-
#2396
Ha már mind itt vagytok, légyszi mondjatok építő kritikát erre a pár sorra:
A Queen zenei stílusa
A Queen zeneéjére legnagyobb behatással két zenekar volt, a kezdeteknél: a Led Zeppelin és a Deep Purple. Az e két együttes által népszerűvé tett, kemény riff alapú zenét sajátosan ötvözték az akkoriban már kihalófélben lévő glam és a népszerűsége csúcsán lévő progresszív zenéléssel. Ugyanakkor már itt megtalálható a rendkívül bonyolult szerkesztésű The March of the Black Queen (ami a sajátos Bohemian Rhapsody-t előlegezi meg) és a Queentől sosem idegen slágeres megoldások: Keep Yourself Alive, Seven Seas of Rhye.
A hard rock és heavy metal befolyás jegyében születtek az egyedi Queen hangzást megelőlegező dalok, mint a Now I'm Here, a Brighton Rock és a Stone Cold Crazy. Már itt megnyilvánul Mercury vaudeville "hajlama", a Bring Back That Leroy Brown és Killer Queen dalokban.
Kreatív csúcspontjuk az A Night at the Opera album. A dalszerzésben mindannyian aktívan részt vettek, Brian és Roger més el is énekelték a saját dalaikat. Az album megfoghatatlanul sokszínű, nincs egy stílus amelybe be lehetne kategorizálni. Ez jellemző altalában a Queen albumaira az 1980-as évekig, még a kislemezsikerek is más-más stílusúak:
* Bohemian Rhapsody: Progresszív Rock/Hard Rock/Opera
* Somebody to Love: gospel
* We Will Rock You: Hard Rock
* We Are the Champions: Stadion Rock
* Don't Stop Me Now: Hard Rock
* Bicycle Race: Pop
De egyéb dalaikban is ez a legváltozatosabb korszakuk:
* Blues: I'm In Love With My Car, Sleeping On the Sidewalk
* Hard Rock: Death On Two Legs, Tie Your Mother Down
* Country: '39
* Progresszív rock: The Prophet's Song
* Music Hall: Seaside Randezvous, Good Old Fashioned Lover Boy
* Dixieland: Good Company
* Punk: Sheer Heart Attack
* Heavy Metal: Let Me Entertain You
Az új hullám hatásai a Queen zenéjét is elérték, például az 1980-as The Game albumukon először használnak szintetizátort, és a kalsszikus rocktól eltávolodva egyre több diszkó elem vegyül a zenéjükbe (Another One Bites the Dust, Dragon Attack). Ez a szellem vezérli teljes egészében az 1982-es Hot Space albumot, egyetlen klasszikus értelemben vett "Queen' dal sincs rajta (és a legsikertelenebb albumaik egyike lett).
A 80-as években kifejezetten egyszerű, pop-rock zenét játszottak, bár a jellegzetes lassú (It's a Hard Life, Who Wants to Live Forever, These Are the Days of Our Lives) és kemény dalok (Hammer to Fall, Princes of the Universe, Headlong) minden albumukon fellelhető. Az Innuendo album kivétel a sorban, szomorkás és néhol furcsa zenéjével egy érett AOR zenekar igényes művének tekinthető.