-
#5933
Az az elmélet, ami a Queen II-t koncept-albumnak takinti egy képzelt királyságról beszél(ez maga Rhye, Freddie gyerekkori fantáziabirodalma). Az összes számot bele lehet sorolni ebbe a rendszerbe, kivéve a Loser in the end-et, de még a SHA-en, a Lily of the valley-ben is van utalás. A sztori valami olyasmi, hogy egy királyságban a királynak menekülni kell egy bizonyos fenyegetés elől, és a kirányné marad ott helyette. A sötét erők legyőzik, de a király, vagy a trónörökös majd egyszer visszatér, és akkor majd újra jó lesz.
Az elmélet szerint a számok:
White-a Fehér oldal bemutatása, tájkép csata előtt:
Precession: ez tulajdonképpen a The March of the White Queen
Father to son: szó van benne arról, hogy a királyság öröklődik, illetve hogy ne rombolj, hanem építs (Jedi business...)
White Queen: a király lelép, a királyné majd ottmarad, egyedül, szomorúan, jajmilesz
Some day, one day: a király búcsúja. Most ugyan rossz, meg sötét felhők, de majd egyszer király lesz. Illetve királynő...
-Black-a fekete oldal, a csata, és ami utána jön:
Ogre battle: jön a sötét erők hadserege, és mindenkit leüt. Aztán hazamennek.
Fairy Feller's Master Stroke: a sötét világ lényeinek bemutatása. Nem feltétlenül gonoszok, de ott élnek. (Jelen esetben tekintsünk el attól, hogy ez egy Dadd festmény pontos leírása)
Nevermore: kakukktojás. A vesztesek oldaláról mutatja be a csata utáni reménytelenséget. Kiszáradt tengerek, nem esik eső, nem nő semmi stb.
The March of the Black Queen: a sötét királynő bevonul. Vannak akiket lecsuk, van aki behódol. Van aki csendben, a háta mögött suttog, hogy van még jó a világban.
Funny How Love is: az elmélet szerint a fehér földalatti ellenállás himnusza. De hülyén hangzik...
Seven Seas of Rhye: Jön majd valaki, aki szétcsap, és majd megint jó lesz.
Egyértelmű, hogy a számok nem úgy íródtak, hogy a koncepciót szolgálják, tehát alapvetően nem azért születtek, hogy ezt a történetet meséljék el. Az albumon viszont egy laza fűzéssel össze lehet állítani ezt a képet, bár ha ezt anno tényleg így gondolták, akkor elhiszem, hogy Paul McCartney 1966-ban meghalt, és egy imposztort tettek a helyére.