-
#682
A Queen II album:
![]()
Még ki sem adták az első albumukat, amikor már dolgozni kezdtek a másodikon, amelyenk a kettes számú nevet adták. Óriási könnyebbség volt, hogy most már normális időben és teljes felszereltségében használhatták a stúdiót. A dalokon érződött is ez és 1974 tavaszán már készen is volt az LP és a boltokba került. A kritikusok (a Queenhez hűen) savanyúan fogadták, ennek ellenére gyorsabban fogyott, mint elődje, aminek az lehetett a legfőbb oka, hogy a Trident sok pénzt költött a Queen felszereléseire, kinézetére és a "fazonigazított" együttes sorra járta az angol klubokat, aminek az lett az eredménye, hogy, ha kicsi is, de rajongótáboruk toborzódott. A Queent jegyezni kezdték a szűkebb berkeken belül, így amikor a második album kijött, a név nem volt teljesen ismeretlen. A mai nézet és a rajongók között egyértelmű tény, hogy talán ez minden idők legjobb Queen-LP-je. Fél éven belül platinalemez lett (nem sokkal később követte az egyes számú is), de valami sokkal fontosabb momentumot idézett elő. Történt ugyanis, hogy az akkori legnépszerűbb és legnézettem angol zeneműsorba, a Top Of The Popsba, David Bowie nem tudott elmenni és lemondta, így a Queent kérték föl a helyettesítésre. Óriási kiugrási lehetőség! - mondták és mindent beleadtak. Szükség is volt rá, aminek folyománya az album utolsó dalának sorsa...
Az akkori koncertek nyitánya lett a Procession című szerzemény, amely az albumon is a nyitány szerepét töltötte be és Brian már azelőtt célzatosan megírta mielőtt a Queen I a boltokba került volna.
A Father To Son egy tipikus, akkori, zeneileg rendkívül színes Queen szerzemény, minden ízével a végletekig kidolgozott mű, mondanivalója elgondolkodtató.
A White Queen egy remekmű. Ha az ember egy jobb fejhallgatón odafigyelve végighallgatja, rádöbben mennyire harmóniában van Mercury tökéletes hangja (amely a remegő, halk lírikus énekből csodásan vált át a keménnyé és vissza) a dal minden porcikájával, amiben a hangszerek rendkívül összetett elegye illeszkedik össze. A különös gitárszóló egy "folk-segítség" ami méginkább szinesíti a dal és egy ezköz, amihez az együttes mind sűrűbben nyúl.
Az első három dal összefűzve található a lemezen, egyikből fut át a másikba, akkoriban egy gyakori volt, de a Queen meg merte tenni, hogy csak ennél a három dalnál tegye meg.
A Some Day One Day egy kicsit monotonabbnak tűnik a White Queen után, ennek ellenére egy remek összetett ritmus jellemzi.
A Loser In The End Taylor szokásos szaját száma az albumon, és bizonyítva sokrétüségét, maga gitározik rajta.
Az eredeti LP-n ez volt az első oldal. És, hogy ez miért fontos? Először is a második oldalon csak Freddie-dalok szerepelnek, másodszor ez megmagyarázza az Ogre Battle szokatlan kezdetét. Amolyan mini-nyitány a második oldalra. Az Ogre Battle egy mese, amely Mercury egyéniségét tökéletesen tükrözi bohém szövegével, ritmusváltásaival és feszes dinamizmusával.
A The Fairy Fellers Master-stroke szintén ízig vérig Mercury mű, trillákkal bohémiával. A dal egy régi festményről szól, ami valóban létezik és annak egyfajta leírása - a lá Freddie
A Nevermore mindössze 1 perc hosszú, mégis ez az első igazi Queen líra. Szintén tökéletesre csiszolt darab, az ember sajnálja is, hogy ilyen rövidke, szívesen hallgatná tovább.
A March Of The Black Queen a tagok véleménye szerint a csúcs az albumon. Amolyan pre-Bohemian Rhapsody - opera nélkül. Tele-tele ritmus- és hangulatváltásokkal, sokrétű zajhatásokkal. A szövege nagyon sejtelmes, már itt is elrejtette a homoszexualitást. A dal valóban kiemelkedik a többi dalból, hosszúságával és összetettségével és egyúttal felvezeti a Queen rendkívül összetett dalkreálását.
A Funny How Love Is egy kedves kis dalocska, az örök téma, a szerelemről való egyfajta hitvallás.
És a végére hagyták a javát!!!
Seves Seas Of Rhye. Az első albumon is szerepelt, de az egy rövidebb, instrumentális változat volt. A mostani egy komplett dal. Ez volt az a dal, amit a Queen a slágerlistákra szánt. Nem annyira összetett, bonyolult mint a többi, viszont slágerzene. És az eredmény nem maradt el. A dal egészen a 10. helyig kúszik fel az angol slágerlistákon és egy csapásra ismertté teszi a zenakart országosan. Mindenki ezt tartja a Queen életében a világhírnév felé az elindulást. Queen nem is feledkezett meg erről: a dal felkerül a későbbi válogatás-albumra.
A Queen II egy egész. A dalok "simulnak" egymáshoz. A Queen stílust teremtett vele, de nem iskolát!
