosz banya belesett,
végre megvan a kis szemét, akit régen keresek!
Szép jónapot drága lelkem, szép jónapot anyóka,
mi szél hozta errefelé, mit rejteget batyuja?
Szép nagy műfaszt rejtegetek, hogyha beleharapnál,
felszállnál a Mennyországba, és tán ott is maradnál.
Itt van kedves, próbáld ki hát, olcsó áron megkapod,
ha meguntad szopogatni, picsádba is dughatod.
Hét kis törpe azt mondta, hogy semmit sem vehetek,
de úgy vélem, hogy ezúttal tán kivételt tehetek.
Ide vele öreganyám, úgysem kell az magának,
elég egy szál bodzavesszõ összeaszott likának.
A mostoha gonosz terve így hát végül sikerült,
Hókefélke fehér arccal a zöld fűben kiterült.
Törpék, mikor hazaértek, káromkodtak eleget,
majd szétdõlt a kicsi házuk, még a föld is remegett.
Ki volt az a tetves állat, aki ilyet tehetett,
Hókefélke mostohája, az a ringyó lehetett.
Cselekedjünk pajtásaim, holttest itt nem maradhat,
nagy a meleg, Hókefélke tán még ránk is rohadhat.
Borús arccal, lógó tökkel cipelték a koporsót,
jó lett volna, mondogatták, kúrni még egy utolsót.
Nagy hirtelen egy királyfi a semmibõl ott terem,
engedjetek közelébe, míg a farkam kiverem.
De mikor a kihűlt pina hívón tárult eléje,
õ sem tudta megállni azt, hogy ne basszon beléje.
Hókefélke feje koppan, ahogy tökét belöki,
kicsi torka nagy ütéstõl mérges műfaszt kiköpi.
Hókefélke pislog egyet, kicsi szíve újra jár,
kipirul az orcácskája, egészséges kurva már.
Kis királyfi, isten hozott, megmentetted életem,
hálából a te nõd leszek, magamat nem kéretem.
A királyfi esküvõjét hét határon mesélték,
most is bassza Hókefélkét, ha még ki nem herélték.