-
#677
A Queen album:
![]()
Az akkor még ismeretlen Queen lehetőséget kapott arra, hogy a vadiúj De Lane Lea stúdió bemérésekor ők adják a zajt, ennek fejében amikor a stúdiót senki sem használta (jobbjára éjszaka) demofelvételeket készíthessenek. Természetesen a Queenre már akkor is jellemző maximalizmus és precizítás végett a felvételek rendkívül jól sikerültek, mert a fiúk addig-addig csiszolgatták őket, mígnem a eljutottak a sztereo technika addigi határára. Nem kisebb szerencséjükre Trident cég (az övéké volt a stúdió) egyik producere (Roy Thomas Baker, későbbi Queen albumok elengedhetetlen producere) hallotta a felvételek egy részét és addig-addig rágta a főnökei fülét, amíg a Queen-t úm. leszerződtedték. Eddigre 1973-at írunk, az album mégsem ment ki a piacra, pedig már 1972 év tavaszán kész volt. A Trident annyira félt a bukástól, tett egy próbát. Kiadott egy kislemezt egy Larry Lurex nevű elóadóval fémjelezve két számmal. A titokzatos énekes (akinek arca nem látható a borítón) valójában Freddie volt, Brian és Roger pedig a hangszeresek. A kislemez totális bukás lett, akinek ma megvan, óriási kincsnek számít.
Ezek után a Trident mégis kiadta az LP-t. A lemez sikeressége egyedülálló a rock történetében. Az albumot a kritikusok eléggé lehúzták, emellett azonban mérsékelt mértékben fogyott. Igazi sláger nem lett rajta semmi. Akkor! Ma már nagy klaszikusnak számít és ezt jól bizonyítja, hogy eléggé későn, 2 év múlva platina lett.
Ma sokan nem értik, miért is nem lett siker rögtön ez az album. Pedig az összes Queen-jellegzetesség megtalálható rajta, az elnyújtott gitár effeketek, a tökéletesen illeszkedő virtuóz gitárszólók, Mercury rendkívül képzett hangja, villámgyors basszusgitár-ritmusok, metronóm pontosságú dobolás, stb.
Az album első darabja a Keep Yourself Alive, amely afféle "későn érő típus" módján mára klasszikussá vált. Egy afféle rock-paródia ez a dal. Rendkívül feszes és gyors ritmusa mellett amolyan össze-vissza beszélt szöveg társul, de emellett mégsem lehet egy hard-rock szerzeménynek tekinteni.
A Doing All Right egy kakukktojás, ezt a számot még Brian May írta a Queen előtt egy bizonyos Tim Staffellel (aki később bemutatta neki Freddie-t). Korszakalkotó mű. Óriási ellentétek közepette változik teljesen váratlan módon benne az elhaló lágy lírikus óda és a kemény, gyors rock.
A Great King Rat egy olyan gitárjáték, ami akkoriban talán a csúcsot is jelenthette volna, ha ismert lett volna. May rendkívül sokoldalúan használja mind a hangszert, mind a torzítót.
A My Fairy King már itt is utal a rendszeresen jelentkező Queen-lírákra, bár itt még jelentősen benne van a korai kemény-rockkos Queen szájíze.
A Liar, ami szintén egy Queen előtti szerzemény, Brian mnkája volt és eredetileg Lover volt a címe, de Freddie átírta kissé, vitathatatlanul az album legjobb szerzeménye. Tökéletes ének, gitár, dob, basszus... A dal felépítése nagyon bonyolult, a szöveg mögött többféle értelmezés bújik meg, mintha csak rejtély lenne, melyiket kell komolyan venni. Hat és fél perc hosszú, ami akkoriban nagyon hosszúnak számított és részben emiatt és stílusa miatt kezdték a Queent amolyan második Led Zeppelinként emlegetni, de a fiúk hamar bebizonyították, hogy többek ők, az amúgy szintén rendkívül elismert és nagy kortársnál.
A The Night Comes Down egy sejtelmes esti történet, A Modern Times Rock And Roll Taylor zeneiségét prezentálja, ő is énekel benne és a későbbi szerzeményei felvezetése is lehetne.
A Son @ Daughter egy borzalmasan nagy rejtvény. Feszes, kemély lassú ritmussal, fülbemászó hangszerhasználattal.
A Jesusban jelenik meg először a folk felhasználása oly csodálatosan beleépítve a rockba, hogy első hallgatáskor tán fel sem tűnik.
