-
#2974
Azt hiszem ma én jövök. Sajnos nincs konkrét emlékem, gyermekkorom óta a Queen mindig is egyik volt a sokat hallott, és kedvelt együttesek közül. Emlékszem, 1991-1992-ben (10 éves voltam) tele volt a TV Freddie képeivel, akkor láttam először a Living On My Own videót, emiatt kissé viszolyogtam az együttestől. Különösen elborzasztot az egyik bulvármagazin képe, ahol Freddie mezítláb produkálja magát a színpadon.
Szép lassan ezek az emlékek elhalványultak. Úgy 3-4 éve hazafelé buszoztam a suliból délelőtt, és hallottam az A Kind of Magic-et. Erre tisztán emlékszem, ekkor belegondoltam, hogy mennyi slágere volt ennek az együttesnek! (Ekkor még a The Final Countdown-t is ide soroltam, az hittem Queen :-)). Amikor először hallottam a BohRhapot, akkor viszont már azt gondoltam, kissé unalmas ez a klisé, ez az állandó gospel utánérzés a vokálok miatt (az opera részt hallottam). Ekkor majdnem úgy alakult, hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat ki sem alakul. Ugyancsak ekkoriban történt, hogy a Sláger Rádió kívánságműsorban kérték az Innuendot. A refrénje felvillanyzott, ugye 1999-ben volt egy Baileys reklám, amelynek az Innuendo szólója volt a zenéje. Én addig, míg meg nem hallottam a Slágeren, nem tudtam, hogy az Queen. Ez nagyon felvillanyzott. Annyira, hogy akkoriban kezdtem keresgetni a neten a Queen után. Az első weblapok egyike a literatura.hu volt, innen szedtem fel az első információmorzsákat a bandáról. egyik osaztálytársam megírta nekem a Jazz, a GH és a GH II albumokat. Egyre jobban tetszett a dolog. Ez már nemrég, vagy 1,5 - 2 éve volt, innentől számítottam többé kevésbé rajongónak.
Ennél is mélyebb, ínyenc rajongásom alig 1 éve (vagy még annyi se) alakult ki, a Death On Two Legs dalocskával való találkozásommal kezdődött. Felfigyeltem: hé, többről van itt szó, mint "egyszerű" megaslágerekről! Végigzongoráztam az ANATO-t, a '39, Sweet Lady, You're My Best Friend és Good Company azóta is a kedvenceim.