Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#13494
nem vicc de tökjo szöveg igaz én pár évvel kiestem a körböl :)
Azért mi hősök vagyunk?
> > Ma olvastam, hogy akik a 80-s évek előtt születtek, azok valódi
> > Hősök,
> >> olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De
tényleg!
> >> Gondolj
> >> csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben
> >> maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt
még
> >> biztonsági
> >> öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
> > festékében
> >> akadt
> >> bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén
> > nyithatóak
> >> voltak,
> >> nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és
> > ajtók
> >> sem
> >> voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,
> >> nemhogy
> >> könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
> >>
> >> Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan
> az
> >> ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
> >> ugyanaz.
> >> Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát
rá
> > külön
> >> szót.
> >>
> >> Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki.
> >> Egész
> >> nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
> >> megvagyunk,
> >> hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne
> > nekünk!
> >> Nyáron
> >> a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem
> > lettünk
> >> kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a
> > pollen,
> >> és a
> >> parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.
> >>
> >> Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
> >> szimplán
> >> betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi
voltunk
> > a
> >> hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és
> >> gyengébbet,
> >> az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon
szóltak
> >> bele
> >> ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy
> > téged
> >> mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én
háborúm!)
> >>
> >> Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint
nap
> >> tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
mcdonaldson
> >> edződött
> >> átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
> hátraszaltót
> >> attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
> zsíroskenyérre,
> > a
> >> kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai
> menzára
> >> (ki
> >> tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem
volt
> >> A,B,C,D
> >> és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a
> >> boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az
> >> édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még
> > magunknak
> >> kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt, a
> > WC
> >> pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek
meg
> > a
> >> még
> >> háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
> >>
> >> Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
> >> esetleg
> >> spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról,
> >> Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról
> és
> >> kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről,
> >> Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk,
> >> bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a
> > tékából,
> >> de
> >> még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én
> > meg
> >> egy
> >> negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
> >>
> >> Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
> utcán,
> > a
> >> focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
> > egyszerűen
> >> becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni
a
> > szülőket.
> >> Sem
> >> a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
> > Mégis itt
> >> vagyunk.
> >>
> >> Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
> > ritkán
> >> fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,
mégis
> > itt
> >> vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
> > begyógyult.
> >> Focizni
> >> is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan
> szabály,
> >> amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez
értesz. Aki
> >> pedig
> >> nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél
> >> bokáját,
> >> az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy
odébb
> >> állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett
magának.
> >>
> >> A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
> > megéltük.
> >> Ha
> >> egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem
pereltük
> > be,
> >> és
> >> nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk.
> > Ismertük a
> >> törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
> > Megtanítottak
> >> úgy
> >> élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a
> >> felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek
voltunk
> > mi.
> >>
> >> Hősök?
> >> Talán.
> >> Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül
> >> mosolyognak.