Ne legyen nagyobb a képek mérete 1024X768-nál!
-
eyeball #268758 - Tegnapi pakk tartalma:
"Dromedary" / Dodge Charger 1968. / Dennis Guilder's Charger - Autoworld Christine movie / 1:18
- A napokban jutottam hozzá ehhez az „utolsó előtti” modellek egyikéhez. Nincs sok izomautó a gyűjteményemben, de amik vannak – oda mindig is hiányzott ez a mára ikonikussá vált modell. Az ismerőseim is folyamatosan szekíroztak miatta – én meg csak sokszor legyintettem rá, mondván - hogy előtte még begyűjtöm azokat a modelltípusokat, amik mellett majd jól fog ez is mutatni. Igazából a legnagyobb gondom az volt ezzel a modelltípussal kapcsolatban, hogy nincs igazán elfogadható minőség az „egytizennyolcasok” klubjában. A sok mérlegelés, utánajárás alatt körvonalazódott meg bennem az, hogy évjáratban az 1968-tól az 1970-ig bezárólag, vagy fekete, szürke és/vagy a kék szín jöhet szóba, továbbá megpróbálni olyan darabot bezsákolni – ami legalább megüti a Highway61 márka színvonalát. További kritérium volt az is, hogy nem akartam olyan Chargert választani, ami agyon van matricázva, nem akartam sufnituning jellegű kopoltyúzásokat az ajtókon látni, és kerülni akartam a számomra idétlenül elhelyezett hátsó szárnyat is (elvégre nem repülőkről beszélünk…). A keresési találat végül három modellre szűkült le, a „Bullit” / Greenlight által gyártott fekete Dodge Chargerre, egy teljesen fémszínű Autoworld-féle „Lee General” Chargerre, és a Christine című filmből átvett, a szintén Autoworld által kiadott kék színű Chargerre. A három ismert modell közül a fekete és a kék változat volt elérhető a modellpiacon, és a hosszas mérlegelés során a kéket választottam – mégpedig (bármennyire is idétlen döntésem okán) a gumiabroncsokon elhelyezett feliratok végett. Ennek a Christine-féle modellváltozatnak két variációja volt, - lényegében ugyanaz a két modell, egyedül a sárvédő idomokon elhelyezett krómbetét teszi különbözővé. Mindkettő variáció szépen kidolgozott – viszont hitelesség szempontjából a krómbetét nélküli variáció az igazi. Mivel a hazai modellpiacokon nem túl előforduló modell, ezért is örültem meg nagyon akkor, amikor egy hazai, sokak számára is ismert online bolton keresztül meg tudtam vásárolni, méghozzá számomra korrekt áron. A modell kiszerelése szokásos AW Authentics minőség, szépen illusztrált, jól zárt, átlátszó műanyag betétben volt a modellautó elhelyezve. A modellautó súlya a méretéhez képest kellemes érzetű, a kasztni festése összefüggő, viszonylag szépnek mondható. Ami hirtelenjében zavart (bár erre már lelkileg rákészültem), az a fém alkatrészek nem megfelelő illesztései – a sofőroldali ajtó enyhe elállása, köszönhetően a vastagon ráhordott és előtte nem finoman sorjázott fém felületeknek. Na igen, most a resin modellgyűjtők vinnyogva röhincsélnének ezen – hozzáteszem, teljes joggal, ugyanis a fém (die-cast) modellek sajátossága ez a fajta slendrián munka. Ezt a kellemetlenséget leszámítva, összességében szép ez a modell, igyekeztem a képek mellé megosztani a gondolataimat – remélem eléggé egyértelműsítve azokat.
Előnyök:
- Autoworld modellekhez képest szép kivitelezési munka (Authentics);
- Szép és viszonylag összefüggő festék a kasztnin;
- Elfogadhatóan részletes beltér, oldalsó plüssözésekkel;
- Megközelítően élethű, mérethelyes forma;
- Elforduló kardán az alváz esetében;
- Elfogadhatóan kidolgozott motortér, zsanéros motorfedéllel;
- Feliratozott gumiabroncsok;
- Le-fel dönthető bukólámpák;
- Abszolút elfogadható ár (30.000 HUF alatt).
Hátrányok:
- Néhol nem megfelelő illesztési problémák;
- Vastagon felhordott festékezés;
- Nehezen dönthető bukólámpák;
- Az indexburák matricázása a plasztikus műanyag helyett (mára elavult);
- Durván kidolgozott kerekek és egyes beltéri elemek;
- A gumiabroncsok felületi barázdáltsága lehetne finomabb.
- És akkor a képek:
![]()
- Szép, klasszikus időtálló formavilág. Ez a Dodge Charger, 1968-ból.
![]()
- A kettős színkombináció nagyon jól mutat ezen a modellen. Nincs semmi felesleges kiálló alkatrész, talán ilyennek kell lennie egy igazán letisztult "polgári" Chargernek.
![]()
- Jól megoldották a sötétített tető elkülönülését a kék kasztnitól ezzel a pulsz krómozott díszlécekkel.
![]()
- A hátsó ajtón kívül minden mozgatható elem zsanérral megoldott.
![]()
- Elfogadható motorkidolgozás AW módra. Csak a baloldali első lámpát tudtam lecsukni, a másikat a hasztalan erőlködés után feladtam. Ez több, mint bosszantó - azzal nyugtattam magam, hogy elvégre nyitott búrával az igazi.
![]()
- Elfogadható a beltér kidolgozási minősége is, egyedül a műanyag elemek sorjázatlansága zavart egy kissé, na de mit is várunk egy eleve durva méretekkel megáldott izomautótól..? Az indexeket imitáló matrica mára már vicces benyomást kelt, ezt lehetne már valóban műanyag indexbúrákkal helyettesíteni.
![]()
- A hátsó résznél egyedül a tamponnyomással létrehozott logók zavartak, ezt is lehetett volna fotómaratott technikával legyártott márkajelzésekkel helyettesíteni. Igaz, akkor nem ennyibe kerülne - hanem jóval többe.
- Itt is jól látszik az elálló baloldali ajtó, köszönhetően a túlzott vastagságban felhordott festéknek és a pontatlan ajtóillesztésnek...
Üdv.
Utoljára szerkesztette: eyeball, 2018.03.28. 14:54:19
