-
#2935
Na az én történetem:
Szerencsére szüleim szerették az igényes zenéket, és valószínűleg én is ezt örököltem. Még mindig megvan az a bakelit lejátszón amin az első Beatles számokat hallottam meg. Már régen meguntam őket, mert ronggyá hallgattam ezeket (She loves you, Please let me hold your hand stb..). Azok fogtak meg akkor, úgy 14 éves lehettem (5éve), amik a Beatles korai időszakából voltak.
Aztán amikor elkezdtem keresgélni más bakelitek után kezembe akadt egy szép ezüstösen csillogó darab. Olyannak láttam mintha a földönkivüliek hozták volna, mindenképp meg akartam hallgatni. Ez volt a The Game:
![]()
Rögtön megfogott a hangzása, mert a dallamokat egyben rögtön megszerettem, de annyira egyediek és változatosak voltak, hogy megunni sem tudtam ellenben a Beatles nótákkal. Emlékszem a Play the game c számot hallgattam meg nagyon sokszor. Emlékeztetett az ilyen különleges effektekkel teli hangzásu Vangelis-re, amik szintén voltak bakeliten itthon, illetve ,amik azelőtt szintén nagyon tetszettek.
Utána megkérdeztem van-e még ilyen, hát bakeliten sajnos nem volt több, de kazettán a sokak által emlegetett greatest hits-et megtaláltam, és rengetegszer hallgattam végig. Mindig tudtam hogy melyik szám jön, és bár angolul nem tudtam, de a szöveget is megjegyeztem több kevesebb sikerrel:D
A we are the champions és a we will rock you fogott meg először legjobban, de aztán a bohemian-t is megértettem, és azt azóta sem sikerült megunni, talán mondhatom hogy a kedvenc számom.
Még annyit tennék hozzá, hogy néhány éve elkezdtem ugy hallgatni a számaikat, hogy amit nem értek hallásra, azt ugy hallgatom végig, hogy előttem van a szövege, sokkal többet ér igy egy queen dal, ha tudom is miről szól, nem csak hallom hogy szép.
nagyjából ennyi ;)
