-
#1093
A Hot Space album:
![]()
Az 1982-ben megjelent album amolyan fekete bárányként maradt meg - helytelenül - a közvéleményben, pedig a zenészek negyszerűt alkottak vele. Általában sikertelennek van elkönyvelve, pedig 4. helyezését bármelyik rockbanda elfogadta volna az új-hullám uralkodásának csúcspontjában.
A zene valóban gyökeresen eltér az addig megszokott Queetől, annyira ráadásul, hogy még az előző album dinamikus változásai sem tudták megfelelően felvezetni.
Nagymértékben dominál benne a szintetizátor (még a klasszikusan tradícionális Las Palabras De Amor-ban is végig adja a ritmust), amit viszont remekül alkalmaznak és az sem elhanyagolható tény, hogy a '82-es turnén óriási teljesítményre volt szükség, hogy ezeket a dalokat eljátszák úgy, hogy végig szinvonalas legyen. Világos bizonyítványuk lett a szinte mindenhol frenetikus közöségük lett és hogy Dél-Amerikában több, mint százezres(!) stadionokat töltöttek meg gond nélkül. És ott van még egy fontos eredmény: ezen az albumon található a második angliai Number One-juk.
A sajtó persze megint szívesen foglalkozott a fiúkkal. Miután az albumon nem jelentkeztek a szokásos Queen-slágerek és egy évvel azelőtt a válogatás-album is kijött, rögtön kongatni kezdték a vészharangokat. Természetesen semmi alapja nem volt ezeknek, amit többen is kifejtettek és meglepő volt az mindig csendes John fakadt ki a legjobban. Nagyjából ebben az időben derült fény arra is, amire a legtöbb firkász a leginkább kiváncsi volt és amit Freddie addig remekül leplezett, hogy biszexuális. Ennek első hallásra itt semmi jelentősége, mégis a Hot Space az első olyan album, ahol a fiúk nem rejtették el a homoszexualitást a számokban, hanem gátlástalanul kidomborították.
Ez rögtön az első dalban, a Staying Powerben is megjelenik. A cím alapján (kitartás) nem hihetnénk, hogy egy vad szerelmi aktust mesél el ahol a másik fél neme igencsak megkérdőjelehető. A dal ritmusa is vad pulzáló, amit a koncerteket méginkább felgyorsítottak, fitogtatva ezzel nagyszerű zenészi képességeiket.
A következő dal - a Dancer - egy tipikus új-hullám dal. Mégis az ember érzi, hogy a Queen nem tudott nem kitörni a stílus által megszabott lapos határokból. A dal, saját stílusát meghazudtolva, rendkívül energikus lesz, fricskát adva ezzel mondjuk egy Blondie-szerzeménynek.
A Back Chat is ezzel az ezközökkel operál, de sokkal profibb módon, valószínüleg egy vérbeli new-wave előadótól sláger is lett volna, de az album megjelenésekor a Queen-rajongók nem tudták hova tenni szeretett együttesük új stílusát.
A Body Language valamelyest sikeresebb lett társainál, pedig a stílus ugyanaz. Akkor meg miért? A válasz nem is lehetne más mint a botrány. Ez a sajátos szexuális vallomás nem is kerülhette el megbotránkoztató videóklipjét ahol meztelen és félmeztelen testek vonaglása látható és a banda csak a végén jelenik meg benne. A Queen megint cenzurálva lett a Biblia-övben és a videóklipet sem játszották halálra a tévékben. Mégis eme botrány miatt ez a dal felkerült a angol top 20-ba.
Az Action This Day az a dal ahol a Queen bebizonyítja, hogy a szintetizátorral is tud virtuóz módón bánni. Egy dinamikus ritmusú dalban sorra jelennek meg a hangulatosabbnál hangulatosabb effektek.
A Put Out The Fire egy amolyan modern hard-rock szerzemény, a szövege is régebbi korszakot idézi és egy 1997-ben készült válogatásra is felkerült, ami bizonyítja, hogy később - mikorra a rajongók megbarátkoztak az új stílussal - rájöttek arra, hogy ez a dal kiemelkedik a többi közül.
A Life Is Real alcíméből kiderül, hogy ez a dal a megkésett tisztelgésük imádott bálványuk, John Lennon, számára. El is hangzik benne a fedetlen igazság: Lennon egy zseni! A bravúros ebben az, hogy még ezzel a teljesen új stílussal is meg tudták csinálni, hogy valamelyest Lennon-ízű legyen a dal.
A Calling All Girls-nek kicsit nagyobb sikert szántak, erre utal a feltűnően modern videoklipje is, ám a már említett okok miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig a dal uraló rythm and blues érzet nem állt messze a zenekartól.
A Las Palabras De Amor (The Words Of Love) tisztelgés az utóbbi időkben meghódított Dél-Amerikai rajongók előtt, pár sora spanyolul is hangzik el. Mondani sem kell, hogy a koncertek várva várt dala lett délen. Vitathatatlanul az album legszebb dala, mégsem tartozik bele a Queen által ezúttal kihagyott lírai vonalba.
A Cool Cat ismét a homoszexualitás egyik kidomborítása. Kellemes háttérzene, amelyet a Queen később többször is alkalmaz majd. Freddie az dal kellemesen lapos dallama ellenére nagyot énekel benne, érdemes megfigyelni, hogy az egészen magas hangokat is tökéletesen és erőlködés nélkül énekli ki.
Az albumot nyugodtan mondhatjuk, hogy az utlsó szám vonszolta fel a 4. helyre. Az Under Pressure a Bohemian Rhapsody óta az első 1. helyezett Angliában. Története meglehetősen szokatlan. David Bowie 1981-ben Montroux-ben járt ahol az épp akkor megvásárolt Queen-stúdió áll. Ha már arra járt, benézett Brianékhez. Nem is lettek volna zenészek, ha nem játszottak volna el egy két dal közösen. Az egészből egy rendkívül jó hangulatú örömenélés lett, melynek eredménye a People On The Streets lett. Ezt a dal később fel lett kicsit turbózva egyéb hangszerekkel és több ember javaslatára is a címét Under Pressure-re változtatták. A Queen és Bowie neve elegendő volt ahhoz, hogy a dal azonnal Number One legyen. Nem volt azonban minden ilyen felhőtlen. Mivel a két zenegyárnak előre le volt kötve a programja az egész évre, ezért nem tudtak egy közös klipet készíteni. Ígyhát a producernek azt mondták, engedje szabadon a fantáziáját! Az eredmény több kisebb nagyobb bejátszás reégebbi filmekből, egy bontásról, hömpölygő embertömegekből, koncertlátogatókból és az ETA egyik véres terrorakciójának tudósításából. Ez utóbbi miatt kezdték ki a művet amit teljesen át kellett szabni emiatt, hogy kikerüljenek belőle megrázó jelenetek.
