Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#16692
Ez nem vicc, de gondolom ide belefér. Biztos van olyan aki -hozzám hasonlóan inkább a 30hoz van közel mint a 20hoz- értékelni tudja és jókat mosolyog rajta.
Az előbb találtam egy weboldalon.
"Hőskor
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek el"ott születtek, azok valódi
H"osök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlél"o fenegyerekek. De
tényleg! Gondolj csak bele, 1980 el"ott születettek, azaz MI, kész
csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az
autóban, s"ot még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,
hogy a gyerekágyak festékében akadt b"oven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem
volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem
voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,
nemhogy könyökvéd"onk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink
sem. Azért a nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kett"o között, miért pazaroljak
hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Nyáron a derékig ér"o f"uben és közeli kiserd"okben játszottunk,mégsem
lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagf"ur"ol azt hittük, hogy a
Sárkányf"u egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
Szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszer"uen mi voltunk a hibásak. S"ot! Ha az er"osebb elgyepálta
unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így
m"uködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam,
bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak
csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
edz"odött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyb"ol nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az
iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak
hívták És már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírb"ol sem ismerte az édesít"oszert, viszont
tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és
mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme
alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még
háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
Esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 2548
tévécstornáról, m"uholdról és kábeltévér"ol, filmekr"ol, DVD-r"ol,
Surround Soundról, internetrol, Fitness-Club kártyáról vagy
mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán,
A focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszer"uen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
megkérdezni a szül"oket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szül"ok... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy
íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszer"uen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az els"o csók után, úgy,
mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett
pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk,
ahol lehet"oség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a
következményeket, és újra próbálkoztunk.
Megtanultunk úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a
b"untudat, a jóérzés, a felel"osség. Ismertük ezeknek a szavaknak a
mélységét. Ezek voltunk mi. H"osök? Talán. H"osei egy let"unt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."