Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#13201
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így
nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy
nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezot. Eközben egy házaló
fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs
Smith ajtót nyit.
Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
Tényleg? - lepodik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom.
Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs
Smith a tárgyra tér:
Nos, akkor hol kezdjük?
Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettot csinálnék a
fürdokádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a
nappali is mókás lehet...
Fürdokád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat
produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különbözo irányokból,
biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj idot szánnia a munkájára.
Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy
elégedetlen lenne vele.
Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós eloveszi a tárcáját és kihúz belole egy sorozatot a
legjobban
sikerült gyerekfényképeibol. Megmutatja az elsot:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején
csináltam!
- Uristen! - kiált fel Mrs Smith elohúzva zsebkendojét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült
volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian
jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. Több, mint
három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már
sietve kellett ellonöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet,
csomagoltam és hazamentem.Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajolelore Mrs Smith.
-Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az
állványomat.
-Allványát?
-Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?