Azért ha bele gondlunk, hogy 30-40 játékosból kijön kb. 10 kalandozó csapat akkor már felettébb kellemesnek ígérkezik a dolog. Pláne, hogy ezek a csapatok többé-kevésbé ismerni is fogják egymást. Lelki szemeim előtt látom, hogy mint Ynev-ven Torozon tavernájában, szájról-szájra járnak a kisebb-nagyobb hírek egy-egy csapat hőstetteiről. A kalandozok "látásból" ismerni fogják egymást és valószínűleg követni is fogják egymás sorsának alakulását.
"Egy új kalandor belép a fogadóba, hamarosan egy sunyi tekintetű gnóm szegődik mellé kéretlen kalauzként.
- Látja jó úram azt a páncélos ember óriást? Ő Lándzsás Erik. A sarok asztalnál az a feketébe öltözött bárd, pedig Tier Nan Gorduin..."
