-
#1293
A Kind Of Magic album:
![]()
Soha nem előzte meg akkora várakozást más Queen-albumot, mint a Kind Of Magic-et. A felvezetése is példanélküli volt, még a Jazz-t is felülmúlta.
Az egész albumot megelőzte az 1985-ös év, ami az utóbbi tendencia szerint "pihenő" lett volna a fiúknak, de nem úgy lett. Először is meghívást kaptak a Live Aid nevű mostre-koncertre, ahol egyöntetűen a világon mindenhol őket tartották a legjobb előadóknak és az együttes addig is példátlan hírnevét a legmagasabb szintre emelték. A koncertet szinte a világ minden táján láthatták és mindenki le volt nyűgözve a Queen teljesítményétől. Minden bizonnyal evégett is kerete fel az együttest egy bizonyos Russel Mulcahy nevű amerikai úriember, aki akkoriban zeneklip-rendezőként kereste kenyerét és épp első mozifilmjét készült elkezdeni. Később azt nyilatkozta, hogy pont beleillett a képzeletébe a Queen zenéje, mást zene nem is lett volna megfelelő. A fiúk persze boldogok voltak, hogy ismét egy filmhez készíhetnek zenét. A film a Hegylakó (Highlander) volt, ami méltán mai napig az egyik legprofibb, legeredetibb és legkultikusabb fantasy. Mulcahy rendkívül jól összerakott filmet csinált komor sötét képeivel, pompás rendezésével, úttörő átmeneteivel és akkoriban hihetetlen trükkökkel. Nem elhanyagolható szempont az sem persze, hogy a film sikeréhez nagymértékben hozzájárult a remek zene és a Queen, mint név.
Ezt azonban még megelőzte '85-ben a Complet Works nevű "pénzfelhajtó" kiadvány megjelenése. A kiadvány tartalmazta az addig megjelent összes LP-t valamint egy bónusz albumot, amin addig ki nem adott B-oldalas dalok szerepeltek valamint egy vadonatúj dal a One Vision amit, a Live Aid csodálatos hangulata ihletett.
A banda úgy állapodott meg Mulcahy-val, hogy egy önálló albumon jelennek meg a dalok, nem kifejezetten a Hegylakó soundtrackjeként. Ezen kívül a fizetség része volt, hogy felkérték az egyébként igen elismert klip-rendezőt, hogy két klipet ő készítsen el nekik. A filmet 1985-ben mutatták be. Hatalmas siker lett és mivel akkor még a Queen albuma nem jelent meg, mégnagyobb várakozás előzte meg azt.
A fiúk ismét bebizonyították, mennyire professzionális szinten művelik a zenét. Az egyébként nagy várakozás mellett újra stúdióba vonultak és tovább csiszolgatták dalaikat, hogy mégtökéletesebben kerüljenek rá a várva várt albumukra. Ez a művelet leginkább a A Kind Of Magic-en hallható, valószínüleg nélküle nem is lett volna akkora sláger.
Az album 1986-ban debütált és nem meglepő, hogy azonnal number one lett. Ugyan nem adott első helyezett dalt Angliában, mégis az egyik legnagyobb példányszámban eladott Queen-album lett.
A Kind Of Magic messzemenően a Queen legújszerűbb albuma lett. Nem annyira sokszínű, mint profi és modern a zene rajta. Megtalálható rajta az elmaradhatatlan ballada, de először belekóstoltak a heavy-műfajba is. A klasszikus rock nem található meg olyan totalitáriusan, mint a The Works-ön, de jelen van végig az összes dalban.
Az album stilszerűen a One Vision-nel nyit. Csodálatos benne a Live Aid-es "betét", amellett, hogy az egész dal szövege és ritmusa végtelen egyszerű és feszes. Kis Hot Space utánérzet, de sokkal sokkal profibb módon.
A következő a címadó dal. Talán az album legismertebb szerzeménye, egy szinten emlegetik a Radio Ga Gá-val. Nem véletlen. Ki hinné, de ezt is Roger jegyzi és emelett ez a dal sem tudott végtelen nagy népszerűsége mellett Angliában első lenni ("csak" harmadik"), illetve a stílusa is ugyanolyan kiforrott, mint "elődjéé" hihetetlen előremutató hangzásával.A videoklip Mulcahy munkája.
A One Year Of Love John munkája. Igazi "bárba való dal". Johnny ilyet is tud???
A Pain Is So Close To Pleasure kicsit kilóg a sorból, talán nem véletlen, hogy nem került be a filmbe sem. Queen mércével kicsit lapos, a '60-as évek ryth and blues stílusa ötvöződik a dominánsabb modern pop-hangzással.
A Friends Will Be Friends John és Freddie szerzeménye. A sílusból ki is lehetne találni, hisz John modernes stílusából és Freddie akkoriban már kiteljesedő szóló-karrierje által előadott feketezenéjéből áll. De nagyon kellett a slágerré váláshoz John!
A Who Wants To Live Forever? a szokásos ballada az albumon, de a legprofibb és a legsikeresebb mind közül. Bár angliai 24. helye nem mutatja ismertségét - a Royal Philharmonic Orestra hatalmas zenekarát segítségül hívva a himnusz csodálatos hangzásúvá lett és a film egyik legmeghatóbb jeleneténél hangzik fel - szintén az egyik legismertebb Queen-szám.
A Gimme The Prize egyedülálló a maga nemében. Azonkívül, hogy a film egyes dialógusait most is bekeverték, a heavy stílusba sikerült beolvaszatniuk folkelemet. A két stílus annyira taszítja egymást, hogy talán emiatt kicsit kontrasztos is lett. Mindenesetre a banda talán legkeményebb dala remekül passzol a főgonosz jeleneteihez.
A Don't Lose Your Head szöveg nélkül tűnik fel rövid időre a filmben. Nem véletlenül. Amellett, hogy a ritmusa és dallama meglehetősen feszes és kemény, az ének ehhez képest majdnemhogy altató és szomorú. Persze pont ez kölcsönzi neki a félelmetes és sejtelmes mivoltát.
A Princess Of The Universe-nek nem olyan sorsot szántak, mint amilyet kapott. A különös figyelmet nem csak Mulcahy klipje mutatja, hanem az is, hogy ez az album talán legszínesebb száma. A film főcímdala nem lett sláger, pedig remekül sikerült.
