#6174
Igen, igen, ennek én is tanúja szoktam lenni. Bár én szerintem többet élek a mai fiatalság (tizenévesek) között. Ha a Queenről nem hallott az illető, akkor kár próbálkozni Freddie nevével. De ha a Beatlesről sem hallott, akkor ott már nagy hiba van: Megmutatkozik a mai igénytelen zeneszeretet. És ezt nem úgy értem, hogy "úristen, nem hallott még a Beatlesről vagy a Queenről vagy akármelyik nagy névről és akkor most ő igénytelen zeneileg", hanem úgy, hogy manapság az embernek (bár asszem ezt már tárgyaltuk) a zene nem azt jelenti, amit a régebbi korok embereinek. A zene kb azt jelenti, hogy valami alapzaj legyen neki: egyszerű ritmus, egyszerhasználatos zenék. A discoban nagyon jól megfigyelhető ez a tendencia: olyan zenéket adnak, amiben a ritmus nagyon sokáig ugyanaz. Az ember ott rögtön megtanulja és megszereti a ritmusát és (az esetleges) nem túl gazdag dallamvilágát. Ha igazi zenét hallgat az ember, azt általában nem első hallásra szereti meg az ember (rajtam kívül voltak még valakik itt, akik nem elsőre szerettek bele a BohRhap-ba). Ezen zenék tulajdonságai: könnyű őket megcsinálni (neem, nem "szerezni", mert ezt a szót inkább arra használjuk, ha az ember ténylegesen dolgozik a zenén); tényleg egyszerhasználhatóak: csinálnak rengeteg többórás mixeket is, de mondjatok egyet is, amelyikről egy nagyobb embercsoport is hallott volna, vagy emlékezetes lett volna; hamar megszereti az ember a dallamot, viszont éppen ezért hamar meg is unja azokat.
Egy kérdés: A zenének lehet olyan tulajdonsága, hogy ma jó, de holnap már nem az?
Bocsássatok meg offolásomért, de ez most nagyon kijött belőlem....
#6174