Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#1576
ha már bociboci...
A téma:
A gyerekdal
Boci, boci, tarka / Se füle, se farka / Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni.
A Variációk:
Balassi Bálint-i változat
Búm, kínom, énekem
nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek
bánatja temérdek
tarkaságban.
Olyan lehetetlen
élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Minthogy az borjúcska
legyeket elhajtsa
farka nélkül.
Cupido vad lángja,
szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem,
kegyelmes Istenem,
minek nékem ?
Immár csak vergődöm,
idegen erdőkön
bújdosnom kell,
Engedj már öltöznöm,
más földre költöznöm,
hol foly sok tej.
***************************
Csokonai Vitéz Mihály-i változat
Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, miért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?
Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról leugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.
Ám miolta nyögdegélnek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Fülevesztett szerelem?
******************************
Berzsenyi Dániel-i változat
Hol kószáltanak hajdani borjaink?
Zengő; hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.
Eltűnt szép fülük, és könnyű Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!
Oh, így korcsosul el a régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.
Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.
********************************************
Arany János-i változat
Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte
Legel a pataknál, szél zúg körülötte,
Hej, biz' fület ímhol elhullata farkat,
Öntözi a mezőt piros színu harmat.
Elbődül a jószág, vérben szeme fordul,
Csóválna: hiába, nem kél köd a porbul;
Tudna csak beszélni - rogyván szive, lába,
-Ilyesféle szókat forgatna magába':
"Ó! mennybéli Isten, mivégre születtem,
Mit ér a pataknál legelni fületlen,
Bőgvén haza sorsát mit ér ma, ha dallom,
Ha ő sose' hallja, - ha én sose' hallom? "
Így jutna borongván mélyebbre a gondban,
Arrébb cica árnya iramlik azonban,
"Ez volt! hiszen ez volt: bosszú tava nyelj el!"
- Bajsza feketéjén megcsillan a tejfel.
*************************************
Ady Endre-i változat
Álltam a pusztán, álltam, állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.
"Hej, szájas kis töpörtyűborjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?
Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fajta,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?
Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammon volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem.
"És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behúzta
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.
**************************************
Kosztolányi Dezső-i változat
Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon,
Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem, se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.
Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda, hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsátja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.