-
#1235
A The Works album:
![]()
Az 1984-es év a sajtótól hangos. Ugye az már bevett szokás volt, hogy 1978 óta kétévente jelentettek meg a fiúk stúdióalbumot. Ez most is íg volt természetesen tervezve, ám míg a páratlan években is mindig történt valami, hiszen '79-ben kijött az első koncertlemezük, '81-ben pedig kijött a mindmáig legsikeresebb Queen-album, addig 1983-ban csönd volt. Roger nagy energiát fektetett első szólópróbálkozásaiba, Brian részt vett a Starfleet Project című gitárvirtuózokat felvonultató kísérleti albumokban, Freddie több énekessel is duettekkel próbálkozott (többek között Michael Jacksonnal is), John pedig egyre nagyobb családjának szentelte idejét. Ezek után nem is csoda, ha az előző album eredményeinek tükrében elkezdték kongatni a vészharangokat, hogy az együttes feloszlik. A csípős válasz persze nem váratott magára: egy remek album. A The Works tulajdonképpen visszanyúlik a gyökerekhez. A Queen nem mert megkockáztatni mégegy Hot Space-típusú albumot. A recept a régi volt tehát, de azért hozzá kell tenni, hogy a fiúk ügyesen csempészték bele az új Queen-hangzást! Íme ez a Queen új dalkreálási receptje: minnél tökéletesebbre csiszolt dalok egyfajta klasszikus rock stílus a '80-as évek hangzásának köpenyében. A sajtó persze megint húzta a száját, de ebben az esetben nem tudott semmiféle támadási pontot találni.
Az album nagy siker lett, talán a Hot Space maradt fokozott éhség miatt, viszont a banda egy kisebbfajta marketinghúzással felpiszkálta a rajongók orrát. Az LP összes dala kijött kislemezen és a fanatikusok kénytelenek voltak mind megvenni, holott ugyanazok a számok voltak rajta.
Az együttes megbízást kapott egy újabb film zenéjének elkészítéséhez. Úgy látszik a sors ismétli önmagát, hisz egy újabb remake-ről volt szó, Fritz Lang Metropoliszát készültek feldolgozni. A "megrendelést" azonban visszavonták, de ez nem is volt baj, mert a dalok sokkal jobb helyre kerültek: az új LP-re.
Az album a Raaio Ga Gá-val nyit. Mondhatnánk, hogy ismét Taylor szokásos számáról van szó, de ez azért nem teljesen igaz, mert ez hatalmas sláger lett. Szokásos az együttes egyik legnagyobb slágereként említeni, pedig Angliában "csak" 2. lett a Relax című (szerintem eléggé gyenge) dal mögött. Emellett viszont 17 országban lett listavezető, Európán kívül is mint pl. Aregntínában is. Érdekes megfigyelni a dal hangzását. Még a mai mezőnyben is megállná a helyét pedig ugyen több mint 20 éves!!! Gondoljunk csak bele, mennyire ultramodernül hallatszott akkoriban, és mégis klasszikus rock-kliséket vonultat fel!
A következő a dal a Tear It Up amolyan Stone Cold Crazy féle őrjöngés modern stílusban.
Az I'ts A Hard Life ismét előhoz valamit a régi Queenből sokszínűségével. Ugyanúgy megtalálhatóak benne a lírikus mint a kemény-rock betétek.
A Man On The Prowl egyértelműen a Crazy Little Thing Called Love-féle vonulat folytatása, de nem tudta megismételni a nagy előd sikerét. Pedig érdemes ennél a dalnál is kicsit leragadni. Ha kicsit jobban odafigyelünk, akkor feltűnik benne a bravúros hangszerkezelés és a vége amolyan Mungo Jerry szájízt is kölcsönözhet.
A Machines egy remekmű. Sajnos mindaddig nem érti meg az ember, hogy miért nyúlt May és Taylor egy ennyire gépies hangszerparkhoz, amíg nem tudja miről is szól. A gépek hatalomátvétele azonban nem egyszerűen van elmesélve, jóadag önirónia és sajátos humor is fellelhető, mint pl. a robotmama lemezmeghajtója vagy a teához fogyasztott chips (lehet ugye chipek-nek is értelmezni).
Az I Want To Break Free ismét egy Deacon-sláger. Itt is érezhető benne a funky, bár rocknak sokkal több tere van. A videoklip tette igazán híressé a dalt, ahol a srácok mindannyian női szerelésben parodizálják ki Freddie kedvenc szappanoperáját, a Coronation Street-et. A dal további érdekessége, hogy Argentínában első lett és az ottani diktatúra ellenállásának himnusza lett.
A Keep Passing The Open Windows-ot Freddie az Iron Eagle című filmbe szánta, érdekes odafigyelni arra, hogy milyen lassabb hatásokat használ ebben az amúgy dinamikus dalban. A végén Brian gitárszólója amolyan fricska Van Halennek: ilyet én is tudok!
A Hammer To Fall a Queen egyik legkeményebb slágere a koncertek mindig várva-várt dalává vált, Freddie hihetetlen extázisba tuda hajszolni vele a közönséget. A rajongók tiszteletére készült nagyszerű videoklip a '84-es works tour legjobb és legdinamikusabb felvételeiből lett összevágva
Az utolsó szám a két talán legelmélyültebb tag alkotása: Freddie és Brian jegyzi az Is This The World We Created...? című dalt. Kegyetlen önirónia az emberiségnek, a harmadik világért tett mozgalmak későbbi dala lett és a Live Aid-en is felszólal később. A Queen tulajdonképp 4 év után jelentkezett újra egy mélyről szóló szép lírikus dallal.
