Informatika és tudomány

  • Gvik
    #37671
    Való igaz, a kipróbálás a legjobb mód, meg igazából így végiggondolva ha akusztikusról tér át, azon úgy is magasabb a húrmagasság meg vastagabbak is a húrok, szóval valószínűleg nem lesz gond. Amit írtam, azt is csak személyes tapasztalatra alapoztam abból a szempontból, hogy általában az ilyen skálázási gyakorlatokat a squier telecasteremen gyakorlom ki, aminek 25,5"-ös skálahosszal rendelkezik, és amikor utána átmegyek a másik gitárra, ami csak 25"-es, azt a fél inch-et is megérzem. A Gibson típusok nagy része (les paul, sg, archtop és semi-hollow body jazzgitárok) már pl 24,75"-esek, a Fender/Squier jaguar-mustang-bronoco modeljjei pedig 24"-ig is lemennek.

    Bluesnál pl én sem használom ki a 24 bundot, igazából még a 17-18 bund fölé se nagyon megyek, metálnál viszont gyakran van olyan hogy adott futamokat kvint-oktáv hangközöket feljebb lépkedve ismételgetnek, és ott még a 24 bund 4 oktávjából is ki lehet futni idővel, de persze ez sem életbevágó szempont, csak arra próbáltam utalni, ha mondjuk két hangszer között csak a bundok száma a lényeges különbség, akkor érdemesebb lehet 24-eset nézni.

    Igen, sajnos boltban is előfordul, hogy "rátukmálnak" az emberre olyan dolgokat, ami nem minőségi. Az általad említett esetben a bundok kérdése talán tekinthető "speciális" esetnek, mégis, én annyiból gondolom jobbnak a bolti vásárlást kezdő esetében, ha nem áll rendelkezésre senki, aki szakértő szemmel rápillantana a használt darabra, hogy azért garancia normál esetben kiterjed legalább egy évre. Egy év alatt meg általában megfordul az ember kezében néhány hangszer barátok/zenésztársak/tanárok által, és onnan a számlával együtt vissza lehet menni "szájkaratézni" a boltba, ha valami nagy baj van a hangszerrel. Ha meg használtan veszi, és vásárláskor tapasztalatlanságából adódóan nem ismeri fel a hangszer esetleges hibáit, előfordulhat az "eladó elköltözött, a házat lebontották, az utcát átnevezték" eset, vagy egyszerűen csak el sem ismeri, hogy ő adta el.

    Az utolsó szempontnál, amit említettél, megint magamból indulnák ki. Egyfelől én logikusnak tartanám, hogy csak azért nem veszek meg egy drágább hangszert, ha nem indokolt pl. azzal, hogy nem vagyok megelégedve az előzővel, akár kényelmi, akár minőségbeli szempontból, akár azért, mert esetleg egy másik stílusban indulnánk el, ami más hangszertípust igényel.
    Az utolsó állításodat megint személyes példával cáfolnám: a squier telémet anno 48 ezerért vettem boltból 2008-ban első hangszerként, most 90 ezer forint körül van a listaára. Tekintettel hogy vigyáztam rá, ezért a hajszálkarcokon meg a normál bunkopáson kívül nincs semmi baja, még így használtan is valószínűleg el tudnám adni akár nagyobb összegért is, mint amennyiért vettem (tudom, igen nem számolok az inflációval, de azért szerintem ez még így is elég jó "befektetésnek" bizonyult, tekintve hogy a fizetések közel sem nöttek olyan ütembe az elmúlt 6 évben, mint az árak). Szóval ha körültekintően választasz, akkor nem kell feltétlenül 30-40, vagy több százalékot bukni eladásnál, ezért mondtam, hogy szerintem érdemesebb kicsit többet rákölteni az első darabra.
    Mondjuk ennek a ritkán veszel drágább hangszert magatartásnak tagadhatatlanul megvan az a hátránya, hogy közel sem fordul meg annyi modell a kezedbe, mint aki pár havonta cserélgeti a gitárjait, de ez szerintem ma már nem akkora hátrány, tekintve hogyha valaki tud angolul, akkor az interneten rengeteg kritikát olvashat a hangszerekről (mondjuk azért ott sem árt utánanézni a forrásoknak, a "kedvencem" hogy a gitárshop.hu tesztjei között még a legócskább eszközök sem kapnak 8.5 pont alatti összesített kritikát a tizes listán...)