-
#743
Az A Day At The Races album:
![]()
Az A Night At The Opera után az együttes bizonyos értelemben nehéz helyzetbe került. Egy ilyen album után ugye nehéz ugyanekkorát "durrantani". Az együttes egy eléggé egyszerű eszközhöz nyúlt. Megcsinálták ugyanazt mégegyszer. Az album nagyon hasonlít elődjéhez mind felépítésében, mind zeneiségében, mind borítójában. Ha nem sikerült jobban, akkor is legalább olyan jó lett. A címet szintén a Marx fivérektől "vették bérbe". Az album 1976-ban jött ki, így elmondható, hogy az együttes szépen beállt az egy év/egy album munkatempóba. Az album felvezetéseképp ingyenkoncertet adtak a londoni Hyde Parkban, ahol a korabeli becslések szerint mintegy 130000 ember gyűlt össze és az rekord.
Bár az album nem tartalmazott olyan húzódalt mint az előző a Bohemian Rhapsodyt, így is Number One lett. Ekkor szakított Freddie Mary Austinnal, valamint Brian és Roger is ekkortájt élt zavarosabb időket családi téren, így nem meglepő, hogy album vezető témája a szerelem.
Az első dal a Tie You Mother Down, későbbi koncertjeik nyitószámává vált. Talán ekkorra fejlődtek ki Mercury éneklés közbeni affektálásai tökéletesen, amit ezen dalban remekül alkalmaz. Igazi hard rock szám, Queen virtózitással.
A következő dal a You Take My Breath Away (elállítottad a lélegzetem) már a címéből is feltűnő szokatlanul őszinte szerelmi vallomás. Csodálatos Queen-lassú, az szokásos líra az albumon.
A Long Away tipikus Brian szám. Hömpölygő ritmusával, Brian énekhangjával kissé álmosítóan hatna, ha Taylor nem rázná fel. A téma: vágyakozás a szerelem után.
A Millionire Walz talán a legnehezebb századelőt idéző muzsikájuk, stílusában és szövegében is. Mercurynak minden tudására és hangszintjére szüksége volt, hogy ennyire tökéletesen felénekelje, Taylor is megizzadhatott a feszes és rendkívüli precizitást kívánó ritmus elpüfölésekor, May dolga volt talán a legkönnyebb, persze csak kvalitása végett. Ez volt talán az első olyan szám, ahol Deacon is "feltűnik". Amellett, hogy végig villámgyors basszusokat osztogat, a dal felvezetésében a bal csatornán eljátszik egy basszgitár-szólót!! Ritka zenei elem a pop-rock iparban! Nem csoda, hogy egyetlen koncert esetén sem vállalták be.
You And I szintén a szerelemé. Naiv kis történet, amolyan slágerzenével, a dal azonban nem foglalta el a listák élét.
A Somebody To Love egyértelműen az album legkiemelkedőbb dala. Mident felülmúlva itt a legtökéletesebb és a legbravúrosabb a Queen vokál-teljesítménye és emellett Mercury előadása is kiemelkedik, főleg a végén elhangzó rendkívül magas kiéneklés esetén. Mi más lenne persze a téma, mint a szerelem. A Queen vitathatatlanul legismertebb szerelmes dala, szerelmes válogatásalbumok gyakori szereplője.
A White Man egy nagyon bátor kinyilatkoztatás. A fehér ember hódításait igencsak keményen bíráló, lehordó mű, kifejezetten feszes, kemény rockos hangzással, ezzel is kifejezve a haragot. Figyelemreméltó egy olyan együttestől, akik egy olyan konzervatív ország ünnepelt zenészei, akik a gyarmatosításban és azok kegyetlenségeiben előljárók voltak mindig.
A Good-Old Fashioned Lover Boy tipikus hetvenes-évekbeli sláger, egy régimódi szerelmes srác kifigurázása, egyszerű szöveggel. Érdekessége, hogy annak ellenére, hogy listás sláger lett, nem készült róla videoklipp, "csak" egy felvétel, egyik Top Of The Pops beli fellépésükről.
A Drowse Taylor menetrendszerinti dala, ezalkalommal bravúros zenével és szöveggel. Egy délután kábulatról szól (mindenki döntse el maga, mitől a kábulat), de a szöveget figyelembevéve és a bódító dallamot hallva ez könnyen átterjedhet a hallgatóra.
A következő dalt az akkoriban Japánban már borzasztó népszerűvé vált együttes ottani rajongóinak tiszteletére írta. A Teo Torriatte (Let Us Cling Together) címén kívül a refrén nyelve is japán, emiatt ott borzasztóan népszerű lett és a Budokan (rendszeres koncertezéseik egyik legnagyobb helyszíne) majd felrobbant amikor a rajongók is énekelték.
